Főoldal / Szalézi világ / "Temetői gyerekek"- egy szalézi, aki a libériai utcagyerekeknek szentelte életét
"Temetői gyerekek"- egy szalézi, aki a libériai utcagyerekeknek szentelte életét
2025-05-22 Tegnap | #Szalézi világ
utcagyerek • Afrika •
„Zuhogott az eső, amikor megérkeztem Monrovia központi temetőjébe. Olyan gyerekeket láttam ott, akik a sírokban éltek, mert nem volt fedél a fejük felett. Hirtelen megpillantottam az egyik gyereket, aki egy sírból nézett rám. Egy idő után a fiú rám mosolygott. Szavak nélkül. Egy apró gesztus, mint egy egyértelmű jel, egy meghívás az ő világába. Egyszerűen nyomasztó volt. Közelebb engedett, beléphettem az ő világába. Ez igazán megerősítette az elhatározásomat, hogy ott legyek az elfeledett gyermekek mellett. Micsoda üzenetet kaptam azon a gyermeken keresztül, amikor megláttam benne magát Krisztust! A gyermeken keresztül, a sírban találkoztam vele. Hihetetlen boldogságérzet. A kegyelem ajándéka az elképzelhetetlen szenvedés közepette."
Egy szív Afrikáért
Lothar Wagner német szalézi testvér életének több mint húsz évét a nyugat-afrikai gyermekek támogatásának szentelte, körülbelül 20 éve dolgozik fiatalokért a bécsi „Jugend Eine Welt” segélyszervezetnél. A segélyszervezet 27 évvel ezelőtti megalapítása óta a világ minden táján hátrányos helyzetű gyermekekért dolgozik, az „Oktatás legyőzi a szegénységet” mottó jegyében. A szervezet Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában működik. Emellett humanitárius sürgősségi segélyt is nyújt (természeti) katasztrófák vagy fegyveres konfliktusok után. A projekt partnerei a Don Bosco Szaléziak, a rend, amelynek Lothar Wagner is a tagja. „Mind tele vannak a házak. A gyerekek sorban állnak – ez fájdalmas” – mondja.
Ugyanilyen nyugtalanító látni, ahogy gyerekek a sírokból másznak ki. Jelenleg 80 000 gyermek él biztonságos otthon nélkül egyedül Libéria fővárosában, Monroviában – és a számuk folyamatosan növekszik.
Alig néhány évvel ezelőtt próbálkoztak megelőző munkával. „Most már csak a hatalmas elszegényedésre reagálunk” – mondja Wagner. Az elmúlt évek válságai – mint például az ebola és a Covid-19, de a kábítószer-fogyasztás növekedése is – még súlyosbították a helyzetet.
Miután jelentős tapasztalatot szerzett Ghánában és Sierra Leonéban, az elmúlt négy évben szenvedélyesen Libériára összpontosított, egy olyan országra, amelyet elhúzódó konfliktusok, egészségügyi válságok és pusztítás, például az ebolajárvány sújt. Lothar testvér egy gyakran figyelmen kívül hagyott valóság szószólójává vált, ahol a társadalmi és gazdasági sebek veszélyeztetik a fiatalok fejlődési lehetőségeit.
Libéria a maga 5,4 millió lakosával egy olyan ország, ahol a mélyszegénységhez törékeny intézmények és széles körű korrupció társul. Az évtizedekig tartó fegyveres konfliktusok és egészségügyi válságok következtében az oktatási rendszer a világ legrosszabbjai közé tartozik, miközben a szociális háló a gazdasági nehézségek és az alapvető szolgáltatások hiánya miatt szétesett. Sok család nem tudja biztosítani gyermekei számára az alapvető szükségleteket, ami miatt számos fiatal kénytelen az utcán menedéket keresni.
Különösen Monroviában a gyerekek a legváratlanabb helyeken találnak menedéket: a város temetőiben. „Temetői gyerekek” néven ismertek ezek a fiatalok, akiknek nincs biztonságos otthonuk, a sírok között keresnek menedéket, egy olyan helyen, amely a teljes elhagyatottság szimbólumává válik.
A szabadban, parkokban, hulladéklerakókban, sőt csatornákban vagy sírokban alvás tragikus mindennapi menedékké vált azok számára, akiknek nincs más választásuk.
„Valóban nagyon megható, amikor az ember végigsétál a temetőn, és látja, ahogy a gyerekek előjönnek a sírokból. Kitakarítják a sírokat és lefekszenek a halottak mellé, mert nincs helyük a társadalomban. Egy ilyen helyzet botrányos.”
A temetőtől a börtöncellákig
Nem csak a temetői fiúkra irányul Lothar testvér figyelme. A szalézi szerzetes egy másik drámai valóságnak is szenteli magát: a libériai börtönökben fogva tartott kiskorúak problémájának. A 325 fogvatartott számára épült monroviai börtönben ma több mint 1500 fogvatartott van, köztük sok fiatal, akiket hivatalos vádemelés nélkül tartanak fogva. A rendkívül túlzsúfolt cellák egyértelmű példái annak, hogy gyakran miként áldozzák fel az emberi méltóságot.
