Főoldal / Magyar Tartomány / Sándor István szalézi testvér, vértanú emlékezete - Úton a vértanúság felé 1.
Sándor István szalézi testvér, vértanú emlékezete - Úton a vértanúság felé 1.
2022-05-18 Szerda | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Teológiai értelemben azt tekintjük vértanúnak, aki felajánlja áldozatul életét, ami a legkedvesebb neki, Jézusnak. Mivel a vértanúság a szeretet tökéletes és legnagyobb megnyilvánulása, ezért ezen az úton lehet leggyorsabban elérni az életszentség legmagasabb fokát.
Ezen tökéletes önfeláldozás nagysága még világosabb lesz, ha a vértanú nemcsak elfogadja a tragikus halált, amelyet egy áruló szóval vagy tettel meghiúsíthatott volna, hanem tiszta szívvel és örömmel vállalja, és általa csatlakozik Krisztus kereszthalálához. Szent Pál utal erre az igazságra, a Zsidókhoz írt levelében: „A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig” (12,4), közben pedig határozottan utal a vértanú szeretetének hősies nagyságára, amikor saját halálára utalva mondja: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Aki Krisztust követi az élete tudatos feláldozásáig, így a vértanú sokkal inkább, mint más, feláldozza magát és egyesül a megtestesült Igével és hasonló lesz Mesteréhez.
XIV. Benedek közelebbről meghatározza a vértanúságot: „Két dolog szükséges a vértanúsághoz. Az első, hogy a zsarnok halált okozzon, vagy öljön, vagy előidézze a halál okát; a második: ezt a hit iránti gyűlöletből tegye.” Az első feltételről szóló tényt, ami tulajdonképpen a halált okozza, a későbbiekben írom le; most azt szeretném megemlíteni, mi indította a zsarnokot arra, hogy Sándor Istvánt megöljék.
Magyarországon a rendeket 1950-ben feloszlatták. Egy tollvonással elkobozták a szerzetesközösségek tulajdonát és több ezer közülük földönfutóvá lett. Így történt, hogy Isten Szolgája dolgozott Szolnokon, mint nyomdász, és segített Mezőfényi Jó-zsef rendtársának a sekrestyési munka végzésében. Budapestre hívták (1951) mint tehetséges népnevelőt – sőt kitüntetést is kapott. Sándor Istvánról elöljárói tudták, hogy a keresztény értékeket védte, ezért állami engedély nélkül is nyugodtan folytatta keresztény nevelői feladatát. Oktatása a keresztény hit továbbadása volt és egyáltalán nem lázított a rendszer ellen. Amikor a fiatalokkal megbeszéléseket tartott, rögtönzött színdarabokat is adtak elő, tulajdonképpen keresztény szellemben nevelt a katolikus hitre.
Ez nem tetszett a rendszernek, figyelték minden lépését. Hiába ment el dolgozni a Persil-gyárba segédmunkásként, hiába vette fel a Kiss István álnevet, elöljárói mégis azt ajánlották neki, hagyja el az országot. Minden elő volt készítve a disszidáláshoz, de az utolsó pillanatban Sándor István lemondott róla. Népe mellett akart maradni, és mindenekelőtt megvédeni a katolikus hitet a zsarnok gyűlöletétől.
Miután erre a lépésre elhatározta magát, nem volt állandó lakhelye sem. Szerencsére Dániel Tibor rendtársa, aki egy jóindulatú püspök segítségével teológiát tanult Budapesten és volt lakása is, befogadta Isten Szolgáját albérletbe. A házmesternőnek, aki egy ÁVH-s felesége volt, feltűnt, hogy Sándor István sok levelet kap. A leveleket felbontotta és a tartalmuk miatt Isten Szolgáját kiszolgáltatta az ÁVH-nak.
Rendtársa, Zsédely Gyula írásait olvasva, világos előttünk a rendszer hitellenes cselekedete: „A házmesternőnek ez a gyakori levelezés feltűnt és különböző technikai eljárással felbontotta a leveleit. Természetesen nem volt benne semmi összeesküvési szándék, hanem csupán személyes emberi és keresztényi kap-csolat keresése a fiúk részéről, és Sándor István is csak olyan tanácsokat, lelki irányítást adott, amely nem volt politikai jellegű, hanem vallási tartalmú.”
