Főoldal / Szalézi világ / Oroszország – „Nem tudom, miért nem lesz minden szalézi misszionárius?"
Oroszország – „Nem tudom, miért nem lesz minden szalézi misszionárius?"
2017-10-15 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszió • misszionárius •
Jozef Toth atya 65 éves szalézi misszionárius, szlovák-magyar családból származik és 1992 óta Jakutföldön él, a három szalézi szerzetesből álló alapító közösség egyetlen olyan tagja, aki maradt.
Miért lett szalézi misszionárius?
Már korai gyermekkorom óta együttérzést és szoros kapcsolatot éreztem az indián népességgel. Már a kezdeti szalézi formációm során, Sutka atyának, egy ecuadori szlovák misszionáriusnak köszönhetően erős vonzalmat éreztem az evangélium hirdetéséhez más nemzeteknek. Ebben a hívásban megerősítettek a misszionáriusokról szóló filmek és az afrikai levelek, amiket Pravda atya írt. Egyre nagyobb volt a vágy, hogy megosszam a hitet más kultúrákból származó emberekkel.
Miért Szibéria, miért Jakutföld?
Az amazóniai shuar törzs mellett 1991-ben Pravda atya egy első, kutatási célú kirándulást tett Szibériába – Jakutföldre. Én nagyon lelkes voltam, és a tartományfőnök, Kaiser atya megkért, hogy kísérjem el őt kutató útján Oroszországba. Novoszibirszkben megálltunk és találkoztunk a katolikus püspökkel, akitől megtudtuk, hogy Aldanban (Jakutföldön) nagy szükség van a hitoktatásra az állami iskolákban és falvakban. Abban az időben még ortodox misszionáriusok sem érkeztek ide. Aldan egy kisváros (16.000), de mindenki nyitott volt felénk. És miután jelentést tettünk a feletteseinknek, 1991 végén az akkori rendfőnök, Viganó atya zöld utat adott. Ezután következett a három szalézi misszionárius felkészítése az 1992-ben induló missziós küldetésre. Én voltam a legfiatalabb a 40 évemmel. Szlovákiából, Pozsonyból indultunk július 11-én és július 18-án érkeztünk meg Aldanba, Szamarán, Novoszibirszken és Chulmán át.
Mik voltak a legörömtelibb pillanatok Jakutföldön?
A szentmise után baráti beszélgetést folytatunk a plébániánk tagjaival, szabadon beszélgettünk missziós küldetésünk hatásáról. 1990-ben ez a hatás csodálatos volt. Két katolikus hölgy ezt mondta: „Hit nélkül, katolikus hit nélkül az életünk más lenne. Az életünknek jelentése van, különbözik az életszemléletünk, családias a kapcsolatunk a szomszédainkkal. Az, hogy itt vagytok velünk, ugyanazt a kemény szibériai életet éltitek, ugyanazok az időjárási viszonyok között, az egy erőteljes jel.” Nagyra értékelték misszionáriusi életünk jelentését. A misszionáriusok munkája reményt adott. Nagyon hálás vagyok a misszionárius hivatásomért. És néha azon tűnődöm, hogy miért nem lesz minden szalézi misszionárius!
Számunkra - a peremvidéken élő misszionáriusok számára - a szlovákiai tartomány missziós animációs küldöttjének egyszerű hívása, vagy a főbiztosok látogatása mindig nagy bátorítástjelent. Valóban Isten érintése a mi nagy erejük!
Melyek voltak a legnehezebb pillanatok?
Sok szomorú pillanattal szembesültünk, mint például 1998 nyarán, amikor meghalt egy 13 éves lány az óratóriumban. Nehéz családból származott, de nagyon jó plébániai animátor volt, jó példa a plébániánk ifjúságának, de egy elkésett orvosi beavatkozás miatt gyorsan felment a mennybe.
A mindennapi életben nem igazán ütközök komolyabb nehézségekbe, mivel elfogadom a környezetemet. Ugyanakkor összehasonlítva az első tíz évben (1992-2001) végzett missziós lelkipásztorkodással, ahol élénk és növekvő közösséget képeztünk, nagy volt a különbség a 2002 utáni időszakhoz képest, amikor a számok stagnáltak, és csak 2 szalézi misszionárius maradt. Fájdalmas időszak volt, bár 2011 óta a helyzetünk javul és most a megfelelő úton járunk.
Mi a legfontosabb Jakutföld evangelizálásához?
Hogy megismerjék az embereket, a jellemüket, a kultúrájukat és a vallásukat, és mélyebb személyes kapcsolatot építsenek ki. Részemről is több szakmai missziós felkészítésre lenne szükség. Amikor barátként közelítek hozzájuk, az emberek nyitottak, hogy megosszák a fájdalmukat és a szívük dolgait. A személyes kapcsolat Jézussal a legmélyebb vágyam. A falusi evangelizációs látogatás során sok bátorítást kapunk a világi vezetőinktől és az idősebbektől. Próbálok közelebb kerülni a mai fiatalokhoz!
Mi a 25 szalézi és 120 önkéntes hatása, akik 1992 óta szolgáltak Jakutföldön?
