Vatikán - Az első ausztrál szent
2010-10-16 Szombat | #Egyház | ARCHIVÁLT
A hat új szent: a XV. században élt szerzetes, Stanisław Kazimierczyk, a Lateráni Kanonokok Kongregációjának tagja, „pap, nevelő, aki odafigyelt a rászorulókra"; André Bessette, a Szent Kereszt kongregáció tagja, akinek „a hit azt jelentette: önként alávetni magát az isteni akaratnak és szeretetnek", egyszerű ember, „aki egyszerűsége által sokakkal megláttatta Istent"; Cándida María de Jesús Cipitria y Barriola, a Jézus Leányai Nővérek alapítója, aki „egyedül Istennek" akart élni, „szilárd reményt öntve azokba, akik leginkább rászorulnak"; Mary MacKillop, az első ausztráliai női rendalapító, „a buzgóság, a kitartás és az ima bátor és szent példája, aki a szegények nevelésének szentelte életét"; Giulia Salzano, a Szent Szívről nevezett Katekéta Nővérek kongregációjának alapítója, „különféle korú és származású emberek nagylelkű, intelligens keresztény nevelője"; s végül a XV. században élt klarissza nővér, Camilla Battista Varano, „aki tanúságot tett az evangéliumi élet igazi értelméről s különösképp a kitartó imáról".
A vasárnapi evangéliumról elmélkedve a Szentatya arról beszélt a Szent Péter teret megtöltő ötvenezer zarándok előtt, hogy „néha belefáradunk az imádságba és úgy érezzük, nincs haszna, hatása; megkísért, hogy Isten helyett emberi eszközeinkben bízzunk. Ezért mondja Jézus, hogy szüntelenül kell imádkozni, és ezt az önző bíróról és a kiszolgáltatott özvegyről szóló példabeszédben fejti ki. Ha az igazságtalan bíró végül meghajlik a szegény özvegy könyörgésére, mennyivel inkább meghallgatja Isten az emberek imáját – hiszen ő irgalmas és jó, ő maga a nagylelkűség. Sose keseredjünk hát el, hanem tartsunk ki az imában" – biztatott a pápa, majd hozzátette: az igazi ima a hit kifejezése. „Aki nem hiszi, hogy Isten jó, az nem tud igazán imádkozni. A hit az ima nélkülözhetetlen alapmagatartása. Ez az alapmagatartás jellemezte a hat új szentet, akiknek tiszteletét mostantól az egyetemes egyháznak ajánljuk" – idézi XVI. Benedek pápát az AsiaNews.
MagyarKurír
Mary MacKillop 1842-ben skót bevándorló családban született. Elszántan küzdött az elmaradott rétegek társadalmi felemeléséért, így az ausztrál őslakosok ügyének is gyámolítója volt. Elsősorban az elszegényedett parasztasszonyoknak nyújtott segítséget és törődött gyermekeik nevelésével. Iskolák tucatjait hozta létre Ausztrália szerte, s ő alapította meg 1867-ben a Szent-József Nővérek női szerzetesi kongregációt, amely Ausztrália egyik legismertebb katolikus rendháza. Bátran szembeszállt az ausztrál egyház hierarchiájának felső rétegeiben jelentkező visszaélések ellen. Ezért 1871-ben kiközösítették az egyházból, de az akkori pápa, IX. Pius védelmébe vette, és a kiközösítést visszavonták.
A kanadai Alfred Bessette, vagyis André atya szintén a XIX. században alapította meg a quebec-i Szent-József oratoriánus rendet. A hányatott sorsú Alfred 12 évesen elveszítette szüleit, sokáig alkalmi munkákból tartotta fenn magát. A fiatalember felkarolta a betegeket és tanácsokat adott nekik s imádkozott értük. Montreal betegei egyre nagyobb számban keresték fel. 91 éves korában, 1937-ben halt meg, és hírek szerint tízezrek köszönték neki lelki vagy testi gyógyulásukat.
Mindkettőjük szentté avatását Benedek elődje, II. János Pál kezdeményezte, ő avatta őket boldoggá, 1982-ben Andrét, illetve Mary MacKillopot 1995-ben.
MTI