„Hiányzik az élelmiszer, a tiszta víz, a higiéniai előírások, az orvosi és pszichológiai segítség.” Az állandó éhség és a zsúfoltság miatti drámai térbeli helyzet nagymértékben gyengíti a gyermekek egészségét. Nyolc-tíz fiatalt zárnak be egy kis cellába, amelyet két fogvatartott számára terveztek. Váltásban alszanak, mert a cella ekkora mérete a sok lakónak csak állóhelyet biztosít
Hogy megbirkózzon ezzel a helyzettel, napi látogatásokat szervez a börtönbe, ivóvizet, meleg ételt és pszichoszociális támogatást hoz, ami életmentő eszközzé válik. Állandó jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy megpróbálja helyreállítani a párbeszédet a hatóságokkal és a családokkal, valamint felhívja a figyelmet a kiskorúak jogainak védelmére, akikről gyakran megfeledkeznek, és akiket gyakran hagynak sorsukra. „ Nem hagyjuk őket magukra a magányukban, hanem megpróbálunk reményt adni nekik ” – hangsúlyozza Lothar testvér olyan határozottsággal, mint aki ismeri ezeknek a fiataloknak a mindennapi fájdalmát.
Figyelemfelkeltő nap Bécsben
Ezek a kezdeményezések nemzetközi figyelmet és támogatást is kapnak. Január 31-én Bécsben a Jugend Eine Welt egy napot szervezett, amely az utcagyerekek bizonytalan helyzetére hívta fel a figyelmet nemcsak Libériában, hanem világszerte. A rendezvény során Lothar Wagner megosztotta tapasztalatait a diákokkal és a résztvevőkkel, gyakorlati tevékenységekbe vonva be őket – például egy figyelmeztető szalag használatával szimulálva egy túlzsúfolt cella körülményeit –, hogy első kézből megismerhessék a fiatalok nehézségeit és gyötrelmeit, akik nap mint nap minimális helyen és megalázó körülmények között élnek.
A napi vészhelyzetek mellett Lothar testvér és munkatársai munkája a hosszú távú beavatkozásokra is összpontosít. A szalézi misszionáriusok valójában rehabilitációs programokban vesznek részt, amelyek a fiatal fogvatartottak oktatási támogatástól a szakmai képzésén át a jogi és lelki segítségnyújtásig terjednek. Ezek a beavatkozások célja, hogy a fiúk szabadon bocsátásuk után visszailleszkedjenek a társadalomba, segítve őket egy méltóságteljes, lehetőségekkel teli jövő felépítésében. A cél világos: nemcsak azonnali segítséget nyújtani, hanem egy olyan utat teremteni, amely lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy kibontakoztathassák a bennük rejlő lehetőségeket, és aktívan hozzájáruljanak az ország újjászületéséhez.
A kezdeményezések kiterjednek szakképző központok, iskolák és befogadó struktúrák építésére is, azzal a reménnyel, hogy növelni fogják a fiatal kedvezményezettek számát, és biztosítják a folyamatos támogatást éjjel-nappal. Számos egykori „temetői gyerek” – akik közül néhányan tanárokká, orvosokká, ügyvédekké és vállalkozókká váltak – sikertörténete kézzelfogható bizonyíték arra, hogy megfelelő támogatással az átalakulás lehetséges.
Az elkötelezettség és az elhivatottság ellenére az út akadályokkal teli: a bürokrácia, a korrupció, a gyerekek bizalmatlansága és az erőforrások hiánya mindennapos kihívásokat jelent. Sok fiatal, akiket a bántalmazás és a kizsákmányolás sújtott, nehezen tud megbízni a felnőttekben, ami még nehezebbé teszi a bizalmi kapcsolat kialakítását és a valódi, tartós támogatás nyújtását. Azonban minden apró siker – minden fiatal, aki reményt talál és elkezd jövőt építeni – megerősíti e humanitárius munka fontosságát.
A Lothar testvér és munkatársai által megtett út azt mutatja, hogy a nehézségek ellenére lehetséges változást hozni az elhagyott gyermekek életében. Egy olyan Libériáról szóló elképzelés, ahol minden fiatal kibontakoztathatja a benne rejlő lehetőségeket, konkrét tettekben ölt testet, a nemzetközi tudatosság növelésétől a fogvatartottak rehabilitációjáig, oktatási programokon és befogadási projekteken keresztül. A szeretetre, a szolidaritásra és az állandó jelenlétre épülő mű a remény jelzőfényét képviseli egy olyan kontextusban, ahol látszólag a kétségbeesés uralkodik.
Elhagyatottság és szegénység jellemzi a világot, az utcagyerekek és a fiatal fogvatartottak újjászületésének történetei arra hívnak, hogy higgyünk abban, hogy megfelelő támogatással minden élet feltámadhat.
Lothar Wagner továbbra is azért küzd, hogy ezek a fiatalok ne csak menedékhez jussanak, hanem lehetőséget kapjanak saját sorsuk újraírására is, bizonyítva, hogy a szolidaritás valóban megváltoztathatja a világot.
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
