Főoldal / Szalézi világ / Ottavio Ortiz Arrieta, a püspök, aki asztalosnak készült
Ottavio Ortiz Arrieta, a püspök, aki asztalosnak készült
2018-03-01 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szentség • DélAmerika •
Égi születésnapjának 60-ik évfordulóján emlékezünk meg Tiszteletreméltó Octavio Ortiz Arrietáról, aki asztalosnak készült, de Peru első szalézi papja, végül pedig püspök lett.
Ottavio Ortiz 1879. április 19-én született Limában. Fiatalkorát és ifjúságának egy részét Rímacban, ma Lima népes kerületében élte le. Rendszeresen látogatta a Rímacban létesített oratóriumot, az első, Peruban létrehozott szalézi művet és már fiatalon magába szívta Don Bosco karizmáját. 1893 decemberében lépett be a szakiskolába, melyet a szaléziak a leginkább rászoruló fiúk számára nyitottak meg, mint asztalos növendék. A püspöknek, egyik látogatása alkalmával, megakadt a szeme a tehetséges, szorgalmas fiún, és megjegyezte: „Miért nem taníttatjátok ezt a gyereket? Asztalos helyett pap is lehetne belőle!”- és így is lett.
A novíciátust Callaóban végezte, és 1902-ben örökfogadalmat tett Paolo Albera, rendkívüli vizitátor kezébe. Ugyanebben a házban folytatta tanulmányait. 1907. január 27-én papá szentelték, ő lett Peru első szalézi papja. Piurába küldik igazgatónak, hogy megalapítsa a szerzetesi iskolát, és hogy irányítsa a munkát Cuzcóban és Callaóban.
1921. november 21-én kinevezték az Andok északi részén található Chachapoyas püspökének. A limai Segítő Szűz Mária-templomban szentelték püspökké 1922. június 11-én. Chachapoyas városa 2300 méter magasan van, míg az egyházmegye egy 95.200 km2-es területet foglal magába, 250.000-es népességgel. Egy hónap utazás után az új püspök elérte püspökségének központját, amely öt évig üresen állt. Ezek után az élete folyamatos utazás volt: hosszú napokon át lovagolt, gyalogolt a Cordillerákban, erdőkben, folyókon át. Felmászott a jeges csúcsokra, majd lement a völgybe, hogy a szétszórt falvakban élő hívőkkel találkozhasson.
Püspöki jelmondatául a szalézi rend mottóját, a „Da mihi animas”-t („Lelkeket adj”) választotta, és élte is. A szegények nála mindig elsőbbséget élveztek. Püspökként létrehozott egy napot, amikor ebédet osztottak a szegényeknek, hogy Chachapoyasban minden szegény embernek legyen mit ennie .
Már a kezdetektől szervezett missziókat és lelkigyakorlatokat a hívők és a papok számára. Kiterjesztette ezt az intenzív programot az egyházmegye minden központjára. Katekézist tartott és prédikált, gondoskodott a papokról és a szeminaristákról, előmozdította a hivatásokat. 37 éves püspöki szolgálata alatt folyamatosan dolgozott, mindig megtartva szalézi stílusát: szeretetreméltó volt, barátságos, általában vidám, közel az emberekhez. A régi püspöki palota folyosói mindig tele voltak fiatalokkal. A katekizmus szenvedélyével a szívében, minden egyes alkalommal, amikor csak megengedhette magának, tanított. Született szervező volt: nyolc lelkipásztori látogatást tett; három egyházmegyei szinódust és egy sikeres egyházi kongresszust tartott; átszervezte a plébániai archívumokat; szövetségeket és testvérületeket hozott létre; újságot adott ki; szemináriumot alapított. Isten szeretete nála a hétköznapokban nyilvánult meg, és éppen ez volt az, ami rendkívülivé tette.
Amikor a limai érseki szék megüresedett, a pápa nevében az apostoli nuncius neki ajánlotta fel azt, de Ortiz püspök megköszönte és elutasította a javaslatot, mondván, hogy „megházasodott” az egyházmegyéjével és a pueblók népe között akar maradni haláláig.
1958. március 1-én halt meg a szentség hírében, 79 éves korában.
es.aleteia.org/Don Pierluigi Cameroni SDB/Szaléziak.HU
