Főoldal / Szalézi világ / Ukrajna – Ifjúsági szolgálat háború idején: a család és a gyermekek ajándéka
Ukrajna – Ifjúsági szolgálat háború idején: a család és a gyermekek ajándéka
2024-11-21 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Miközben a nyomasztó háborús helyzetben végzett ifjúsági szolgálat sajátos természetéről elmélkedik, Maksym Ryabukha, a Donyecki Görög-Katolikus Exarchátus szalézi segédpüspöke egy másik „felfedezést” azonosít, amelyet a háborús helyzet hozott: a család és a gyermekek ajándékának felértékelődését. A szalézi elöljáró elemzése következik, amely a Note di Pastorale Giovanile folyóirat szerkesztőségének ötlete.
Általában hajlamosak vagyunk kihagyni a családokat és a gyerekeket a hétköznapi ifjúsági szolgálatból. Azt mondjuk, hogy nem vagyunk eléggé felkészültek, és nem tudjuk, hogyan vonjuk be őket, kivéve néhány plébániai vagy népi fesztiválon. A gyerekeket az első katekézisórákra vagy a különböző iskolai szinteken tanító tanáraikra bízzukA családoknak aztán szülőként túl sok dolguk van otthon vagy a munkával, és akkor - mint minden családban - a gyerekek és a tizenévesek kezdenek eltávolodni ettől, és kezdenek megküzdeni a szabadságukkal és a felelősségükkel.
Ez a rossz helyzet arra késztetett bennünket, hogy újra felfedezzük a családot (és vele együtt a gyerekeket), mint ifjúsági szolgálatunk alapvető témáját. Mert újra felfedeztük a felnőttek jelenlétét, a felnőttek távollétét (menekült vagy háborúban), a kötelékeket és érzelmi kapcsolatokat, a szerepek felcserélődését (tinédzserek és fiatalok a családtagokat, idős anyákat és nagyszülőket, gyerekeket támogató felnőttekké válnak), egyetértést arról, hogy mi az értékes, mentendő dolgok, kölcsönös segítségnyújtás a rászorulóknak, közös imádság, különösen szeretteikért, de másokért is, akik szerencsétlenek.
A család, mint az élet, túlélés, értelem, felelősség szférája. A család így az értékmegőrzés magjává vált, a nevelés, gondoskodás, a boldogság apró, akár elenyésző pillanatainak biztosítéka, különösen a gyerekek (saját és mások) számára. Az idősek és a gyerekek számára a biztonság garanciája volt, hogy megfoghatták a kamasz vagy a kisgyermek kezét.
Röviden: a család újrafelfedezése, mint az elszigeteltség elől való menekülés, a kapcsolatok fenntartása, a szeretet melegségének nélkülözhetetlen helye.
De vajon nem ez-e a család identitása Isten szemében, és nem ez-e az, amit minden ifjúsági szolgálatnak újra fel kell fedeznie és meg kell tapasztalnia? Megajándékozhatnánk-e tehát ezzel a nagyszerű kis felfedezéssel?
ANS-Donyeck/Szaléziak.HU
