Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Occimiano és Evasio Rabagliati, a leprások apostola
Olaszország - Occimiano és Evasio Rabagliati, a leprások apostola
2020-08-31 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszió • misszionárius • Olaszország •
Occimiano egy falu, amely a Monferrato-dombok lábánál található, és amelyet a történészek a középkorban betöltött jelentősége miatt az egyik vezető településnek neveznek.
Számunkra jelentős, hogy 1861. október 12-én este Don Bosco erre járt. Hat évvel korábban itt született meg egy kisfiú, aki Don Bosco nevét elvitte a világ végére: Evasio Rabagliati.
Evasio 1855. január 20-án született. 14 éves korában, 1869-ben, a szalézi Mirabello-házban találkozott Don Boscóval, aki meghódította a nagyon fiatal Evasiót: ettől a pillanattól fogva soha nem hagyta el Don Boscót, és az első szalézi misszionárius korszak rettenthetetlen úttörőjévé vált.
Egy évvel később, 1876. szeptember 15-én letette örökfogadalmát Don Bosco kezébe egy csoport misszionáriussal, akik Genovából Buenos Airesbe indultak Francesco Bodrato atya vezetésével. Itt szentelték pappá 1877. szeptember 22-én, mint az első szalézit, akit Amerikában szenteltek.
Röviddel távozása előtt Don Bosco az egész Rabagliati családot fogadta. Egy rövid imádság után szentünk ezt a prófétai szavakat súgta: „Megáldok négy szalézi papot és a Segítő Szűz Mária egy leányát, és az egész itt megjelent Rabagliati családot.”
Íme, kikből állt a Rabagliati család azon a napon: az édesapa, Luigi, 44 éves; az édesanya Terézia Unia, 42; Evasio, pap, 21; Giuseppe, 19; Clementina, 13; Eugenio, 10; Silvestro, 5; és a mindössze 1 éves Paolo, akit az anyja a karjaiban tartott. Ekkor volt utoljára a Rabagliati család így együtt. A szerzetesi engedelmesség ezt követően Evasiót Argentínába, Chilébe, Kolumbiába vitte; Clementina Argentínába, majd Spanyolországba; Eugenio Angliába; Silvestro Kolumbia, majd az Egyesült Államok felé; Paul Chilébe került. Evasio atya buzgó apostol volt, nagyszerű kommunikátor, először Argentínában, majd Chilében tevékenykedett.
Kolumbiában Evasio atya életre hívta a szalézi művet, ahol a szegény fiatalokért dolgozott. De az ország sajátos helyzete arra késztette, hogy főleg a leprások gondozásának és segítségének szentelje magát Agua de Diosban és Kolumbia más területein. Norvégiába is tett egy utat, hogy találkozzon Gerhard Henrik Hansennel (1841-1912), aki 1873-ban felfedezte a lepráért felelős baktériumot.
Agua de Dios ma is a szalézi szeretetről és reményről tesz tanúságot a leprások körében, ahol az úttörő animátor Evasio atya és vele együtt Boldog Luigi Variara atya volt.
Amikor egészsége megromlott, átvitték Chilébe, ahol 1920. május 2-án halt meg. Halálának napján a szobájában egy borítékot hagyott Luigi Variara atyának a Segítő Szűz Mária ünnepére. Ez volt a végrendelete: "Mindig és mindent a leprásoknak."
Evasio Rabagliati halálakor a kolumbiai kormány nemzeti gyásznapot hirdetett, ennyire becsülték a nagy misszionáriust. 2020-ban Occimiano megemlékezik e rendkívüli szülötte halálának centenáriumáról, aki tanúságot tett népe nagylelkű bátorságáról a legérzékenyebb és elhagyott emberek között.
ANS – Occimiano/Szaléziak.HU
