Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Ukrajna – Egy kijevi szalézi atya reményei

Ukrajna – Egy kijevi szalézi atya reményei

Ukrajna – Egy kijevi szalézi atya reményei

2022-04-16 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Ukrajna  • háború  •

Egy keresztény dilemmája. Az emberi lény megdöbbenése. Az emberek elkeseredettsége. És a kihalt utcák. A sebhelyes testek. Az éles fájdalom, ami szótlanul hagy. Maksym Ryabukha szalézi, a kijevi szalézi ház igazgatója igyekszik értelmes válaszokat adni a háború tragédiájára és a Bucsában és más ukrajnai helyeken lezajlott embertelen mészárlásokra.

Don Max, ahogy mindenki nevezi, mindig próbál valami pozitívat közvetíteni a WhatsApp üzeneteiben. Egészen két vasárnappal ezelőttig, amikor az első hírek a bucsai mészárlásról körbejárták a világot, ez őt is megviselte.

„Láttam-e, mi történt? Minden nap látom. Mert itt minden nap, most végtelen sokk ér bennünket - mondja. - A kijevi polgárok számára ez még nagyobb fájdalom, mert a fővárosiak közül sokan dolgoztak a városban. Bucsa fekete zsákjaiban közeli rokonaik, barátaik vannak. Beszéltem néhányukkal: sokan képtelenek megosztani ezt a hatalmas, elviselhetetlen fájdalmat. Félmondattal válaszolnak. Vagy lesütik a szemüket, és egyáltalán nem reagálnak. Néha még sírni sem tudnak. A mártírhalottak képe mindannyiunk életében megmarad."

Ez a borzalom egy fiatal kijevi szalézit is próbára teszi, aki eddig a háború mögé próbált tekinteni. És ez továbbra is erre törekszik, de maga Rjabukha atya is nehézségekkel küzd: „Nehéz megérteni, ki tette mindezt, és még arra is gondolni, hogy ki követett el ilyen embertelen cselekedeteket.”

Don Maksym megáll. Egy pillanatra gondolkodóba esik. „Hogyan kell megbocsátani? Hogyan tekintsük ezeket az embereket embernek? Tisztázzuk: mindannyian emberek vagyunk, erényekkel és bűnökkel egyaránt. Mindenkinek megvan a maga tempója, valaki fut, valaki hátrál. De ez a dolog, ezek a mészárlások..." A húsvéti időszak teret ad az elmélkedésnek: „Ez a nagyböjt és ez a nagyhét örökre megmarad nemzedékem emlékezetében. Ezeket a heteket, február 24. óta teljesen máshogy éltük meg, mint korábban. Hiszem, hogy a mi korunk a nagy szentek, a bátor mártírok, a szépség verhetetlen tanúinak kora, akik életükkel megérintették és megtapasztalták, mit jelent ez. Tehát szeretnék polgártársaimra gondolni.

Fájdalom és remény együtt. Ezek kéz a kézben járnak minden Kijevben eltöltött óra valóságával, a városban, amely továbbra is a konfliktus szíve marad, és amely aggodalommal tekint keletre, ahová a vad moszkvai offenzíva elmozdult. A város mindent érez és magába szív. „Egyik reggel a házunkból a központi pályaudvarra mentem – folytatja Maksym atya. – Reggel hét óra volt. Általában ilyenkor már olyan intenzív az élet, hogy úgy tűnik, dél van. Még háború idején is. Ma azonban kihaltnak tűnt a város: senki az utcán, alig van autó, sok közlekedési lámpa kikapcsolt. Halálszag terjengett a környéken. Az innen az állomásig vezető nagy körúton robbanásgödrök és égő autók fekete foltjai látszottak." „Csodálkoztam – mondja a pap. – Arra gondoltam, hogy talán Jézus is így érzett, amikor Jeruzsálem felé sétált az utolsó földi húsvétjára. Amit ebben az országban megélünk, az emberi dráma, de időbe telik, hogy megértsük, és mindannyiunk történelmének részévé tegyük.” A mindennapok apró gesztusokból, apró dolgokból táplálkoznak, amelyek mára oly értékessé váltak. Don Max a referenciapont a fővárosban szétosztott humanitárius segélyeknél.

