A SZENTSÉG TÉGED IS VÁR „Az én örömöm legyen bennetek is!” (Jn 15,11)
I. ISTEN SZENTSÉGRE HÍV MINKET
Érthető, hogy apostoli buzdításában Ferenc pápa arra kívánja terelni a figyelmünket, ami igazán lényeges keresztényi életünkben, hogy tisztán láthassunk és ne vesszünk el a részletekben. A Szentatya éppen ezért segítségképp a mi világunk helyzetének megfelelően hív bennünket a szentségre, azokkal a kockázatokkal, kihívásokkal és csodálatos lehetőségekkel, amelyeket az Úr kínál életünk útján, hogy „az én örömöm legyen bennetek is” (Jn 15,11).
- A Szentírás is arra buzdít, váljunk szentté: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48) és „Legyetek szentek, mivel én is szent vagyok!” (Lev 11,45).
- A szentség egy ajándék, küldetés és feladat. A szentség mindannyiunknak szól, mert ez Isten velünk kapcsolatos alapvető terve. A szentté válás nem azt jelenti, hogy eltávolodunk saját magunktól vagy a testvéreinktől, hanem hogy a közösség intenzív (és olykor fáradságos) megtapasztalásában vagyunk önmagunk.
- Isten velünk van és Krisztusban mutatta meg önmagát: „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5); „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (Jn 13,15).
- A szentség nem az erkölcsi tökéletesség elmélete, hanem a Jézusénak megfelelő élet. Minden ember számára van olyan hozzá közel álló, kézzel fogható, gyönyörű és lenyűgöző jellegzetesség Jézus életében, amelyre csak keveset vagy talán sosem gondolt volna.
II. MEGHÍVÁS A SZENTSÉGRE, amely MINDANNYIUNKHOZ SZÓL
- Az évszázadok során számtalan férfi és nő megélte a szentség kegyelmét, de csak néhányukat avatták szentté. Számos példát találunk erre.
→ Az a fontos, hogy szentek legyünk, nem az, hogy annak is nevezzenek minket. A kanonizált szentek olyanok, mint egy templom homlokzata; ám egy templom belseje is számos értékes kincset rejt, még ha láthatatlan is marad. A Strenna arra hív bennünket, hogy ezt a belső, kevésbé látható részt fedezzük fel, erre akar vágyat ébreszteni bennünk.
- A szentség a „szomszédságban” van, a világon minden embert hív: Szalézi Szent Ferenc, Don Bosco; II. Vatikáni Zsinat; Jan Tyranowski és Karol Wojtyła Don Bosco iskolájában.
III. DON BOSCO BOLDOGNAK AKARJA LÁTNI FIATALJAIT AZ IDŐBEN ÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN EGYARÁNT
- Az 1884. május 10-én írt Római levél első soraiban Don Bosco a következőt írja fiataljainak: „Kívánságom csak egy van: boldognak látni titeket az időben és az örökkévalóságban.”
Földi élete végén ezek a szavak foglalják össze a minden korban és a világ minden pontján élő fiatalokhoz szóló üzenetét. Boldognak lenni, hőn áhított cél minden fiatal számára, ma, holnap és mindenkor. De ez nem minden. Az „örökkévalóságban” az a többlet, amit csakis Jézus és az általa kínált boldogság, vagyis a szentség tud nyújtani. Az „örökké” iránti vágy ég minden fiatalban.
A világ nem tudja megadni az „örökké”-t, sem az örök boldogságot. Isten igen.
Don Bosco számára mindez teljesen világos volt. Utolsó szavai a fiataljaihoz a következők voltak: „Mondjátok meg a fiúknak, várom őket a Mennyországban.” Ebben az értelemben megértjük mottóját is: „Da mihi animas, caetera tolle.”
