Püspöki szinódus: a fiatalok az Isten jelenléte, meghallgatást várnak
2018-10-09 Kedd | #Egyház | ARCHIVÁLT
szinódus • fiatalok • Ferenc pápa •
Ferenc pápa délutáni beszédével október 3-án kezdetét vette az ifjúságról szóló püspöki szinódusi ülések sorozata.
A második szinódusi gyűlést október 4-én délelőtt tartották a Szentatya jelenlétében és a felszólalók a következő fő témákat érintették: az egymás, de különösen is a fiatalok meghallgatásának a jelentősége; a fiatalok az Isten jelenléte az egyházban; a család szerepének kiemelése; a fiatalkorú migránsok védelmezése; nincs helye az egyházban a visszaéléseknek; küzdelem a leselejtezés kultúrája ellen; a szexualitás megfontolást igényel a szinódus során; a sport evangelizáló szerepe.
A szinódus eljárásmódja: négy perces hozzászólások sora
A szinódus eljárásmódja nagyjából követi a megelőző szinódusok rendjét. A szinódusi üléseket egyszerűen kongregációnak nevezik. Minden nap délelőtt és délután tartanak kongregációkat, időnként azonban kiscsoportos megbeszéléseket folytatnak. A szinódus első időszakában az Instrumentum laboris, vagyis a Munkadokumentum első részéhez lehet hozzászólni. A felszólalások időtartama négy perc, a sorrend pedig követi a bejelentkezések időbeli rendjét. Erre a feszes rendre és figyelemre azért van szükség, hogy a szinódus közel háromszáz résztvevője mind lehetőséget kapjon arra, hogy elmondhassa a véleményét. A felszólalóknak az igényük benyújtásakor jelezni kellett, hogy a Munkadokumentum melyik részéhez szeretnének hozzászólni. A szinódusi titkárság sajtófelelősei minden kongregáció után összefoglaló tájékoztatót adnak az elhangzott témákról.
A fiatalok éppen a hiteles párbeszédet keresik
A második kongregáció legtöbb felszólalása a hallgatás témáját érintette. A meghallgatás az egyház számára nem egy szociológiai felmérés, nem pedagógia, hanem egy életmód és teológiai kérdés. Ebből a hallgatásból ered az egyház képessége, hogy megérinthetik a kihívások és azok a lehetőségek is, amelyeket a fiatalok tudnak nyújtani. Az egyik fiatal képviselő arról tett tanúságot, hogy a fiatalok éppen a hiteles párbeszédet keresik, a részvétel lehetőségét és azért várnak meghallgatást, hogy annak jegyében a maguk legjavát tudják felkínálni szolgálatképpen.
A fiatalok az Isten jelenléte az egyházban
A felszólalók közül többen az említett meghallgatás helyét próbálták értelmezni. Az egyháznak jelen kell lenni a világ és az idő „helyszínein”. Nem arra kell várni, hogy a fiatalok menjenek az egyházhoz, hanem az egyházat kell a fiatalokhoz vinni, a szolidaritás, a sport, a kultúra lehetőségein keresztül. A plébániák találkozási pontként kínálják fel magukat, ne pedig mint a domesztikáló háziasítás helyei. Többen úgy fogalmaztak, hogy „a fiatal az Isten helye”, akiben jelen van az Isten. Feladatok nem abban áll, hogy „egyházat csináljanak, hanem hogy ők maguk legyenek az egyház”. Tekintetük a határtalan jövőt kutatja s „amíg a felnőttek inkább őriznek, addig a fiatalok dinamizálnak, lendületbe hoznak”. Az egyház nagyon sokszor nem kész arra, hogy gazdagító és mozgató erőként fogadja be őket, annak ellenére, hogy nagyon sok pap és plébánia örömmel tölti be küldetését a fiatalokkal együtt.
Állítsuk központba a családot
A családnak központi helye van az egyház, így a fiatalok életében is, mint a hit átadásának elsődleges helye. A család támogat abban, hogy tagjai hitből, bizalomból, párbeszédből és megbocsátásból táplálkozzanak. Szó esett a migránsokról. Nem szabad megfeledkezni róluk, mert éppen a fiatalok válnak a visszaélések áldozataivá. A hitre és kultúrára nevelés révén segíteni kell őket a befogadó országokban, hogy integrálódni tudjanak. Az egyháznak segíteni kell őket, de a migránsok is segíthetik az egyházat, hogy jobban megértse a bizonytalanságaikat és vágyakozásaikat. Sok fiatal szenved ugyanis attól a drámától, hogy távol van családjától és a hazájától.
Nincs helye az egyházban a visszaéléseknek
A szinódusi atyák közül páran érintették a visszaélések témáját, leszögezve, hogy azok olyan bűntények, melyek aláássák a fiatalok és az egyház közötti bizalmat. Ez súlyosan megalázza őket, éppen ezért bátran és becsületesen kell szembesülni ezzel a csapással. Bocsánatot kell kérni a püspökök és mások tévedéseiért és megfelelő választ kell adni a visszaélések eseteire.
A szexualitás megfontolást igényel a szinódus során
Többen igényelték a felszólalók közül, hogy vegyék fontolóra a fiatalok szexualitásának kérdését, hiszen az önmagában véve az Isten adománya. A fiatalok ebben a tekintetben építő, eligazító útmutatást várnak. Nem szabad a szexualitás kérdését mellőzni, pláne nem elutasítani, de az eszményesítése is helytelen. Ehelyett szükség van megfelelő lelkipásztori kísérésre, mely alakítja a gondolkodásmódot és az egyházi struktúrákat is, a pornográfia fogyasztásával és a korai szexuális élettel szemben.
Küzdelem a leselejtezés kultúrája ellen
A szinódusi atyák figyelmét nem kerülte el a különösen veszélynek kitett fiatalok sorsa, akik a leselejtezés kultúrájának az áldozatai. Ilyenek a személyiségzavarok, a különféle függőségek, a fiatal fogvatartottak sorsa. Ha az egyház nem tudott kellőképpen mellettük állni, akkor most hallja meg a segélykiáltásukat és legyen együttérző irántuk. Végül a sport evangelizáló szerepét emelték ki, mely egyszerre formálja a szellemet és a testet is.
Megválasztották a szinódusi információs bizottság tagjait
A második kongregáció végén a testület megválasztotta a szinódusi információs bizottság tagjait, egy-egy személyt földrészenként. Az öttagú bizottság résztvevői: Afrika részére Wilfrid Fox Napier bíboros, a dél-afrikai Durban érseke; Óceánia számára Anthony Colin Fisher, Sidney érseke; Amerika részére Gérald Cyprien Lacroix, a kanadai Québec érseke. Európát Christoph Schönborn bécsi bíboros-érsek képviseli, míg Ázsia információs képviseletét Luis Antonio Tagle bíboros látja el.
Vatikáni Rádió/Szaléziak.HU
