Főoldal / Magyar Tartomány / Szombathely - A szalézi tanoncnevelés kezdetei
Szombathely - A szalézi tanoncnevelés kezdetei
2019-09-25 Szerda | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A magyar tanoncnevelés kilencvenéves szalézi történelmét írják 2019 őszén Szombathelyen: Don Bosco boldoggáavatásának évében, 1929-ben a magyar szalézi mű egy új, hatalmas intézménnyel, egy 110 férőhelyes tanoncotthonnal gazdagodott. Az 1929 november-decemberi Szalézi Értesítő a dr. Vass Józsefről elnevezett tanoncotthon megáldásáról számolt be. A megsárgult lapokról idézünk.
A szalézi rend letelepedését Szombathelyre már 1900-ban kérte Don Ruától dr. Eredics Ferencné, de a rendfőnök a kérést - magyar szaléziak híján - ekkor még nem tudta teljesíteni. Két évtizeden keresztül több szalézi munkatárs sürgette az ügyet.
1920-ban báró Ambrózy Teréz vette kézbe a mozgalom irányítását. Lelkes ügyszeretettel gyűjtést indított a szaléziak szombathelyi letelepedésének céljaira. 1922 márciusában vásárolták meg a területet, amit később még a többszörösére bővítettek. 1926 elején Szombathely újonnan megválasztott országgyűlési képviselője, dr. Vass József (kalocsai nagyprépost, népjóléti miniszter) is csatlakozott az ügyhöz, így még lendületesebben tudtak haladni. 1928. június 26-án az állam és önkormányzat anyagi támogatásával, Brenner János tervei alapján megkezdődött a tanoncotthon építése, melyet a népjóléti miniszterről neveztek el: Római Katolikus Egyházközség dr. Vass József Tanoncotthona.
Az építkezés és az épület berendezése a legszükségesebbekkel 1929 októberének végére fejeződött be. Az új internátus vezetői már szeptembertől Szombathelyen tartózkodtak, és alig várták, hogy végre beköltözhessenek új otthonukba és megkezdhessék szombathelyi működésüket.
Rövidesen benépesült a 110 férőhelyes tanoncotthon, amelyben az elhagyatott, gondozás nélküli, a testi-lelki züllés veszélyének kitett iparostanoncok találtak igazi, meleg, szeretetteljes otthonra.
A tanoncnevelés mellett a környék szegény munkáscsaládjainak fiúgyermekeivel is foglalkoztak. Még be sem költöztek az otthonba, de vasárnap délutánonként már csapatostul gyűltek össze az intézet udvarán a környék szegény gyermekei, s bizalommal közeledtek a szaléziakhoz, akikben nemcsak oktatókat, hanem melegszívű játszótársakat is találtak. a szalézi nevelési módszer egyik lényeges eszköze a jó tágas játszótér. Itt nem telt bele sok idő és az intézet környéke visszhangzott a kis rongyos, maszatos, de játékoskedvű apróságok vidám kacagásától.
A tanoncotthon ünnepélyes megnyitása 1930 tavaszára volt tervbe véve, de hogy addig is megindulhasson a munka, Mikes János megyéspüspök november első vasárnapján megkapó, bensőséges szertartás keretében megáldotta a kápolnát és a tanoncotthont.
Jellemző volt arra a szeretetre, amellyel Szombathely katolikus társadalma a szaléziakat fogadta, és a népszerűségre, ami rövid tartózkodásuk óta övezte őket az a körülmény, hogy habár a megáldást legnagyobb csendben, a nyilvánosság és ünnepélyesség kerülésével akarták végezni, mégis akkora közönség gyűlt egybe, hogy a tágas kápolna csak alig a felét tudta befogadni. A hatalmas épület előtti utcarészt már a kora reggeli órákban megtöltötték, de a főbejárat lépcsőzetén is sűrű sorokban álltak az érdeklődők, s várták a megyéspüspök megérkezését. Nagy számban jelentek meg a szombathelyi katolikus egyházközség és a szalézi tanoncotthon építőbizottságának tagjai, köztük Brenner János műépítész, az intézet tervezője és Kopfsteiner Manó és Dénes építészek, az intézet építői.
A megáldást végző Mikes János püspök reggel 8 órakor érkezett kíséretével. A főpásztor a Rákóczi cserkészcsapat, az elemi iskolák növendékei és az intézet fiúkórusának tagjai sorfala között vonult a templomba. A kápolna bejáratánál Pływaczyk tartományfőnök fogadta a püspököt, aki főpásztori ornátust öltött, majd az előírt szertartások közepette megáldotta a kápolnát és az oltárt. Ezalatt a hívek a folyosókon és az utcán várakoztak, majd a szentelés után megkezdődött a szentmise. A püspök szentbeszédében méltatta a szép nap nagy fontosságát, ami Szombathely város vallási életére is nagy kihatással lesz. Nagy elismeréssel adózott Vass József népjóléti miniszternek, aki ezüstmiséje évében ilyen szép templommal és ilyen nemes hivatású szociális intézménnyel áldotta meg szülőmegyéje székhelyének katolikus társadalmát. Nem feledkezett meg a legnagyobb pártfogóról, Don Boscóról sem, mert az ő boldoggáavatásának évében, 1929-ben épült fel a tanoncotthon.
Hangsúlyozta az új plébánia fontos szerepét is, hiszen a városnak ezt a Perinten túli részét csupa egyszerű, szegény ember lakja, gazdaságilag és társadalmilag a legelhagyatottabbak. Ezeknek a hitben való megtartása, megerősítése, gyermekeiknek a társadalom hasznos polgáraivá nevelése volt az új plébánia és az azt vezető szaléziak feladata.
A tanoncotthon berendezése akkoriban még csak a legszükségesebbekre szorítkozott. Az ebédlőasztalok és a konyhafelszerelési tárgyak már együtt voltak, de az éléstár még nagyon üres volt, s ez nem csekély gondot okozott az intézet igazgatójának, mert már a közeli hetekben megindult a tanoncok beköltözése.
Szaléziak.HU