IV. JÉZUS AZ A BOLDOGSÁG, AMELYET TI, KEDVES FIATALOK KERESTEK
- Ez volt Szent II. János Pál pápa nagy kihívása a XV. Ifjúsági Világtalálkozó virrasztásán (Róma, Tor Vergata, 2000), amikor beszédében a következőket mondta a világ fiataljainak: „Valójában Jézus az, akit kerestek, amikor a boldogságról álmodtok; Ő vár rátok, amikor semmi sem elégít ki benneteket; Ő a szépség, aki után úgy vonzódtok; Ő, az, aki a kompromisszumokat nem tűrő, teljesség utáni vágyakozásotok által hív benneteket; Ő sürget benneteket, hogy vessétek le a hamis élet álarcát; Ő az, aki látja szívetek valódi döntéseit, amelyeket mások megpróbálnak elfojtani. Jézus az, aki felébreszti bennetek a vágyat, hogy valami nagy dolgot tegyetek az életetekkel, az elhatározást, hogy kövessetek egy ideált, hogy visszautasítsátok, hogy elnyeljen titeket a középszerűség, a bátorságot, hogy alázattal és állhatatossággal elkötelezzétek magatokat önmagatok és a társadalom jobbátételéért, hogy emberibbé és testvéribbé tegyétek a világot.”
V. „VÁGYOM RÁ ÉS SZÜKSÉGEM VAN ARRA, HOGY SZENTTÉ VÁLJAK” (Savio Domonkos)
- Szalézi gondolatok a szentségről:
→ A Don Bosco Szaléziak, a Segítő Szűz Mária Leányai, a Szalézi Munkatársak Egyesülete és a Szalézi Család más csoportjainak Alapszabályaiban.
→ Életszentségre hívó gondolatok a szalézi rend tanításaiban.
→ Néhány téma, amellyel kapcsolatban a szalézi lelkiség sokat adhat:
Szentség és emberi kiteljesedés. Ahol a szent, ott tárul fel a férfi és a nő (vö. Don Rinaldi a Don Bosco Önkénteseihez: legyenek igazi nők, a nőiesség jegyeivel stb.).
Szentség és közösség: váljunk szentté együtt.
Szentek-velük: szentek a fiatalokért, de legfőképp szentek a fiatalokkal. Bizonyos értelemben, magától értetődő, hogy Savio Domonkost avatták szentté elsőként Don Bosco után, vagyis hogy a szaléziak szentségének gyümölcsei a szentté lett fiatalok, és a fiatalok szentsége, mondhatni, Szalézi Családunk tagjainak szentségét tükrözi vissza.
Szentség és a sérült családok; szentség és személyes korlátok (Francesco Convertini, Ignazio Stuchlý stb.); szentség a történelmi, társadalmi és a személyes élettörténeti korlátok között... Nincs olyan személyes, társadalmi vagy történelmi körülmény, amely a szentség akadálya lehetne.
Fiatalok szentsége... fiatal szentek és szentek fiatalsága (vö. Instrumentum Laboris, 214.).
VI. A SZALÉZI KARIZMÁBAN MEGÉLT SZENTSÉG
- Megismerési fázisában a szentség üzenete segít újraértékelni és teljessé tenni a szalézi karizmát.
→ Missziós dimenzió: valódi misszionáriusok; „hazatérő” misszionáriusok (Stuchlý); olyanok, akiknek felajánlották a missziós munkát, de végül a maradás mellett döntöttek (Zeman);
→ szalézi püspökök szentsége;
→ máriás szentség (a Segítő Szűz Mária Leányai számtalan csodás alakja, valamint Zeman, Stuchlý, Lustosa stb.);
→ szentség az alapokra építő karizmával;
→ a szalézi testvérek szentsége (Zatti, Srugi, Sándor stb.);
→ a bicentenárium előtti és utáni évek vértanúinak üzenete (Sándor, Zeman, Lunkllenbein, Simao Bororo, Comini stb.);
→ az áldozatvállalás dimenziója a „caetera tolle” megvalósulásaként. August Chartoryski, Andrea Beltrami, Aloysius Variara, Anna Mary Lozano, Laura Vicuña, Alexandrina Maria da Costa stb.
Ez a dimenzió sokféleképp nyilvánul meg:
fizikai szenvedés, elzártság,
a közösségi élettől való elszakítottság vagy eltávolodás,
meg nem értés az elöljárók részéről (Variara, Zeman, Della Torre stb.),
saját tervek megvalósíthatatlansága külső akadályok (Vicuña, Lozano stb.) vagy betegség (Zatti stb.) miatt,
vér szerinti családban szerzett sebek miatti szenvedés (Vicuña, Braga, Stuchlý, aki különösen tragikus módon veszítette el édesapját stb.),
Krisztus szenvedésének valóságos megélése (Alexandrina da Costa, Vera Grita stb.),
szalézi szentség és szemlélődés.
