Főoldal / Szalézi világ / Constantino Vendrame, aki meghódította az őserdőt
Constantino Vendrame, aki meghódította az őserdőt
2019-01-30 Szerda | #Szalézi világ
megemlékezés • szentség • India • misszionárius •
Égi születésnapján, január 30-án Isten Szolgája Constantino Vendrame misszionáriusra emlékezik a Szalézi Család, a legkisebbek és legelhagyatottabbak között teljesítette küldetését Észak-Kelet India népei között. Nem elégedett meg azzal, hogy egy helyen végezze missziós munkáját, nem várta meg, hogy az emberek eljöjjenek hozzá, hanem sok helyen megfordult, találkozott emberekkel, családokkal , felkereste a távoli falvakat, folyamatosan utazva, anélkül, hogy az időjárástól vagy bármilyen veszély eltántorította volna. Isten országának kiterjesztése hajtotta, elvitte Isten Igéjét mindenhová, néhány éven belül több ezer kilométer utat megtéve.
Constantino Vendrame 1893. augusztus 27-én született San Martino di Colle Umbertóban, Treviso tartományában. Szülei, Pietro és Elena Fiori megtanították a munka, az áldozathozatal és mindenekelőtt az Úr szeretetére. Már kiskorában is kitűnt intelligenciájával és jóságával.
1913-ban lépett be a szalézi noviciátusba Ivreában. Miután megszerezte első tapasztalatait a chioggiai oratóriumban, letöltötte kötelező katonai szolgálatát, amely még jobban megedzette testét és jellemét. 1924 márciusában pappá szentelték, októberben, a Segítő Szűz Mária-bazilikában átvette a misszionárius keresztet és 31 éves korában indult útnak Indiába.
Észak-Kelet India Xavéri Szent Ference
Shillongba érkezése után azonnal belekezdett a helyi nyelv elsajátításába, és ez hihetetlenül rövid idő alatt sikerült neki. Öt év leforgása alatt a rábízott plébániák híveinek száma szinte aránytalanul megnőtt, a megkereszteltek száma 400-ról 1449-re ugrott. Elsősorban India észak-keleti részén dolgozott. Folyamatosan látogatta a falvakat, találkozott az emberekkel és a kisgyerekekkel: elvegyült közöttük, kereste az emberi kapcsolatokat. Bement a szegények és betegek házába, segített nekik és beszélgetett velük, meghallgatta történeteiket, és miután a barátjuk lett, mesélt nekik Jézus életéről.
Felismerte a nők fontosságát a khasi kultúrában. Alakított egy nőkből álló csoportot, akiket „Khasi Apostolnőinek” nevezett el; feladatuk a szegények és a kisgyermekek térítése volt.
Don Boscóhoz hasonlóan mindig az élen járt, térítő munkája során a falvakban is használta a tömegkommunikáció eszközeit, például levetítette Jézus életét. A vetítésen rengeteg olyan ember vett részt, akik utána azonnal kérték a keresztséget.
Konstantin atya figyelmet fordított a világi hitoktatók képzésére is, akik a közösségekben végeztek térítő munkát és elkísérték falusi útjaira. Jó szalézi módjára irányította a vasárnapi oratóriumokat; többszáz gyermeket nevelt, akiknek a családjaihoz is közel tudott férkőzni, így bővítve evangelizációs tevékenységét. A hinduk, muzulmánok és metodisták közé is elvitte a kereszténységet, olyan nagyszerűen, hogy Xavéri Szent Ferenchez és Szent Pálhoz hasonlították.
Nagyon alázatos ember volt, aki rengeteget imádkozott: mindig látszott, hogy kapcsolatban van Istennel. Mivel mélységesen tisztelte Jézus Szent Szívét, két szentélyt és építtetett neki, az egyiket Mawlaiban, a másikat pedig Wahiajerben.
Don Boscóhoz hasonlóan ő is gyermeki ragaszkodással szerette a Segítő Szűz Máriát, akiről folyamatosan beszélt. Alapított egy fiatal nőkből álló csoportot is „Mária Légiója” néven, akiknek feladata az volt, hogy látogassák a szegényeket és betegeket és imádkozzanak értük. Egészen utolsó lélegzetvételéig Észak-Kelet Indiának ajándékozta magát: ruhája már annyira elnyűtt volt, hogy nem lehetett újra megvarrni. Szentként halt meg a Dibrugarh-i kórházban 1957. január 30-án.
Tanúságtétel
Egyik levelében, amelyet Boldog Rinaldi Fülöpnek, az akkori rendfőnöknek címzett, Don Vendrame ezt írta: „Szeretett Atyám, van egy hitetlen ember, aki határozottan és gyorsan mozdul a hitre. El kell jutnunk hozzá, éspedig hamarosan; minden eszközzel találkoznunk kell vele. A lelkek ezrei határozottan készülnek arra, hogy belépjenek Krisztus aklába, hogy itt megtalálják az igazi boldogságot ... Mi az, ami működteti a csodát? Az imaapostolság, az elmúlt évek missziós mozgalma, melyet a missziók nagy pápája váltott ki, és egyre intenzívebbé válik a katolikus világban. Ezek sok jó lélek és a két árvaház 200-nál több fiataljának imádságai, akik mindannyian intenzív vallási és missziós szellemben élnek. És mindenekelőtt a jó papságunk és a novíciusok erős csoportja, akik még nem szentelhetik magukat a külső apostolkodásnak, de ugyanolyan aktívan élik meg misszionáriusi életet imádsággal, bűnbánattal, áldozattal, titokban, éppen azért még gyümölcsözőbb.”
Szülővárosában és Vittorio Veneto egyházmegyében is nagy odaadással ápolják honfitársuk emlékét és munkálkodnak boldoggá avatásán, amire meghívják a fiatalokat is, és tartsák életben a misszionárius buzgóságot és elkötelezettséget, hogy hirdessék az evangéliumot, ahogy Constatino atya is tette.
Szaléziak.HU
