Főoldal / Szalézi világ / Segítő Szűz Mária kilenced - 7. nap, témája: a szegénység
Segítő Szűz Mária kilenced - 7. nap, témája: a szegénység
2022-05-21 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Mária Keresztények Segítsége • ima • kilenced • szegénység •
Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, halld meg a szegények csendjét! Istennek Anyja, mozgasd meg lelkiismeretünket, hogy mi is meghalljuk a szegények zajos csendjét! Az Egyház nélkülük nem lenne olyan, mint amilyennek az Úr Jézus akarta.
Alkalmazás
Nemrég olvastam egy afrikai önkéntes vallomását a menekülttáborban szerzett tapasztalatairól, amikor élelmiszert osztottak. Kaotikus és riasztó helyzet volt. Az önkéntesek rájöttek, hogy a készletek fogynak, míg az éhes emberek a kétségbeesés szélén álltak. Az emberek mögött, akik sorban álltak, volt egy 9 éves gyerek. Amikor sorra került, már csak egy banán maradt. Odaadták neki. Meghámozta a banánt, az egyik felét az öccsének, a másik felét a húgának adta és lenyalta a héj belsejét.
Az önkéntes bevallotta, hogy éppen abban a pillanatban kezdett el hinni Istenben.
A rendfőnök kommentárja
Don Boscótól napjainkig mindig is ott volt a Szalézi Család szívében és életében a lehetőség a szegény, elhagyott és veszélyeztetett fiatalok számára. Ma a fiatalok szegénysége megsokszorozódott és felerősödött! Gazdasági, társadalmi és kulturális szegénység; érzelmi és családi szegénység; erkölcsi és lelki szegénység.
A munkanélküliség és a tanulmányok folytatásának lehetetlensége sok esetben sújtja a fiatalabb népesség nagy részét.
Gyakran előfordul, hogy ez a sokfajta szegénység távol tartja a fiatalokat attól, hogy nyugodtan nőjenek fel, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek, hogy döntsenek a saját jövőjükről.
Don Bosco és az Egyház ma is küld minket a szegény fiatalok közé. De ahhoz, hogy a szegények hallgatása a dicsőítő himnusz legyen, másfajta gazdaságot kell megvalósítani és elképzelni, ami a múlt század végén nemcsak elmélet volt, hanem gyakorlat is: a közösségi gazdaság sok fiatal közgazdászt és vállalkozót inspirál, akik ebben a mozgalomban felismerik „Ferenc gazdaságát”.
Még így is, az Irgalmasság Anyjának köpenye a világ végéig terjed, hogy egy, nem túl messzi napon, reméljük, senki sem szenved szükséget többé.
Szalézi referencia
Egy esős este 1847 májusában, egy tizenöt éves, teljesen átázott fiatal fiú jelent meg, aki kenyeret és menedéket kért. Anyám behozta a konyhába, közel a tűzhöz, és miközben melegedett, kimosta a ruháit. Amíg elfogyasztott egy kis frissítőt levessel és kenyérrel, megkérdeztem tőle, hogy járt-e iskolába, van-e családja, és mi a szakmája. Azt válaszolta: „Szegény árva vagyok a Sesia-völgyéből.
Azok, akik ott élnek, állattenyésztéssel és alpesi mezőgazdasággal foglalkoznak, nagyon szegények, és gyakran el kell vándorolniuk.
Kevesebb, mint három frankom volt, de már mindet elköltöttem. Most már nincs semmim és nem vagyok senki. Kérem, legyenek könyörületesek és engedjék meg, hogy az éjszakát ennek a háznak egy sarkában tölthessem.”
Miután ezt kimondta, sírva fakadt. Anyám vele együtt sírt, és én is mélyen meghatódtam.
„Ha tudnám, hogy nem vagy tolvaj, megpróbálnék segíteni neked, de mások már ellopták a takarók egy részét, és lehet, hogy te is ellopsz egyet.”
„Ne aggódjon! Szegény vagyok, de soha nem loptam el semmit.”
„Ha akarod – mondta anyám –, ma este befogadom, holnap meg Isten gondoskodik róla.”
„Hová?”
„Ide, a konyhába.”
A jó asszony, az árva fiúval kiment, összeszedett néhány téglát, négy kis oszlopot készített belőlük a konyhában, rakott rájuk néhány deszkát és egy matracot a tetejére, és így elkészült az első ágy az Oratóriumban.
Tanúságtétel a szalézi világból
Szalézi munkatárs, Elefántcsontpart - Afrika
A nevem Sebastian Kurugo, a szalézi munkatársak koordinátora vagyok, az Elefántcsontparton élek. Hogy elkísérjük a szegényeket adott helyzetükben, azonosítjuk őket, meghallgatjuk őket, és lehetőségeink szerint segítjük őket. Például az egészségügyi válság idején a Szalézi Család támogatásával segítettünk a szegényeken élelemmel és alapvető szükségleti cikkekkel. Segítettünk azoknak is, akiket nem foglalkoztattak a műhelyekben, hogy gondoskodhassanak magukról, jó keresztények és derék polgárok legyenek.
Imádság – ráhagyatkozás Máriára
Fogadj be minket a köpenyed alá, ó, Édesanyánk, és tégy képessé minket arra, hogy megosszuk az életünket a szegényekkel! Ne csak a feleslegünkből adjunk, de abból is, amire szükségünk van, „ami fáj”. Szabadíts meg minket a lelkiismeretünk megnyugtatására odaadott pénz képmutatásától, vagy a simogatástól, amit azért adtunk, hogy mi jobban érezzük magunkat. Tégy képessé minket arra az önzetlen szeretetre, amit Fiad mutatott az emberiség iránt, a legkisebbek és a legszegényebbek iránt.
Mária, Keresztények Segítsége, könyörögj érettünk!
Szasléziak.HU
