Olaszország - Nino Baglieri szalézi önkéntesre emlékeztek

2011-05-18 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Halálának negyedik évfordulóján nagyszabású ünnepséggel emlékeztek meg szülőfalujában, a szicíliai Modicában  Nino Baglieriről, aki az Önkéntesek Don Boscóval (CDB) szervezet tagja volt és szentség hírében hunyt el. A szicíliai Noto egyházmegyében csupán az egyházjogilag kötelező öt év elteltét várják, hogy kérelmezzék a boldoggá avatási eljárás beindítását.

Az ünnepségen jelen volt Giuseppe Malandrino püspök, Noto egyházmegye egykori püspöke, Gianni Mazzali tartományfőnök, a város polgármestere és számos ember a szomszédos településekről is. Pippo Ruta szalézi atya bemutatta a azt az új könyvet, amely részletesen ismerteti Nino Baglieri esetének vizsgálatát - klinikai, bioetikai, életrajzi és szellemi, egyházi és szalézi szempontok, és végül a nyelvi kifejezők szerint.

Az ünnepség végén a szalézi ház udvarán színre vitték a Nino Baglieri életéről szóló A szeretet szárnyán című musicalt, amelyet a rendfőnöknek is bemutattak a Szalézi Család Lelkiségi Napjain. Ebben szöveggel és zenével összefoglalják Nino Baglieri keresztény és szalézi tapasztalatait. A színpadi mű erős érzelmi reakciót váltott ki a jelenlévőkben különösen azok között, akik ismerték őt.

ANS-Modica/szaleziak.hu

Rövid életrajzi adatok:

Nino Baglieri 1951-ben született, az általános iskola elvégzése után kőművesnek tanult. Tizenhét éves korában leesett egy állványzatról és teljesen megbénult. Az orvosok az eutanáziát javasolták, de édesanyja ellenállt, bízva Istenben bátran vállalta, hogy egy életen át gondozza magatehetetlen fiát. Így indultak el a szenvedés útján, egyik kórházból a másikba, semmilyen javulást nem tapasztalva. 1970-ben visszatért szülővárosába,  ahol hosszú éveket töltött magányban, szenvedésben és kétségbeesésben. 1978 nagypéntekén egy lelkigyakorlatos csoport imádkozott érte, és Nino úgy érezte, átalakuláson ment bégbe. Igent mondott az Úrnak és felvette keresztjét. Olvasni kezdte a Bibliát és a szentek életét, segített a szomszéd gyerekeknek megoldani a házi feladataikat, megtanult szájjal írni. Leírta emlékiratait, levelezést folytatott, telefonon tartott a kapcsolatot  az emberekkel a világ minden részéről, a betegeket meggyőzték és megnyugtatták szavai, örömmel és reménnyel teli tanúságtételei. 1982-ben, szerencsétlenségének évfordulóján a Szalézi Család tagjává vált mint szalézi munkatárs, majd 2004-ben végleges elhatározást tett és belépett Don Bosco Önkéntesei közé. 2007-ben, hosszú szenvedés után elhunyt. Halálakor többezer ember némán tisztelgett emléke előtt.  Már halála után egy hónapra megjelent róla A kereszt árnyéka című könyv, majd halála első évfordulóján egy újabb, A kereszt szárnyán.

www.santiebeati.it