VII. MIT JELENT, hogy „a szentség téged is vár”?
Ez egy közeli, valóságos, kézzelfogható, megvalósítható dolog. Mondhatnánk, ez az alapvető hivatásunk.
Szentnek lenni nem nehéz, sőt, könnyű, ráadásul szentségünk útja végén maga Isten vár ránk a Mennyben. „Az eddig mondottak nem tilalmakkal megkötött, szomorú, keserű, búslakodó vagy erőtlen lelkületet jelentenek. A szent ember tud örömmel és humorérzékkel élni.” (Gaudete et exsultate, 122.).
A szentség útja nem futhat kizárólag a kereszt dimenziójában, hisz telve van örömmel: „Szentnek lenni itt azt jelenti, hogy nagyon vidámak vagyunk.”
A szentség nem terel el bennünket a kötelességeinktől, érdeklődéseinktől vagy érzéseinktől, hanem a szeretetbe foglalja őket. A szentség a szeretet tökéletessége, tehát az ember legalapvetőbb szükségletére válaszol: hogy szeressék és szeressen. Mennél inkább szentek vagyunk, annál jobban emberek is, hisz „nem az életnek van küldetése, hanem maga az élet küldetés” (Gaudete et exsultate, 27.).
A szentség nem csupán egy választható többlet, vagy egy csupán néhány embernek szóló célkitűzés. Ez a kiteljesedett élet, Isten terve és kegyelme szerint; az emberré válás útja. A valódi lelki élet tehát az emberi lény kibontakozása.
„Olyan lelkületre van szükségünk, melyet a magány és a szolgálat, a bensőség és az evangelizáló buzgóság egyaránt áthat, hogy minden pillanat az Úr színe előtt ajándékozott szeretet megnyilvánulása legyen. Így életünk minden pillanata egy-egy lépcsőfok megszentelődésünk útján.” (Gaudete et exsultate, 31.)
A szentség kötelesség (vagyis hivatás, felelősség, feladat), de elsősorban ajándék. A szentség részvétel Isten életében, nem erkölcsi értelemben vett tökéletesség, vagy olyasmi, amit egyedül, saját erőnkből kellene megvalósítanunk, de nem is egy olyan cél, amit csak a „legjobbak”, a „legfelkészültebbek” érhetnek el. Sokkal inkább egyfajta befogadás, amihez segítségünkre vannak az Egyház eszközei, mint a szentségi élet, az irgalmasság.
Együtt könnyebb. A szentség együtt járni az úton és közösségi megtapasztalás. Ez csodálatos és odafigyelést igénylő dolog is egyszerre.
VIII. A szentség útjelzői; iránymutatók a fiatalok és mindannyiunk számára
A Szentlélek gyümölcsei: szeretet, öröm, béke, türelem, jóakarat, jóság, hűség, szelídség, önuralom. A szentség sosem viszálykodás, irigység, megosztottság, türelmetlenség. „Az életszentség nem tesz embertelenné, mert találkozást jelent a te gyöngeséged és a kegyelem ereje között.” (Gaudete et exsultate, 34.)
Erények: nem csak a rosszat kell elutasítani és a jóhoz ragaszkodni, hanem vágyni a jóra, jól véghezvinni a jót, ráadásul minden jót... „Küldetésünk felelős és nagylelkű teljesítésében szentelődjünk meg.” (Gaudete et exsultate, 26.)
A közösség: a szentséget együtt tapasztalhatjuk meg, és együtt is érhetjük el. A szentek mindig együtt vannak (férfiak és nők egyaránt). Ahol feltűnik egy szent, ott mindig vannak sokan mások is.
Például:
→ Don Cafasso, Don Bosco, Mazzarello Mária, Rosmini, Barolo őrgrófnő, Don Guanella, Don Rua, Romero Meneses Mária, Vicuña Laura, Namuncura Ceferino, Poznań fiatal vértanúi, Zatti testvér, Chartoryski, Beltrami, Stuchlý, Zeman , Braga és sokan mások.
A mindennapi szentség megerősíti a közösséget és kapcsolatokat teremt.
