Főoldal / Szalézi világ / Vakmerő fiatal próféták - a rendfőnök szeptemberi üzenete
Vakmerő fiatal próféták - a rendfőnök szeptemberi üzenete
2020-09-15 Kedd | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Ugyanaz a küldetés egyesít bennünket: hogy minél több lelket megmentsünk, kezdve a sajátunkkal, ahogy a mi szeretett Atyánk, Don Bosco szokta mondani.
Teljes szívemből köszönetet mondok nektek, a Szalézi Értesítő kedves olvasói, amelyet Don Bosco annyira szeretett. Meg akarom osztani veletek egy fiatal venezuelai lány gyönyörű tanúságtételét.
Amikor ez év februárjában újra meglátogattam Venezuelát, részt vettem egy rendezvényen, egy gyönyörű, animált nemzeti találkozón a fiatal venezuelaiakkal. Erre az alkalomra egy Eusibeth nevű fiatal lány a saját kezével, a saját szavaival írt egy üzenetet, hogy kifejezzen valamit, ami nagyon kedves volt számára. A találkozón, a nyilvános beszédek során továbbította üzenetét, és szólt e gyönyörű föld nagylelkű, reményteljes és szenvedő fiataljainak nevében is.
Ezt osztotta meg:
„Kedves Don Ángel!
Szívünk mélyéből köszönetet mondunk az Úrnak az országunkba tett látogatásodért és azért, hogy időt szakítottál, hogy találkozz velünk, fiataljaiddal, akik tudjuk, hogy nagyon szeretsz bennünket.
Ezekkel a szavakkal szeretném kifejezni mindannyiunk érzéseit, amikor megpróbálunk haladni a szentség felé vezető úton. Mindannyiunknak szalézi szíve van – a bennszülöttektől kezdve, akik az Amazon dzsungelében élnek, az Andok-beli testvéreinken át, akik közvetlenek és kedvesek, a központi régió ifjúságáig, akik örömmel építik a szeretet civilizációját - a guarók, az orientalesek, a corianók és a zulianók – és mi mindannyian, akiknek joga van venezuelaiaknak hívni magukat.
Együtt van ma velünk minden olyan fiatal is, akinek el kellett hagynia a földünket és idegenben kellett teremteni otthont, iskolává, plébániává és játszótérré alakítani azt.
Ha van valami, ami fiatalokként jellemez minket, az egyedülálló személyiségünk és a különféle gondolkodásmódok mellett, akkor az az, hogy egyazon küldetés egyesít bennünket: minél több lélek megmentése, kezdve a sajátunkkal, ahogy a mi szeretett atyánk, Don Bosco szokta mondani.
Senki számára nem titok, hogy mit kell átélnünk minden nap: egy olyan valóságot, ahol elárasztanak a világ olyan áramlatai, amelyek le akarnak sújtani minket, és megakadályozzák, hogy végtelen álmokat álmodjunk, és reményeinket nagyszerű eszméken pihentessük. A szalézi ifjúsági lelkiség lehetővé tette számunkra, hogy reménnyel továbblépjünk és megújítsuk a hitünket, még akkor is, ha időnként minden bizonytalannak és lehetetlennek tűnik.
Kétségtelen, hogy mi, fiatal venezuelaiak, bátor próféták vagyunk, akik annak ellenére, hogy félünk attól, hogy megítélnek vagy megtámadnak, nem engedjük, hogy bármi elnémítson minket. Olyan fiatalok vagyunk, akik minden reggel felkelünk, és kihagyjuk a reggelit, hogy iskolába vagy egyetemre menjünk. Olyan fiatalok vagyunk, akik kitartóan haladunk előre, minden mérföldet és erőfeszítést megtéve az oktatás iránti elkötelezett átfogó formáció befejezéséhez – ami mindenki számára a legjobb eszköz.
Olyan fiatalok vagyunk, akik annak ellenére, hogy kénytelenek vagyunk munkát találni, és elhagyjuk azt, amit igazán szeretünk, és amiről álmodunk, merünk a mai történelem számára világossággá válni olyan emberek között, akiket súlyosan megsebesítettek és akik szomjazzák Jézust. Annak ellenére, hogy néha úgy gondoljuk, hogy törékeny helyzetünk miatt bedobjuk a törülközőt, amikor valamilyen módon szembesülünk ezzel a széteső világgal, továbbra is kitartunk, mert Isten szerető pillantása és Mária anyai védelme arra szólít bennünket, hogy továbbra is mások, különösen a legszegényebb és leginkább veszélyeztetett fiúk és lányok szolgálatába helyezzük az életünket.
Az, hogy szalézi fiatalok vagyunk, segít nekünk hű tanítványokként reagálni mindenre, amit tapasztalunk.
„Chamos” („gyerekek”) vagyunk, akik igazi, hiteles, bátor és merész mai „szentek”: farmerben, sportcipőben és pólóban, amint azt Ferenc pápa mondja.
Don Ángel és a mi Szalézi Családunk minden tagja: jelenlétetek arra késztet minket, hogy változtassunk, folytassuk a harcot az igazságos és szent Venezueláért, és tegyünk meg mindent a fiatalok javára. Soha ne hagyja abba, hogy elkísérjen bennünket vagy higgyen bennünk!
Mindent nagyon köszönök!”
Ezzel ért véget ennek a fiatal nőnek a tanúságtétele.
Eusibethet hallgatva egy meleg caracas-i délutánon 800 fiatal előtt, elgondolkodtam azon, hogy hogyan és milyen nagyon hitt Don Bosco a fiúkban, a képességeikben, lehetőségeikben és az egyes fiatalok szívében rejlő jóságban.
Amit Don Bosco tudott és hitt 160 évvel ezelőtt, az ma folytatódik a világ minden részén. Nem igaz, hogy a mai fiataloknak nincs szép szíve. Természetesen vannak olyan fiatalok, akik a zavartság, a rabszolgaság és a halál útját járják, miközben még élnek... Olyan fiatalok, akiket valóban meg kell menteni.
De vannak még sokan mások, milliók és milliók – a fiatalok, akikkel Eusibeth-tel együtt találkoztam, akik ezt bizonyítják -, akik hisznek az életben, a szeretet szépségében, a megosztás szépségében és a értelem teljességében, amelyet Isten adott nekik.
Még mindig mondhatunk ilyen dolgokat a mai időkben? A válaszom egy határozott „igen”.
Kedves Barátaim, vigyázzatok magatokra és a Jóisten töltsön el benneteket az Ő békéjével!
Don Ángel
Szaléziak.HU
