Főoldal / Magyar Tartomány / Öt éve távozott közülünk Havasi József atya
Öt éve távozott közülünk Havasi József atya
2024-06-05 Szerda | #Magyar Tartomány | KIEMELT | ARCHIVÁLT
A magyar Szalézi Család hálával és tisztelettel emlékezik Havasi József atyára, az újraindulás legendás tartományfőnökére, aki öt éve, 2019. június 5-én tért meg Teremtőjéhez.
Optimizmusa és lelkesedése nagy lendülettel vitte a tartományt előre minden viszontagságon keresztül tizennyolc évig, és utána is aktívan részt vett az életében. Annak ellenére, hogy betöltötte a 90. évét, Havasi atya halála mégis váratlan volt, annyira tele volt energiával és tettvággyal. Amikor térdfájdalmai miatt kórházba került, a látogatókkal vidáman, optimistán és viccelődve beszélgetett; az elméje nagyon tiszta volt mindvégig. Az általa annyira szeretett Péliföldszentkereszten temették el, a rendi temetőben a kereszt mellett, azon a helyen, amit ő maga választott magának örök nyughelyül.
Csány Pélter atya így emlékezik meg róla közösségi oldalán:
"Ma (2024. jún. 5.) kerek öt éve, hogy már nincs velünk fizikálisan, szavaival, tekintélyt parancsoló, domináns személyiségével: "A Főnök", azaz Havasi József atya. Tartományfőnökünk.
Bár magamban azt gondolom: amint közvetlen gondviselő-szerettünk egyszer visszavonhatatlanul elmegy mellőlünk, akkor kezdjük el őt, tanítását, személyiségének hatását igazán elemezni, majd élni, megvalósítani, azaz akkor válunk igazán önálló felnőtté - azért a Főnök még ma is élhetne. Hiszen fiatal volt. "Csak" 90 éves. De a számokon túl időtlen. Azaz valahogy időn felül állt/áll. (Én pl. örök 60 évesnek tekintettem őt, pont úgy és olyannak, ahogy és amilyennek megismertem első találkozásunkkor, 1991-ben.)
De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ami számunkra hiány, az neki viszont életének tökéletes beteljesedése.
Azon a végzetes napon egyszerűen se szó, se beszéd, csöndben távozott. (Talán akkor én értesültem először, szombathelyi jegyesoktatásból röviden kiszakadva, majd nem szűnő értetlenkedéssel merengve.) De hiszen az ilyen szuverén ember (keresztény, szerzetes és szalézi) bármikor is távozzon, mindig teljes életet él, hiszen egyidejűleg mindig kész a felelős számadásra Ura előtt. És előttünk is, akiket örökbe fogadott. Képletesen. De számunkra érezhetően is: mégpedig a szívében. Az ilyen ember, bár látszólag megy, mégis marad. A Főnök nem halott. A Főnök él. Ma is rendszeresen utalunk rá, idézzük őt, elmélkedjük személyét, a vele megélt tapasztalatot... és, és, és... és mindig újra tetten érjük őt egy-egy mozdulatunkban, kifejezésünkben, gesztikulálásban, meglátásunkban: ez ő. A Főnök örök mosoly, remény, örök kitartás, örök buzdítás, nagyvonalúság. Örök testvér. Kézzelfoghatóan. Örökre a miénk, és közben örökre az Istené. Volt, van. Közvetítő. Közbenjárója (még nem égi). És az általa újraalapított szalézi tartományunk él tovább. Általa, vele. Közben mennyi mindent mentett át nekünk a régmúltból, az eredetekből: "Józsikám, újrakezdünk!"; "Szívünk hozzátok van ragadozva..."; "Bízzunk, drága testvéreim!"; "Ne csüggedjünk, ne veszítsük optimizmusunkat!"
A Főnök él. Odaát. Idelent. Egy beteljesült és teljes élet példájával.
Hála legyen érte!"
Szaléziak.HU
