Főoldal / Szalézi világ / Vatikán – Elhunyt Angelo Amato bíboros, Bosco Szent János lelki fia
Vatikán – Elhunyt Angelo Amato bíboros, Bosco Szent János lelki fia
2025-01-01 Szerda | #Szalézi világ
elhunyt •
Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának emeritus prefektusa december 31-én elhunyt: 86 éves volt. Halálát követően a bíborosi kollégium 252 bíborosból áll, akik közül 139 választó, 113 pedig nem választó.
"Hálát adok Istennek Bosco Szent János e lelki fiának építő tanúságtételéért, aki oly sok éven át emberi finomsággal és nagylelkűséggel szolgálta az evangéliumot és az Egyházat. Gondolok papi lelkületére és arra a teológiai felkészültségre, amellyel a Szentszéket szolgálta, különösen a Hittani Dikasztériumban és a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumában. mádkozom e jó és éber szolga lelkéért, aki „Sufficit gratia mea” jelmondatához hűen még a szenvedésekkel teli utolsó időkben is teljesen átadta magát a mennyei Atya jóságának. Bízom benne, hogy Mária, a keresztények segítsége és azok a szentek és boldogok kíséretében, akiket az oltár dicsőségébe vezetett, befogadják őt a mennyei örök lakomába. Áldásomat küldöm mindazoknak, akik osztoznak az ő elvesztése miatti fájdalomban. " Így emlékezik meg Ferenc pápa Angelo Amato szalézi bíborosról a rendfőnök vikáriusának, P. Stefano Martoglio atyának címzett táviratban.
Angelo Amato Molfettában (Bari) született 1938. június 8-án, hajóépítő családban. A négy gyermek közül az első a bari Tengerészeti Intézetben, a távolsági kapitányok osztályán végezte tanulmányait. De tanulmányai harmadik évének elején, 1953 októberében úgy döntött, hogy felhagy ezzel a pályával, hogy belépjen a szalézi jelöltházba Torre Annunziatában. 1956-ban tette le első szerzetesi fogadalmát. Rómába költözése után az akkori Pápai Szalézi Athenaeumban (ma Pápai Szalézi Egyetem) tanult, filozófiai licenciát szerzett. 1962-ben tette le örökfogadalmát, és kétéves gyakorlati képzésbe kezdett a cisterninoi (Brindisi) szalézi intézetben, ahol irodalmat tanított a középiskolában. Miután Rómában a Szalézi Egyetem teológiai karán szerzett teológiai licenciát, 1967. december 22-én pappá szentelték.
Beiratkozott a Pápai Gergely Egyetemre, és 1974-ben teológiából doktorált, majd azonnal hívták tanítani. 1977-ben az akkori Keresztény Egység Titkársága Görögországba küldte, ahol négy hónapot töltött a jezsuiták athéni rezidenciáján, hogy felkészüljön az egyetemi felvételre. Miután letette a felvételi vizsgát (a modern írásbeli és beszélt görög nyelvből), Szalonikibe költözött a Konstantinápolyi Patriarchátus ösztöndíjasaként. A Vlatadon kolostorban lakott, ahol az ortodox szerzetesek kolostora és az Idrima ton Paterikon Meleton (Patrisztikai Tanulmányok Intézete) található, ortodox teológiára szakosodott könyvtárával és értékes Athos-hegyi kéziratainak mikrofilmgyűjteményével. Ezután beiratkozott a Thesszaloniki Egyetem Teológiai Karára, ahol részt vett Jannis Kaloghirou dogmatörténeti és Jannis Romanidis szisztematikus dogmatikáról szóló előadásain. Ezzel párhuzamosan a 16–20. századi görög ortodox teológiában végzett kutatásokat a bűnbánat szentségével kapcsolatban, amely az „Análekta Vlatádon” sorozatban jelent meg (1982).
Visszatérve Rómába, a Pápai Szalézi Egyetem teológiai karán tanított krisztológiát; az egyetemnek 1981-től 1987-ig, majd 1994-től 1999-ig dékánja, 1997-2000 között ugyanennek az egyetemnek a rektorhelyettese is volt. 1988-ban Washingtonba küldték vallásteológiai tanulmányokra és a krisztológiai kézikönyv kiegészítésére. Ezt követően kinevezték a Hittani Kongregáció, a Keresztények Egységét Előmozdító és Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának tanácsadójává, valamint a Nemzetközi Pápai Mária Akadémia tanácsosává. 1999-ben kinevezték az átalakított Pápai Teológiai Akadémia prelátusa titkárának és az újonnan alapított „Path” teológiai folyóirat szerkesztőjének. 1996-tól 2000-ig a Kétezredik Év Nagy Jubileuma teológiai-történeti bizottságának tagja volt.
2002. december 19-én a Hittani Kongregáció titkárává nevezték ki, és érseki személyi címmel Sila címzetes székébe választották, majd 2003. január 6-án II János Pál pápa a vatikáni bazilikában püspökké szentelte.
2003. július 9-én XVI. Benedek elhívta José Saraiva Martins bíboros utódjának a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja prefektusának, és a 2010. november 20-i konzisztóriumban a Santa Maria in Aquiro Diakónia bíborosává nevezte ki. Részt vett a 2013. márciusi konklávén, amelyen Ferenc pápát megválasztották. 2013. december 19-én Ferenc pápa megerősítette „donec aliter provideatur”-nak a Szenttéavatási Ügyeek Kongregációjának prefektusaként, amelyet 2018-ban nem sokkal 80. életévének betöltése előtt hagyott el.
2013 novemberében Amato bíboros lezárta Tonino Bello püspök boldoggá és szentté avatási folyamatának egyházmegyei szakaszát a molfettai székesegyházban. „A gondolat és cselekvés szabadsága, a laikusok megbecsülése, a fiatalok nevelése, a béke értéke, a felebarát iránti szeretet, a szegények iránti tisztelet – mondta a bíboros – ezek Don Tonino tanításai, aki 1982 és 1986 között Molfetta püspöke volt. Az ő tanúságtétele - hangsúlyozta Amato bíboros - azt mondja nekünk, hogy a szentség nem kevesek kiváltsága, hanem mindenki hivatása", mert mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy kövessük "Jézust és a teológiai erényeket: a hitet, a reményt és a szeretetet".
Molfetta püspöke, Monsignore Domenico Cornacchia az egész egyházmegyével együtt "mély hálával" emlékezik Amato bíborosra, aki "a hit embere és fáradhatatlan lelkipásztora volt, aki nagy odaadással szolgálta az egyetemes egyházat és Isten népét".
Vatican News/Szaléziak.HU
