Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Megtartották a 14. Szentek futamát
Olaszország - Megtartották a 14. Szentek futamát
2022-11-07 Hétfő | #Szalézi világ
sport • jótékonykodás • Olaszország •
Rómában november 1-én ismét starthoz álltak a Missioni Don Bosco által népszerűsített sportesemény, a Szentek futama (Corsa dei Santi) résztvevői, hogy segítsenek Kolumbiában, ahol a kiskorúak szénbányákban való kizsákmányolása nagyon komoly károkat okoz. Az elnök, Don Antunez szerint a verseny a remény metaforája, a világjárvány utáni út újrakezdése.
A tavalyi virtuális kiadás után november 1-jén a „Szentek futama” visszatér Róma utcáira a hagyományos rajt- és célponttal a Szent Péter tér közelében. Két útvonal van, mindkettő tíz kilométeres: az első hivatásos verseny, a másik mindenki számára nyitott. A kezdeményezést a Missioni Don Bosco Valdocco Onlus támogatja, és adománygyűjtéssel hozzájárul a Latin-Amerikában végrehajtott projektek megerősítéséhez. A támogató testületek között szerepel még a Világiak Dikasztériuma, a Család és Élet, a Kulturális Pápai Tanács és a CEI.
Metaforája annak, hogy újra elkezdjünk reménykedni
Abban az időben, amikor az emberek keményen próbálnak kilábalni a járvány által okozott válságból, a Szentek futama a remény ösztönzésének tekinthető, amint azt az argentin Daniel Antunez szalézi atya, a Missioni Don Bosco elnöke magyarázta, aki 18 éven át tevékenykedett misszionáriusként Patagóniában.
"Az élet állandó kihívásokkal jár, beleértve a Covidot is, amely nagyon fontos változást okozott: közel lenni egymáshoz" - magyarázza. "A nehézség nem állíthatja meg az embert - pontosítja -, hanem meg kell erősítenie az előrelépés vágyát. Ez a verseny a remény nagy metaforája." A pap azon elmélkedik, hogy mi a szentség, annak fényében is, amit Ferenc pápa gyakran ismétel: "A szentség a mindennapi élet megélése minden természetességgel és nagylelkűséggel, amelyre valaki képes anélkül, hogy megfeledkezne a másik szükségleteiről. És mindig a tudatában annak, hogy a másiknak szüksége van rám."
Oxana Corso paralimpikon: A Covid megtanított bennünket, hogy megragadjuk a jót a kis dolgokban
A Szentek futama minden kiadása kivételes tapasztalatokkal szolgált. Idén Fiona May mellett ott volt a 26 éves Oxana Corso is, aki Szentpéterváron született, és három évesen fogadta őt örökbe egy olasz család. Paralimpiai sportoló, aki a gyorsaságra specializálódott. Részt vett a 2012-es londoni paralimpián, ahol két ezüstérmet nyert, 100 és 200 méteren a T35-ös kategóriában. A Szentek futamát "egy rendkívüli eseménynek tartja, amely rávilágít arra, hogy a sport nemcsak a testnek és az egészségnek, hanem a léleknek is jót tesz". Majd a spiritualitás értékét hangsúlyozza egy versenyen: "A paralimpiai mozgalom szimbóluma a három csepp, amely azt jelképezi, hogy ahová a test nem ér el, oda elér az elme, és ahová az elme nem ér el, oda elér a lélek. Így tehát az utolsó csepp az, ami eljuttat a célba.”
Oxana reméli, hogy segíthet egy "kulturális változásban az előítéletekkel és a rossz dolgokkal kapcsolatban egy olyan országban, mint a miénk - mondja -, de világszerte is. És visszaemlékszik az első paralimpiai játékra, amelyen részt vett, amikor 17 éves volt: "Csodálatos élmény mert nem voltam tisztában a képességeimmel. A paralimpiai játékokon túl azonban minden esemény örömmel tölt el " - teszi hozzá." A Covid valószínűleg egy nagyszerű leckét adott nekünk az életből: meg kell tudni látni a jót olyan apró dolgokban, mint például a parkban tett séta, vagy egy verseny a ház előtt." És ragaszkodik a sport azon sajátosságához, hogy segít abban, hogy újra mozgásba lendüljünk.
A Szentek futama a gyermekek kizsákmányolásának leküzdésére Kolumbiában
A kezdeményezés kezdetektől fogva erős humanitárius értékkel bír. Ebben az évben a szervezők azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy Kolumbia egyes régióinak segítsenek, ahol a kiskorúak szénbányákban való kizsákmányolása nagyon komoly károkat okoz. Medellintől délnyugatra, a Sinifanà-medencében a fő gazdasági megélhetési forrás a szénbányászat. Gyakran elhagyott, "informális" bányákban végzik, biztonsági rendszer nélkül, árvíznek és robbanásnak kitéve, ahol sok alagút olyan keskeny, hogy felnőttek nem tudnak áthaladni. Így a gyerekeket a bányába viszik dolgozni anélkül, hogy gyermekkizsákmányolásnak tekintenék, hanem egy olyan tevékenység folytatásaként, amelyben a család részt vesz. Ehhez a degradációhoz hozzáadódnak a család szétesésének következményei, szülői drog- és alkoholfogyasztás, illegális fegyveres csoportokba tartozás, gyermekprostitúció és a visszaélés egyéb formái. A pszicho-fizikai kiszolgáltatottság erős: a fiatal bányásznépesség 81%-a volt beteg az elmúlt hat hónapban.
A szaléziak Dejando Huellas (lábnyomokat hagyva) projektje
A szaléziak 25 éve dolgoznak ezen a területen, mindenekelőtt a formáció területén, figyelembe véve, hogy az iskolai lemorzsolódás a gyerekek felét érinti. Don Bosco fiai a november 1-jei sporteseményen keresztül is arra törekszenek, hogy forrásokat gyűjtsenek a családokkal összehangolt, oktatási szintű akció finanszírozására, amint azt Antonio Labanca , a Missioni Don Bosco sajtóirodája kifejtette:
"A szaléziak nagyobb erővel akarnak belépni a területre - pontosítja Labanca - egy hosszú távú kulturális és gazdasági változás érdekében. A tanárok és a szociális-egészségügyi dolgozók képzése Antiókhiában kiemelt cél." A Szentek futmával tehát egy alternatív életprojektet erősítenek meg a családi kohézió erősítése és a generációs mentalitásváltás elősegítése érdekében.
www.vaticannews.va/it/Szaléziak.HU