Önkénteseinket értékes, elkötelezett gyakorlati szolgálatot végeztek, házimunkát (a lányok a konyhában, a ház körüli munkában) és különösen, mint animátorok az oratóriumban. Sok időt töltenek a helyi gyermekekkel és fiatalokkal, és nagyon hatékonyak a küldetésünkben (zene, segítség, csoportmunka vagy katekézis orosz nyelven). A helyi közösség is erősebbé vált a segítségnyújtásban (felkészítés a gyónásra és más hitéleti gyakorlatokra). Egy hét után az Aldan közelében levő falvakban vagy Jakutszkban valóban nélkülözhetetlen részévé váltak tágasabb oktató-lelkipásztori közösségünknek. Nem volt könnyű nekik egyedül maradni, mint az egyetlen önkéntes, nem könnyű itt lakni a betegségek, a kíméletlen éghajlat vagy a nehéz nyelv miatt. Számukra jobb volt, ha legalább ketten voltak. Több jakut önkéntes is volt velünk, akik fontos szerepet játszottak a küldetésünk során.
Miért csatlakozik jakut nép a katolikus egyházhoz?
A jakut emberek számára az ő Istenük „túl magasan van”, nincs esélyük kommunikálni vele, csak a szellemek révén, a sámánok közvetítő munkáján keresztül. Különböző szellemeik vannak, vallásuk a sámánizmusban gyökerezik. Amikor naponta tanítottam egy 1700 lakosú jakut falu iskolájában, megismertem a diákok szüleit. Megkérdeztek engem: „Miért hiszel Jézus Istenében? Ki Jézus?” És én igyekeztem válaszolni és megosztani velük a hitemet. Gyermekeik részt vettek a nyári Don Bosco táborokban, és a kegyelem és a hit iránti vágyuk lassan növekedett. Az iskolában még senki sem beszélt Jézus Krisztusról. Öt év elteltével a faluban megkeresztelkedett az első család és a katekézis előrelépett.
Hogyan lehet barátságot kötni az ortodox papsággal és hívőkkel?
Kezdetben nagyon óvatosak voltak rólunk: „Miért jöttél ide? Ez a mi területünk...”, prozelitaként kezeltek, jövevény voltam, és a püspökünk kért, hogy legyek óvatos. De az első találkozásunk után sok személyes kapcsolatot, barátságot kötöttünk, látogatva a családokat. Most jó barátok vagyunk az három aldani ortodox paróki papjaival. Mikor találkozunk egyes rendezvényeken, vagy a városban, tisztelettel üdvözöljük egymást, és szerzetesként élvezzük a lelki találkozást is. A következő lépés lenne valamilyen konkrét közös fellépés lenne. A barátunk most azt mondja: „15 év kellett, hogy megértsük. Azelőtt úgy éreztük, hogy a versenytársaink vagytok, de elismerjük, hogy a saját utatokat járjátok, és van elég munka és hely mindenkinek, kölcsönös tisztelettel.” A püspökök és a pátriárkák találkoznak, és ez egy jó példa számunkra is, itt, a peremvidéken.
Mit jelent az ön számára a három év mongóliai missziós tapasztalat (2001-2004)?
Mongólia volt az első hittérítő szerelmem, a vágyam, mivel ez volt a régi álmom, hogy Mongóliában éljek, már 10 évvel azelőtt, hogy Ulánbátorba érkeztem volna 2001-ben. Ott otthon éreztem magam a természetben, az emberekkel és a kultúrával. A nemzetközi közösség új tapasztalata egyre inkább összetartó volt. Miután visszatétem Jakutföldre, szomorú voltam, de mivel 2004-ben az itteni első misszió válságban volt, elfogadtam a szlovák tartományfőnök meghívását, és csak ketten voltunk itt.
Igen, még mindig szívesen gondolok rájuk és üdvözlöm a mongóliai misszionáriusokat és az embereket, a volt növendékeinket és más barátainkat. Örömmel fogok visszatérni Mongóliába egy rövid látogatásra. A növekvő nemzetközi közösség nagyszerű, gazdagító tapasztalat volt.
Milyen segítségre lenne szüksége a jakutföldi küldetéséhez?
Örülünk és hálásak vagyunk a fiatalabb misszionáriusokért, első két helyi hivatásért és különösen az érkező fiatalabb, nem szlovák misszionáriusokért. Van hely, ahol az ifjúság és az oratórium újjáéledhet, a testvéri közösség sokkal egységesebb, mint a múltban. Minden helyszínen legalább 3-4 rendtársra lenne szükségünk. És most növekszünk és próbáljuk elkísérni az újonnan érkező bejövő misszionáriusokat. A gyakori látogatások Jakutiába is hasznosak a lelkesedésünk, az iránykeresés szempontjából.
Mit jelent a jakut misszió a szlovák tartományi közösség számára?
A tartományunk szélesebb megnyitását, életadó mozgalmat, áldást a helyi szlovák közösségeknek az imádságban, a legjobb jókívánságokat az önkéntesek és jótevők számára, akik most megtapasztalták az univerzális egyházat – az egymástól nagy távolságara levő katolikus közösségeket: 530 km távolság Jakutszk és Aldan között, 2500 km a magadani plébániától, vagy 1600-3000 km egyéb szibériai plébániáktól.
Forrás: AustraLasia/ANS – Aldan/Szaléziak.HU