Amikor a házmesternő értesítette az ÁVH-t a gyakori és feltűnő levelekről, Sándor István és Dániel Tibor szigorúbb megfigyelés alá kerültek. Végezetül mindkettőjüket letartóztatták, a Fő utcai fogházba, majd az Andrássy út 60-ba vitték. Letartóztatásuk 1952. július 28-án volt. A letartóztatás nem lepett meg senkit, hiszen köztudott volt, hogy az ÁVH emberei mindig „eredményesen dolgoztak”, így a két fiatal szalézi esetében is.
Sándor István letartóztatása kifejezetten a hit iránti gyűlöletből történt. Erről így írtam: „Így történt azután, hogy amikor már elég bizonyíték állt az ávósok rendelkezésére, egyszerre bukott le Sándor, illetve álnéven Kiss István az egyik délelőtt. Ugyanazon délután rendtársa Dániel Tibor is, akit a szobájába lépve egy óriási pofon fogadott. A többiekről ne is beszéljünk. Az Andrássy út 60-ban szétverték Tibor lépét, máját, s a legaljasabb rágalmakkal próbálták bemocskolni becsületét. Végül, mivel semmiféle bűnt, szervezkedést nem tudtak rábizonyítani, a halálosan beteg fiatalembert hazaengedték Ásványráróra, a szülői házba. Ott édesany-ja és Erzsike nővére kezei közt halt meg a Szalézi Rendtartomány másik magyar vértanúja.”
Dániel Tibor letartóztatása is a hit iránti gyűlöletből történt. Erről tanúskodnak szülei és testvérei is. Halála „a börtönben történt ütlegelések miatt” következett be.
Amiről eddig beszámoltunk, fényesen bizonyítják a kommunista rendszer embertelen bánásmódját, amely a hit iránti gyűlöletből fakad.
Már tudjuk, hogy Sándor Istvánt hónapokon át megfigyelték, 1952. július 28-án letartóztatták és Budapesten volt fogságban 1953. június 8-ig. Kihallgatását kegyetlen bántalmazás kísérte. A Hadtörtéti Levéltárban található egy oldal „Gyanúsított jegyzőkönyv”, mely szerint Isten Szolgáját már 1952. szeptember 27-én kihallgatták.
A Budapesti Hadbíróságon készült „Tárgyalási jegyzőkönyv” szerint, mely 1952. október 28-án „Szigorúan titkos!” felirattal készült, IV. rendű vádlott volt Sándor István, Zana Albert volt az elsőrendű. A vád: „a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés büntette és egyéb bűncselekmények”.
A rendőrségi megállapítás szerint „az összeesküvők” szervezkedtek a rendszer megbuktatása ügyében, remélték a háború kitörését és az amerikai győzelmet, mert át akarták venni az uralmat.
P. Szőke János SDB (+2002) egykori posztulátor tanúkihallgatásai alapján.
Ima Boldog Sándor István szentté avatásáért
Mindenható Istenünk! Te meghívtad szolgádat, Sándor Istvánt Bosco Szent János nagy családjába. Életútján Mária, a keresztények segítségével vezetted őt a lélekmentés nehéz munkájában. Szabad döntése volt, hogy életét a magyar fiatalokért áldozza. A nehezebb utat választotta és tanúságot tett rólad az Egyház és a szaléziak üldözése idején. Ideálja a katolikus sajtó, Isten házának szépsége és a fiatalok nevelése volt. A derék és hű szolga lelkületével mutasson nekünk is utat. Kérünk, dicsőítsd meg őt a vértanúknak kijáró koszorúval. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.
Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a sandoristvan@szaleziak.hu e-mail címen, ha Sándor István közbenjárására bármilyen kérés vagy ima meghallgatásra talál!
P. Ábrahám Béla SDB/Szaléziak.HU
