Főoldal / Szalézi világ / Ukrajna – Több mint 100 napja kísérik a szaléziak a háború sújtotta lakosságot
Ukrajna – Több mint 100 napja kísérik a szaléziak a háború sújtotta lakosságot
2022-06-10 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Ukrajna • háború • menekültek •
"A háború elől menekülő emberek már nem érkeznek olyan nagy számban, mint néhány héttel ezelőtt, sőt néhányan visszatérnek városaikba. A háború most keleten összpontosul, de továbbra is szívesen látjuk az érkezőket és gondoskodunk róluk. Menedékre, élelemre, egészségügyi és pszichológiai ellátásra van szükségük; kiskorúakat is elkísérünk azzal, hogy lehetőséget kínálunk nekik, hogy iskolába járjanak" - magyarázza egy krakkói szalézi.
A globális szalézi szolidaritás számos kezdeményezéssel járult hozzá az ukrán vészhelyzet enyhítéséhez. Most, hogy világossá vált, hogy a háború nem ér véget egyhamar, a tervezésnek és az ukrajnai otthonok, kórházak és iskolák újjáépítésére irányuló a projekteknek már a második szakasza van folyamatban.
Mindazonáltal mindig szükség van azonnali és sürgős segítségre, hogy megbirkózzanak a vészhelyzetekkel, amelyek még mindig több millió ukrán állampolgárt érintenek, akik még mindig a fegyveres konfliktus által leginkább érintett területeken élnek.
Don Bosco fiai továbbra is kiemelkednek ezen a fronton, mivel az alapvető szükségletek beszerzésén, szállításán és elosztásán; a szalézi létesítményekbe befogadott menekültek lakhatásán, bútorok és használati eszközök biztosításán; a kitelepített és menekült lakosság fenntartásán és támogatásán dolgoznak Ukrajnában...
Don Bosco több tucat fia közül, akik február 24. óta foglalkoznak az ukrán lakosság szenvedésének enyhítésével, két szalézi példaként említhető: Oleh Ladnyuk atya, aki mindig jelen van Dnyipro városában, és Hryhoriy Shved atya, a vynnyki közösség igazgatója. Rendszeresen látogatnak el Lysychańskba, Severodoneckbe, Hersonba és Mikolajba, hogy kísérjék és bátorítsák a családokat,. Amikor az embereknek élelmiszerre vagy egyéb dolgokra van szükségük, akkor elhozzák azokat nekik.
Mindketten az ukrajnai görögkatolikus „Mária Keresztények Segítsége” altartományhoz tartoznak, és csak néhányat képviselnek a világméretű szalézi szolidaritás legújabb vektorai közül, amelybe több ezer embert vontak be és vesznek részt szerte a világon: közösségek, művek, iskolák, oratóriumok, plébániák, önkéntesek, jótevők...
A konfliktus kezdete óta több mint 15 000 lakóhelyüket elhagyni kényszerült ember haladt át a szalézi létesítményeken. És továbbra is több mint 5000 ember kap napi segítséget Ukrajnában és a szomszédos országokban található szalézi otthonokban.
Most, több mint 100 nappal a háború kezdete után, ahogy a világ lassan hozzászokik ehhez az új konfliktushoz is - ahogyan az történt Szíriában, Etiópiában, Jemenben és a számtalan más elfeledett háborúban, amely még mindig jelen van a világon - hasznos lehet feleleveníteni azt a felhívást, amelyet Alexia, egy fiatal ukrán menekült, akit a krakkói szaléziak fogadtak be, a "Misiones Salesianas", a madridi Szalézi Missziós Irodájához intézett: "Ne feledkezzenek meg rólunk. Hálásak vagyunk minden segítségért és imáért, de két és fél hónapja elhagytuk Dnyiprót, és csak azt akarjuk, hogy vége legyen, hogy hazamehessünk. 100 nap ukrajnai háború után szeretnénk újra együtt lenni a családunkkal!"
Szavai megegyeznek a legtöbb menekült nő és gyermek szavaival. A származási város és az érkezés időpontja változik, de a háború megértésének lehetetlensége és a békevágy nem.
ANS-Kijev/Szaléziak.HU
