Főoldal / Szalézi világ / Vatikán - Tom Uzhunnalil atya végre rendtársai körében
Vatikán - Tom Uzhunnalil atya végre rendtársai körében
2017-09-13 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Egy lenyűgöző tanúságtétel a hitről: ez az, amit a szaléziak láttak, akik találkoztak Tom Uzhunnalil atyával tegnap, szeptember 12-én, miután másfél év után végre kiszabadult.
A találkozót 18 óra körül kezdték a Vatikánban. Jelen volt a rendfőnök képviseletében a vikáriusa, Francesco Cereda atya, mivel a rendfőnök Máltán tartózkodik; a vatikáni és a rendfőnökségi szalézi közösség tagjai, valamint Thomas Anchukandam atya, Uzhunnalil atya egykori professzora, aki a Bengaluru Szalézi Tartomány tartományfőnökeként engedélyezte a misszionáriusok küldését Jemenbe.
Az üdvözlés valóban testvéri volt: Uzhunnalil atya egy „ponnadát” kapott, egy ruhát, amellyel a hagyományok szerint a különleges vendégeket tisztelik meg, és egy-egy meleg ölelést minden jelenlévőtől. A maga részéről az indiai misszionárius semmi mást nem tett, csak állandóan köszönő szavakat ismételt, mindenekelőtt Istennek és a Szűzanyának.
Egyik első kérése az volt, hogy imádkozzon a vatikáni szalézi közösség kápolnájában. Azonnal szeretett volna szentmisét is bemutatni, de a szükséges orvosi vizsgálatok miatt kénytelenek voltak elhalasztani kívánsága teljesítését Mindazonáltal, még az egészségügyi személyzet érkezése előtt, azt kérte, hogy gyónhasson, hiszen ez nyilván nem volt lehetséges, amíg fogva tartották.
Uzhunnalil atya elmondta, hogy egész idő alatt, amíg túszként tartották, lélekben minden nap misézett, emlékezetből felidézve a mise olvasmányait és szövegeit, mivel nem álltak rendelkezésére sem a liturgikus könyvek, se semmi egyéb, amivel misézhetett volna.
Az ünnepi estén a szalézi közösség tradicionális indiai ételekkel kínálták. A maga részéről, Uzhunnalil atya nyugodtnak tűnt, és nyitott a kérdésekre. Készségesen válaszolt rendtársai kérdéseire anélkül, hogy belement volna a részletekben. Megerősítette, hogy a Szeretet Misszionáriusai ádeni közösségének kápolnájában tartózkodott, amikor a támadók elrabolták. Miután elrabolták, nem bántalmazták, és miután gyorsan fogyni kezdett, az emberrablók gyógyszert is hoztak neki, amire szüksége volt a cukorbetegsége kezelésére.
Azonban a fogvatartása egész ideje alatt ugyanazt a ruhát viselte; az elrablóival – akik arabul beszéltek - ő egy kicsit kommunikált angolul; fogsága idején két vagy három alkalommal más helyre vitték, de ilyenkor mindig bekötötték a szemét.
„Soha nem gondoltam, hogy megölhetnek” - mondta a misszionárius, aki arra is emlékezett, hogy 2016. március 3-án, egy esttel a mészárlás előtt a Szeretet Misszionáriusai ádeni házának igazgatója, kommentálva a nehéz helyzetet, amelyben a szerzetesek találták magukat a háborús övezetben, azt mondta, hogy jó lenne vértanúságot szenvedni Krisztusért. De a legfiatalabb nővér - aki akkor túlélte a támadást – azt válaszolta: „Én élni akarok Krisztusért.”
Uzhunnalil atyát jelenleg a vatikáni szalézi közösség látja vendégül. A Szalézi Társaság a döntés meghozatalakor figyelembe vette azt, mi lenne a legmegfelelőbb hely, hogy biztosítsák az ellátását, és lehetővé tegyék neki a teljes felépülést.
ANS – Vatikán/Szaléziak.HU
