Utolsó hetéhez érkezett az október 3-án kezdődött fiatalokról szóló püspöki tanácskozás a Vatikánban. Október 23-án bemutatták a záródokumentum tervezetét, amelyet minden atyának átadtak tanulmányozásra.
Hosszan tartó taps, a fiatalok üdvrivalgása fogadta október 23-án, kedden délelőtt a záródokumentum bemutatását a szinódusi aulában. Nehéz, de lelkes és figyelmes munka előzte meg, hogy időben elkészüljön. A dokumentum összeállítása a szinodalitás jól sikerült példája, amely egy jezsuita és egy szalézi közötti tökéletes egyetértésben mutatkozott meg – kommentálta tréfálkozva Giacomo Costa és Rossano Sala, a szinódus két különleges titkára.
Sergio da Rocha bíboros, a szinódus főrelátora kifejtette: a záródokumentum tervezetét az Instrumentum laboris (munkadokumentum) alapján dolgozták ki, az volt a vonatkozási pont. Ám míg a munkadokumentum a fiatalok két éven át zajló meghallgatása nyomán született, a záródokumentum a szinódusi atyák háromhetes vatikáni munkájának gyümölcse. Eltérő és egymást kiegészítő dokumentumokról van tehát szó, amelyek együtt adnak képet a felmerülő kérdések összetettségéről és azon problémákról, amelyekkel a folyamat során szembe kellett nézni. Együtt kell elolvasni a két dokumentumot, mert folyamatos egymásra utalás van bennük. A záródokumentum forrásai közé tartoznak a szinóduson elhangzott felszólalások, illetve az ott javasolt módosítások és korrekciók is.
A záródokumentum megőrizte a munkadokumentum alapvető struktúráját, három részre osztva: felismerni, értelmezni, választani. A dokumentum tükrözi az emmauszi tanítványokról szóló evangéliumi történet felépítését: „velük haladt”, „felnyílt a szemük”, s végül „habozás nélkül elindultak”. A munkadokumentum témái fellelhetők a záródokumentumban; leginkább azok kaptak nagyobb hangsúlyt, amelyekkel többet foglalkoztak a három hét során. A szöveg 173 bekezdésből áll, és csapatmunka eredménye. Szerzői a szinódusi atyák, a többi résztvevő és kiemelten a fiatalok.
A dokumentumtervezetet átadták a szinódusi atyáknak, hogy olvassák át, és fűzzék hozzá kiegészítési és módosítási javaslataikat.
A záródokumentum elsődleges címzettje a pápa – emlékeztetett a szinódusi főtitkár. – A Szentatya jóváhagyásával teszik majd elérhetővé az egész Egyház, a részegyházak, a fiatalok és mindazok számára, akik az ifjúságpasztoráció és a hivatásgondozás területén tevékenykednek.
A kiindulási pont és a végcél Isten népe annak eltérő társadalmi, kulturális és egyházi helyzetével együtt. A szinódusi út még nem ért véget, mert része a megvalósítási szakasz – figyelmeztetett da Rocha bíboros. Hozzátette: fontos, hogy a helyi egyházak és a püspöki konferenciák kreatívan és hűségesen felvállalják a dokumentum dinamikáját, és saját körülményeikre szabják mindazt, ami a szinódusi munka során felszínre került. A szinódusi folyamat tehát nem zárul le a gyakorlatban alkalmazandó „pasztorális receptekkel”, és mivel a kidolgozott szöveg nem szükségszerűen fiatalos, az a döntés született, hogy a szinódusi atyák levelet fogalmaznak meg a fiataloknak.
A kedd reggeli ima során az elmélkedést vezető szinódusi atya az Egyház által megélt nehéz időkről szólt. Arra hívta a résztvevőket, hogy a szinódust a megtérés alkalmaként éljék meg. A fiatalok átlátható, szegény Egyházra vágynak, és mindenki számára ösztönzést jelenthetnek Jézusnak a Szent Damján-kápolnában mondott szavai Assisi Szent Ferencnek: „Menj, és állítsd helyre egyházamat (templomomat).” A folyó mellé ültetett fa nem fél attól, amikor megérkezik a meleg. A szárazság idején sem lesz kevesebb a fa gyümölcse, ha gyökerei az élő víz folyója mellett, Jézus közelében vannak. A megtérés, a szenvedés és a kegyelem mostani idejében az Egyház haladjon előre bátran, reménnyel és empátiával. A fiatalok érdekében szánjanak rájuk időt, embert és anyagi erőforrást a plébániákon és a világ egyházmegyéiben.
Vatikáni Rádió/Szaléziak.HU