A Szentlélek kreativitása és leleményessége. A szentség sosem monoton: Don Bosco 31 csoportot hozott létre a Szalézi Családban, mások még alakulóban vannak, s ezek olykor nagyon különböznek egymástól, még ha közös is a gyökerük. A szentek követése nem egyenlő az utánzásukkal.
Egyházi közösség. Senki sem „Pálé, Kéfásé vagy Barnabásé”, hanem mind „Krisztusé vagyunk, Krisztus pedig az Istené”. Szalézi Családnak lenni nem azt jelenti, hogy kizárólagosnak tekintjük Don Bosco üzenetét, hanem hogy az Egyház egészén belül értelmezzük azt. Vannak olyan dolgok, amit nem kérhetünk Don Boscótól, mert Isten azokat másokon keresztül adta az Egyháznak. Más, nem szalézi szentektől kell kérnünk őket, az Egyház más lelki hagyományaihoz fordulva. Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé leszünk szaléziak, hanem a karizmákban gazdag Egyház szerelmes hívei, amelynek mi is részesei vagyunk saját egyediségünkkel. Maga Don Bosco is az őt megelőző szentség sokszínűségéből merített: Szalézi Szent Ferenc mellett fontos szerepet töltött be számára például Loyolai Szent Ignác és Néri Szent Fülöp is. Ezek a kapcsolatok és összefonódások figyelhetők meg a mi szentségünk alakjainál is: Stuchlý Ignác közel állt a jezsuitákhoz; Vándor József a kezdetekben a ferences rend felé fordult. Vendrame Konstantin fogsága idején része lett a kármelita közösségnek és nagy tisztelője volt Kis Szent Teréznek.
A szentség híre az élet szépségének, evangéliumi illatának, üzenete gazdagságának szűnni nem akaró visszhangja. A hatás mindig más, így a „mindennapi, szomszédságban lévő szentség” esetében is fontos értékelni a kötelékeket, amelyek létrehozói a jónak, kapcsolatoknak, barátságoknak, az örömnek.
IX. A SZENTSÉG ÚTJAI MA
„Nem kell több tökéletességet vinni a szentségbe, mint amennyi valójában benne van.” (Adrienne von Speyr) Vagyis a keresztény hősiességhez nem kell hősnek lenni, a keresztény tökéletesség nem egy szuperhős tökéletessége.
Azt tudjuk, hogy vannak szentek, de azt nem, hogy ki szentebb a másiknál. Egyedül Isten ismeri a szívünket. Mindenben van valami szépség. Számtalan úton el lehet jutni a Mennybe. Nem kérhetünk olyat mástól, amit nem tud és nem adhat meg. Ha kimondjuk, azzal elbátortalanítjuk és rossz felé sodorhatjuk. Meg lesz győződve róla, hogy sosem válhat szentté, mert neki úgysem fog sikerülni, ahogy az elé példaként állított szenteknek.
A maga módján az egyszerűbb és a kisebb is lehet tökéletes.
→ Vagyis a szentség sosem bátortalaníthat el. Nem szabad félni tőle. „Atyám házában sok hely van.” (Jn 14,2) A Mennyország olyan, mint egy kert: ugyanúgy helye van a szerény ibolyának, mint a nemes liliomnak és a rózsának.
A szentek Isten szavának megtestesülései. Nincs két egyforma szent. Követni őket nem utánzást jelent. Mindegyiküknek saját útja van.
→ Melyik szava vagyok Istennek?
→ Mire hív ez engem?
→ Isten mely szava lehet a fiatal, aki mellettem van? Hogyan segítsek neki ennek megértésében és megélésében?
A szentség annak termékenysége által is mérhető, de nem a teljesítményközpontúság elve szerint, amelyhez ma hozzá vagyunk szokva.
A szentség felelősségtudatot ébreszt. Van, amit csakis TE tudsz megtenni. – „Nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5)
Az egészséges függőség megtapasztalása. A szentség útja elkötelezettség, de sosem önfenntartó. Együtt éljük meg és közösséget teremt. Igen, szentek leszünk, de együtt leszünk azok! Elsősorban, a szentek Isten remekművei.
A szentség nem más, mint nyomot hagyni és megélni az egymáshoz rendeltségünk termékeny függőségét.
Don Ángel Fernández Artime SDB
rendfőnök
Szaléziak.HU
