Főoldal / Szalézi világ / Szabolcs testvér Mexikóban 2. - Nem csak a kábszer és a Tequila hazája
Szabolcs testvér Mexikóban 2. - Nem csak a kábszer és a Tequila hazája
2025-02-15 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Mexikó. Nem csak a kábszer és a Tequila hazája. Élő évvégi hagyományok. „Csak nem ijesztgetni akarják az embereket a halállal?” – merült fel bennem a kérdés halottak napja előtt Mexikóban.
A közintézményekben, sétálóutcákon, temetőkben, családokban, szalézi oratóriumokban, és még sorolhatnánk, sorra jelennek meg a „holtak oltárai” az elhunytak fényképeivel és kedvenc ételeivel-italaival, díszes női ruhába öltöztetett csontváz bábuk – eredetileg José Guadalupe Posada művész alkotása „Catrina” néven elterjesztve -, „cempasúchil” (fonetikusan ’szempaszúcsil’, ez náhuatl nyelven „húszvirág”, magyarul nagy büdöske, latinul Tagetes erecta) ríkító narancssárga virágtengere, csontvázjelmezbe bújt művészek stb.
Magyar és európai római katolikus keresztényként először talán meghökkent, veszélyes szinkretista vallás benyomását kelti, főleg ha a Coco c. animációs film világok közti átjárásából indulunk ki. Ez a film is egy példa, hogy a cégeknek jó üzlet lehet a csontvázas-koponyás termékek gyártása, ezt nem tagadhatjuk.
Viszont ezen hagyomány szép népnevelő értéke iránt kutatva a szalézi körökben megtudtam, hogy a célja nem az ijesztgetés, hanem egy eleven családias találkozás imádságban és egyéb teljesen emberi kifejezésekben az Egyház részei között. Az egyik a földi életben élő ’küzdő Egyház’, a másik a már elhunyt, de talán még az örök boldogságba be nem jutott lelkek közössége, a ’szenvedő Egyház’.
Következetesen a teológiai formációt nyújtó Tlaquepaque-i Szalézi Felsőfokú Intézményben a holtak oltárára nem helyeztünk szentek képeit. Ahogy antropológiai tanulmányainkban halhattuk, a halál egy pedagógus, hisz segít átértékelni az életünk elemeit, talán a végességet megélve jobban szeretni. Ez az ünnepkör egyfajta tudatosítása is ennek mind a gyerekek mind a felnőttek számára.
„Guadalupe-i Szűz, hajnalcsillag, fekete szemek, barna bőr, az én Amerikai Szüzecském” – fejezi ki gyengéden egy ének a mexikói nép ájtatos hódolatát a Szűzanya iránt, aki 1531 decemberében Juan Diego bennszülöttnek több alkalommal megjelent a Tepeyac-dombon (ma Mexikóvárosban található). A hivatalos egyházi ünnep december 12-ére esik, ez a negyedik megjelenés napja. Nem kevesebb mint 9 millió bennszülött megkeresztelkedését eredményezte Szent Juan Diego elbeszélése és a „tilma” nevű köpenyébe csodálatosan beleégett, máig is megtekinthető Mária-kép, mely az agave kaktusz nem túl ellenálló rostjaiból készült, bombarobbanás, savas leöntés, tapogatások és 500 eltelt év ellenére is változatlanul fennáll. A csoda máig és érezteti utórezgéseit. Ezt fejezi ki a folytonosan nyitva álló, naponta több százezrek által látogatott kegyhely, sok helyen a legalább 46 napon át való rózsafüzéres felkészülés – Mária ruházatán megörökített 46 csillagnak megfelelően - családi házak, plébániák, de akár katolikus tulajdonban levő cégek udvarában.
Nem mondom, hogy kellemes volt este 11-kor vagy hajnali 4-kor tűzijátékra ébredni a december 12-i ünnep előtti napokban, de elviseltem a népi áhítat és öröm kifejezésének tudatában.
December 16 és 24 között megelevenedik Mexikóban a Szent Család hajlékkeresése. „Las Posadas” (fonetikusan ’lász poszádász’, „a fogadók”) egy népi hagyomány Latin-Amerika más országaiban is ez időben. Eredete a gyarmatosítás korszakára nyúlik vissza, amikor a spanyol misszionáriusok az őslakos gyakorlatokat idomították Jézus születésének történetéhez A szerzetestestvérek megalkottak egy körmenetekkel, énekekkel és imádságokkal tarkított vallásos hagyományt a betlehemi szálláskeresés utánzására. Egy-egy „Posada” alkalmával megjelenítik a zarándok Máriát és Józsefet szentképek, szobrok, vagy élő személyek segítségével és énekelve vonulnak ajtóról ajtóra egy koreográfia szerint, míg a „petición de posada” azaz a „hajlékkérés” el nem éri az eredményét. Jelentéséhez társul a vendégszeretet, nagylelkűség, felebaráti szeretet erényei. A vallás és népi hagyomány nagyon szerves ötvözése Mexikóban kiemelten működik, ennek példája, hogy a „posada” keretében egyéb ünnepi elemeket is beépítenek a családiasság erősítésére, úgy mint hagyományos zene (pl. Mariachi), tájjellegű ételek, és a hagyományos „piñata”-törés (fonetikusan ’pinyátá’). Ez utóbbi egy eredetileg mexikói kolostorban katekizmus célból kidolgozott, csillag alakú, manapság erős kartonból készült, a hét főbűnnek megfelelően hét heggyel ellátott, édességet tartalmazó, felfüggeszthető figura, melyet bekötött szemmel, versike kíséretében igyekeznek bottal összetörni, ábrázolva a bűn leküzdése után felszabaduló édes élményt.
A Mexikó-Guadalajara „Krisztus Király és Mária, a Keresztények Segítsége Szalézi Tartományban (MEG) apraja-nagyja – közel 130 szalézi szerzetes - egy „Posada” keretében gyűlt össze 2024-ben együtt ünnepelni és megajándékozni egymást jelenlétükkel, sportolással, énekléssel, imádsággal, szeretetvendégséggel, házanként ajándékátadással és miegymással. Ugyanígy a közösségünk szintjén is ezen ünnepkör keretében hívtuk össze szalézi munkatársainkat, jótevőinket, animátorainkat.
Tlaquepaque, Mexikó, 2025. február 15.
Berkeczi Szabolcs szalézi testvér/Szaléziak.HU