 

"Néhány napja - mondja - érkezett egy segélyszállító teherautó, amelyet ki kellett pakolnom az oratóriumba. Mindent gyorsan megtettünk, mert az önkénteseknek azonnal el kellett indulniuk Lvivba. Aztán megérkeztek azok, akiknek el kellett volna vinniük a segélyt és elhozniuk az itt élőknek Kijevbe: majd felpakolták az autókat, és híreket kértek a környékről. Aztán jött két katonalelkész és néhány szomszéd mosdani és átöltözni. Együtt enni valamit. Egyszerű dolgok. De ami azt az érzést keltette bennünk, hogy még mindig egy közösség vagyunk.” Az utolsó kérdés megválaszolása a legnehezebb, Don Max az égre emeli a szemét.

"Mit remélek? Békéről álmodom, győzelemről álmodom, olyan életről álmodom, amely tudja, hogyan világítson meg mindent maga körül. Hatalmasat álmodom, hogy újra láthatom az oratóriumi fiúk boldog szemét. A feltámadásról álmodom. Kijevből, Ukrajnából. Hiszek benne."

 

Forrás: Avvenire

ANS-Kijev/Szaléziak.HU

Kapcsolódó cikkek

Ukrajna – Fájdalom és kiszolgáltatottság

Ukrajna – Fájdalom és kiszolgáltatottság

#Szalézi világ 2024-06-06, Csütörtök

Kedvesebb barátaim, ezek és sok minden más csak néhány következménye ennek a háborúnak, amelyet kétszer is láttam a saját szememmel. Érintsd meg a kezeddel,..

Olaszország – Egy szalézi az ukrajnai háború frontvonaláról

Olaszország – Egy szalézi az ukrajnai háború frontvonaláról

#Szalézi világ 2024-04-18, Csütörtök

Mint azt kedvesen elmondja, aminek mintha semmi köze nem lenne a horrorral, ahonnan érkezik, mostanában Rómában "pihen egy kicsit". Oleh Ladnyuk atya egy ukrán..

Mianmar – Ártatlan gyermekek tragédiája fegyveres konfliktusok közepette

Mianmar – Ártatlan gyermekek tragédiája fegyveres konfliktusok közepette

#Szalézi világ 2024-04-16, Kedd

Mélységes gyász és gyötrelem sújtja Mianmart, mivel az ártatlan életek, különösen a gyermekeké, továbbra is könyörtelenül elvesznek a tartós fegyveres..

Ukrajna – Szalézi szolidaritás a Missioni Don Bosco és a VIS által

Ukrajna – Szalézi szolidaritás a Missioni Don Bosco és a VIS által

#Szalézi világ 2024-04-09, Kedd

Április 1. és 7. között a torinói Missioni Don Bosco és a Volontariato Internazionale per lo Sviluppo (VIS) nevű szalézi civil szervezet küldöttsége..

Kongói DK – „Ha nem lenne Don Bosco, már halottak lennénk...”

Kongói DK – „Ha nem lenne Don Bosco, már halottak lennénk...”

#Szalézi világ 2024-03-21, Csütörtök

Közép-Afrika Szűz Mária Mennybevétele Tartományában (AFC) tett rendkívüli látogatása keretében Alphonse Owoudou atya, Afrika-Madagaszkár regionális..

Címkék

 •  • 1% • 28EK • 29.EK • adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • alapítvány • Albertfalva • áldás • áldozat • alkalmazás • állandó • állás • álom • Amerika • Amoris Laetitia-családév • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ars Sacra Fesztivál • avatás • Ázsia • beiktatás • béke • betegség • bevándorlók • bíboros • bicentenárium • boldoggáavatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • Budapest • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • cigány pasztoráció • cirkusz • Clarisseum • Colle Don Bosco • család • csapatépítés • cserkészek • ...
Összes címke
< Róma – Húsvéti ajándék a rendfőnöknek a szalézi nővérektőlRészesedés Isten dicsőségében >