Főoldal / Szalézi világ / Ukrajna – A háború első hete után
Michal Wocial szalézi atya a Lengyelország-Krakkó tartományból (PLS) származik, Ukrajnában élő szalézi a háború első hete után osztott meg információkat és megfontolásokat a közösségi oldalakon keresztül: "A legtöbb dolog hirtelen leállt, és már egy hét telt el azóta, hogy az életem egy téma körül forog. És arra gondolok, hogy be kellett volna fejeznem a doktorimat..."
Kedd este rakéták hullottak iskolánk egy kilométeres körzetében. A támadás következtében tíz ház megsemmisült. Épületünkben több ablak is kiesett. Az éjszakát az iskola alagsorában töltöttem, több tucat emberrel együtt. És úgy döntöttem, hogy állandóan magamnál tartom a szent olajat a betegek kenetéhez.
Szerdán reggel 7 órakor indultunk egy hétkocsis konvojjal a lengyel határra, hogy kimentsük a nőket és a gyerekeket. A terv egyszerű volt. A férfiak az átkelőnél elbúcsúztak családjaiktól és visszatértek Zsitomirba.
Sajnos 200 kilométer megtétele után az iskolabuszunk komoly motorhibát szenvedett, így nem tudott tovább menni. Lerobbant, pont akkor, amikor annyira szükségünk volt rá, hogy embereket és humanitárius segélyt szállítsunk...
Ismét lenyűgözött a lakosság szolidaritása. Néhány perccel a baleset után valaki elvitt minket a szerelőhöz. Másfél órán belül előállt egy másik jármű, amely elvitte utasainkat a 250 km-re levő határig, és semmit sem kért cserébe.
A határon megtudtuk, hogy nagy sorbanállás van a corczówi átkelőnél, és egész éjszaka a hidegben kell várakoznunk. De akadtak kedves helyi emberek, akik autóikkal szállították utasainkat Szeginibe. Ott az átkelés körülbelül 40 percig tartott. Hajnali 3-kor feküdtünk le. És amióta az eszemet tudom, először nem vettem részt a hamvazószerdai szentmisén.
Ma (március 3., csütörtök, szerk.) újabb 30 fős csoport hajtott a lengyel határ felé. Köztük voltak a diákjaink is. Visszatérnek? Mikor? Mi lesz iskolánkkal 27 éves fennállás után?
Holnap megszervezzük 50 fő szállítását. Valószínűleg az utolsó konvoj, mert az ukrán vasutak elindították a kiürítő vonatokat (...).
Egyre több a szomszéd, aki a mi pincénket szeretné menedéknek használni. Sokunknak van "Air Raid Alert" nevű telefonalkalmazása. Lenyűgöző, amikor egyszerre több zsebből szirénákat hallasz.
"Alagsori menedékhelyünkön" van egy maroknyi gyerek és tinédzser. Mindenféle játékot hozok nekik az oratóriumból, hogy legyen mivel eltölteni az időt. Lefekvés előtti gondolatokat és egy imát ajánlok nekik. Egyikük sem katolikus, de ma majdnem mindannyian eljöttek imádkozni 15 percig a békéért.
A humanitárius segélyek kezdenek beáramlani, és át kell gondolnunk, hogyan használjuk fel a legjobban.
Lassan hozzászokunk a háború új tempójához. Sok mindenben felvesszük a „háborús juttatást”. Ma 150 km/h sebességgel húztunk el a rendőrök mellett az úton. Egyáltalán nem vettek rólunk tudomást – jobb dolguk is van...
ANS-Korosztisiv/Szaléziak.HU
