Főoldal / Szalézi világ / Titus Zeman, a hivatások apostola és vértanúja
Titus Zeman, a hivatások apostola és vértanúja
2020-01-08 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • áldozat • hivatas •
Ma január 8-án Titus Zemanra emlékezik a Szalézi Család, aki fiatal szerzeteseknek segített átjutni a határon, hogy hivatásukat beteljesíthessék és papok legyenek. A kommunista vallásüldözés áldozataként tizenkét évig sínylődött a börtönben, elszenvedve az embertelen kínzásokat.
Titus Zeman szlovák szalézi pap volt, aki 1969. január 8-án halt meg 54 éves korában. 2017. szeptember 30-án avatták boldoggá a szlovák fővárosban, Pozsonyban. „A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (1Ján 3,16) – hallottuk Isten szavát a boldoggáavatási szentmisén. Ezt az üzenetet Titus Zeman a szívében hordozta, és olyan erős késztetést érzett a követésére, hogy még az életét is hajlandó volt föláldozni. Készen állt arra, hogy kövesse Isten akaratát, bízva az isteni kegyelemben és az örök életben. Az ő tanúságtétele a szalézi karizma megtestesülése: életét adja a fiatalok megváltásáért, elkíséri őket a hit útján, hivatásuk beteljesítésének útján.
Boldog Titus Zeman két alkalommal segített át csoportot a határon, míg a harmadik alkalommal elfogták, bebörtönözték, megkínozták, elítélték, 12 évig sínylődött a börtönben, és később is megfigyelés alatt állt, ami megakadályozta, hogy teljes mértékben gyakorolja papi és nevelői hivatását. Kivételes ember volt, lelkipásztori példakép, aki képes volt az életét feláldozni a fiatalokért. Életével, tetteivel üzen a jövő nemzedékeinek: „Cselekedj Don Bosco példája szerint és a többiek követni fognak.” Üzenete ma is aktuális.
Titusz atya védőbeszéde:
„Lelkiismeretemben nem érzem magam bűnösnek. Mindent, amivel vádolnak, az Egyház iránti, különösképpen is a szalézi rend iránti szeretetből tettem, amelynek azt köszönhetem, ami vagyok. Kötelességemnek éreztem átvezetni »nyugatra« azokat a papokat, akiknek itt a papi tevékenységüket lehetetlenné tették. Különös küldetésnek éreztem a szalézi kispapok és fiatal rendtársak segítését, hogy Torinóba mehessenek tanulni és befejezni a teológiai tanulmányaikat, mert itt a szerzetesházak bezárása után nem lehettek papok, ami szívük vágya volt. A lelkiismeretem nem vádol semmivel. Meg vagyok elégedve.”
A fának el kell halnia, hogy új hajtások sarjadjanak... És Titusz Zeman volt ez a fa.
Pierluigi Cameroni SDB/Szaléziak HU