„Óvakodjunk attól, hogy a fiatalokat hibáztassuk azért, hogy eltávolodtak az Egyháztól”; ehelyett haladjon egy „intézményi átalakulás” felé, amely kapcsolódik az életmódjukhoz és a közösen végzett munkához. Ezek azok a javaslatok, amelyeket Rossano Sala szalézi atya, a Püspöki Szinódus különleges titkára felajánlott a június 19-én megtartott sajtótájékoztatón, amelynek keretében bemutatták a Vatikánban az „Instrumentum laboris”-t, azaz a szinódusi munkadokumentumot.
A június 19-én tartott sajtótájékoztatón Lorenzo Baldisseri bíboros, főtitkár, valamint a püspöki szinódus főtitkárságának három további tagja ismertette a 67 oldalas munkadokumentumot, amely hosszú előkészítési folyamat gyümölcse.
Mit kívánnak ma a fiatalok az Egyháztól? Mindenekelőtt hiteles Egyházra vágynak, amely példát mutat, megfelelő felelősséget vállal, felvállalja az ő élethelyzetüket, osztozik a sorsukban az evangélium fényében. A fiatalok olyan Egyházra vágynak, mely átlátható, becsületes, vonzó, elérhető, örömteli és élő kapcsolatban áll velük. Egyszóval: kevésbé intézményes Egyházat szeretnének, több személyes kapcsolattal, mely előítéletek helyett képes befogadni és közvetíti Isten irgalmát.
A fiatalok közül azonban többen nem várnak semmit az Egyháztól, mert nem tartják jelentős partnernek. A fenntartások és elutasítások mögött kritikus magatartás áll: az Egyházon belüli szexuális és pénzügyi visszaélésekkel szemben a fiatalok a zéró tolerancia elvének bevezetését kérik, emellett az egyházi személyektől nagyobb szakmaiságot várnak, hogy legyenek képesek megérteni a fiatalok nyelvét és problémáit, és velük együtt közös utat keresni.
A szionódus munkadokumentuma három fő részből áll, melyek témái: felismerés, magyarázat, választás – majd ezeken belül több fejezetre oszlik.
A dokumentum első, felismerésről szóló részében egy olyan Egyház képe rajzolódik ki, amely meghallgatja a fiatalokat és nyitott azokra a körülményekre és kihívásokra, melyekkel a fiatalok szembenéznek a mai világban. Rossano Sala atya azzal kezdte mondanivalóját, hogy felvázolta azt az állapotot, ahogy az Egyház jelenleg gyakorolja küldetését. Ezért az első javasolt lépés a felismerés, hogy felismerjük a mai "antropológiai és kulturális kihívásokat": a test és a szeretet kapcsolatát, az önismeret és az igazság új módszereit, a digitális világ mélyreható hatásait az egyénekre, a hagyományos intézményekkel kapcsolatos csalódást, az "elbizonytalanodás kultúráját", a szellemi nosztalgiát...
A második, a magyarázat témáját feldolgozó rész foglalkozik a hivatástisztázás témájával a teológiai és a bibliai hagyomány fényében. A hivatás értelmezésének új formáját érinti, eltekintve attól a szűk látásmódtól, amely során sokszor úgy tűnik, mintha hivatásgondozás címszó alatt a rendek csupán toboroznának, ami pedig nem vonzó a fiatalok számára. „A hivatás kultúrájának elvesztése egy kötöttségek és minőség nélküli társadalmat eredményezett"- mondta Sala atya, hozzátéve, hogy csak hivatásuk egy tág értelemben vett keresésével alakíthatnak ki a fiatalok szilárd és kiegyensúlyozott személyiséget.
A harmadik, a választásról szóló rész a lelkipásztori és a missziós megtérés útját jelöli ki, kezdve a „kilépő Egyház” megvalósulásával. Ennek kapcsán Sala atya bemutatta a választás meghatározó szakaszát: ebben a helyzetben az egyházi intézményeknek – plébániáknak, mozgalmaknak, közösségeknek – bátran emelniük kell a tétet a kihívás előtt. Először is, napi rendszerességgel ott kell lenniük a gyermekek közelében, az elkísérő folyamatban, amely „a mindennapi élet vitathatatlan elsőbbségét fejezi ki a fiatalok lelkipásztori gondozásában”. Valóban megjelenítve a testvériséget és a közösséget, mint olyan helyeket, ahol közösségi környezetben gyönyörű gyermekként vagy fiatalként növekedni, szemben az elszigetelődés felé vezető világgal.
Végül Sala atya hangsúlyozta azt az elemet, amely szinte láthatatlan, de átjárja az egész dokumentumot, és amely szintén tipikusan szalézi jellegű: az elkötelezettség, hogy többet adjunk azoknak, akiknek kevesebb van: a szegényeknek és a rászorulóknak, ami az Egyház hitelességét mutatja, és az önkéntes cselekvésen és szolgálaton keresztül olyan sok fiatal keresi és kérdőjelezi meg saját hivatását és saját egyéni szerepét a hívők közösségében.
ANS – Vatikánváros/ www.magyarkurir.hu/Szaléziak.HU
