Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Mária csodái az ukrajnai háború alatt
Olaszország - Mária csodái az ukrajnai háború alatt
2023-03-28 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A háború szörnyű valósága, erőszakkal, bombázásokkal és több ezer ember menekülésével; de a rejtett és csendes csodák ideje is, amelyek oly sok egyszerű ember számára történtek, Mária, a Keresztények Segítsége állandó jelenléte és a pásztor buzgalma szenvedő nyája iránt. Mindez abban a „jóéjszakát”-ban összpontosult, amelyet néhány nappal ezelőtt Maksym Ryabukha szalézi püspök, a Donyecki Exarchátus segédpüspöke mondott a szaléziaknak a római szalézi rendfőnökségen.
"Egy egyszerű tanúságtételt szeretnék hagyni nektek: tavaly december 21-ig a kijevi szalézi ház igazgatója voltam. A főváros egész ostromát átéltük. Számomra olyan volt, mintha újraélném Don Bosco történetét " – mondta. A prelátus folyékonyan beszél olaszul, mivel 17 évesen érkezett Olaszországba, miután akkoriban befejezte az ukrán posztszovjet iskolát.
A kijevi ház, amelyet a szaléziak nem építettek, hanem úgy fogadtak el, ahogy volt, a helyi egyház szintjén egyedülálló ifjúsági központ, de pince nélkül. "Amikor a háború elkezdődött, feltettük a kérdést: hova bújjunk el a rakéták és bombák elől?” – folytatja a segédpüspök.
A szalézi ház területe egy állami iskola szomszédságában áll, amely bár kapcsolódik a moszkvai ortodox patriarchátushoz, mindig is jószomszédi kapcsolatot ápolt a szaléziakkal. A háború első heteiben 320 embert szállásoltak el a pincéjükben. "Az igazgató úr gyakran felhívott, hogy menjek és beszéljek emberekkel, mert általános depresszió uralkodik..."
Ryabukha püspök elmesélte, hogy látogatásai során minden módon igyekezett bátorítani, támogatni a rászorulókat. Mint amikor találkozott egy idős hölggyel, aki üres tekintettel bámult, megkérdezte tőle, hogy megölelheti-e, és amikor megkapta a beleegyezését, érezte, hogy "elolvad" és a karjai között tér vissza a valóságba. Vagy azt mondta nekik: "Nem tudom, hisztek-e vagy sem, de a ház, amit az ablakból láttok, nem az enyém, hanem a Szűzanyáé, ezért semmi sem fog történni a házamban. Don Bosco ugyanis megígérte, hogy mindenki aki átlépi bármely szalézi ház küszöbét, az a Mária a Keresztények Segítsége védelme alatt áll. De ha mégis történne veled valami, az az én házamra száll, így biztos lehetsz benne, hogy a Szűzanya mindnyájatokra odafigyel."
Természetesen ezek vigasztaló és támogató szavak voltak az ijedt embereknek. De Msgr. Ryabukha egy másik tényt is szeretne hangsúlyozni: "A teljes körű háború kezdetétől a mai napig a házunkon áthaladók között nincs olyan ember, aki meghalt volna a háborúban. Számomra ez egy nagy csoda. "
A dnyiprói ház ma olyan központ, amely az ország különböző részeiből fogadja a menekülteket és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereket. Jelenleg már csak egy szalézi maradt ott, aki hónapok óta részt vesz ezeknek az embereknek az elkísérésében, miközben a háború elől menekülnek. "Az általa közölt történetek gyakran félelmetesek, de eddig sok ember, sok fiú életét sikerült megmentenie. Hisszük, hogy ez is egy áldás, amit Don Bosco ad nekünk."
Amikor kinevezték donyecki püspökké, azt mondta: "Talán a Szentatya azért választott engem, mert tudja, hogy a szaléziak jóban vannak a legnehezebb fiúkkal is, és itt van munka."
Ami pedig az apostolkodását illeti, az általa folytatni kívánt „az apaság lelkipásztori szolgálatának” két fő területét nevezi meg: „A plébániai környezet, mert a pap és a püspök jelenléte Isten jelenlétének nyilvánvalóvá és láthatóvá tételét szolgálja. És akkor ott a katonaság is: van egy másféle »plébánia«, amelyből bőven van. Sokan a fiúk közül a mi öregdiákunk, diákjaink apja vagy nagybátyja."
Az egyik katona – az ukrán fővárost védő védelmi kontingens tagja, aki a háború kezdetétől július közepéig a kijevi szalézi házba járt zuhanyozni vagy átöltözni – ismét felvette a kapcsolatot Rjabuha püspökkel a frontról. "Írt nekem, és amint tehette, még telefonált is, hogy megköszönje, és azt mondta: »Tudom, hogy imádkozol értünk. Elkapott egy bombatámadás, és egy bomba szilánkja átment az orromon. Néhány centivel arrébb, és ma már nem élnék. A Szűzanya csodája volt, amiről mindig mesélt nekünk.«"
Msgr. Ryabukha utolsó szavai a végén csak a köszönet szavai voltak: "Szeretnék köszönetet mondani mindnyájatoknak, a szalézi rendnek, amely szíve mélyéből lehetővé teszi, hogy mindannyian a pályán maradjunk. Együtt vagyunk ebben a küldetésben, amelyről Don Bosco álmodott, és amelyet nekünk akart adni, és amely nem hal meg."
ANS-Róma/Szaléziak.HU
