Főoldal / Szalézi világ / Európában misszionáriusnak lenni Isten ajándéka

Vaclav Klement, a missziók egyetemes megbízottja beszélt az európai egyházról - mint a missziók földjéről. Alfred Maravilla a missziós osztályról szalézi szempontok alapján értékeltre az Európa Tervet, összehasonlítva a nem-európai verbita misszionáriusok európai tapasztalataival, akik saját projektjüket Európában 1990-ben kezdték meg. Francis Cereda, a formáció egyetemes tanácsosa a misszionáriusok küldésének és fogadásának dinamikájával foglalkozott. Az ülésen részt vett  José Miguel Nunes, Nyugat-Európa regionális tanácsosa is.

A misszionáriusok saját tapasztalataikra utalva kifejtették, hogy ma misszionáriusnak lenni Európában Isten ajándéka, kiváltságos felelősség, amikor az egyház új modellje jelenik meg ezen a kontinensen. Felismerték, hogy a misszionáriusok Európában ma is pozitív változásokat tudnak elérni. A hátterük megkönnyíti számukra, hogy elfogadják az európai multikulturális valóságot és a vallások sokszínűséget. Hídként szolgálnak a migráns fiatalok és a többi rendtárs között. Mernek olyan dolgokat tenni a fiatalokkal, amiket a helyi rendtársaik már nem mernek megtenni, és így új lendületet adnak a befogadó tartománynak és ösztönzik a változásokat.

Tény, hogy mivel a legtöbb európai tartományban hosszú és erős hagyománya élt a misszionáriusok küldésének Afrikába, Ázsiába és Dél-Amerikába, az volt a természetes, hogy küldjék, nem az, hogy befogadják őket. Az Európa Terv során érkezett misszionáriusokról ezért másképp vélekedtek: mint egyéneket üdvözölték őket, nem mint misszionáriusokat. Az európaiak a nem-európai országokból érkező misszionáriusokra egy bizonyos kíváncsisággal tekintettek, néha még gyanúval is: miért vannak itt? Vagy van egy olyan tendencia, hogy misszionáriusokra úgy tekintenek, mint akik csak azért vannak, hogy kitöltsék a hiányokat a közösségekben.

Ugyanakkor a résztvevők azt is elismerték, hogy a "küldetés" fogalma fokozatosan változik, lassan többé már nem kizárólag egyirányú földrajzi értelemben kezdenek tekinteni rá, hanem elsősorban mint Jézus Krisztus hirdetésére egy olyan környezetben, ahol szükség van a missio ad gentes-re, a megszokott lelkipásztori tevékenységre vagy új evangelizációra, amint azt II. János Pál  a Redemptoris Missio 33-34. fejezetében kifejtette. Így az európaiak lassan kezdik elfogadni misszionáriusokat. De azért még el kell telnie valamennyi időnek. A misszionáriusokat be kell vonni a kreatív gondolkodásba és tervezésbe a tartomány küldetésére és a jövőjére nézve. Végül a résztvevők meghatározták a misszionárius profilját Európában.

ANS - Torino/Szaléziak.HU