Főoldal / Szalézi világ / Troncatti Szent Mária FMA: a hit asszonya, misszionárius, béketeremtő
Troncatti Szent Mária FMA: a hit asszonya, misszionárius, béketeremtő
2025-10-21 Ma | #Szalézi világ
szentté avatás • szent • FMA • rendfőnök •
Troncatti Szent Mária, egy a hegyekből származó, az Amazonas vidékén misszionáriusként szolgáló nő élete erőteljesen szól korunkhoz. Tapasztalata, szerény származása ellenére, konkrét válaszokat kínál a korunkat átható kérdésekre: hogyan éljünk értelmes életet? Hogyan gyakoroljunk hiteles vezetői szerepet? Hogyan építsünk hidakat egy széttöredezett társadalomban?
A KÖVETKEZETESSÉG, MINT A CSELEKVÉS ALAPJA
Maria a Bollettino Salesiano (olasz Szalézi Értesítő) olvasása során fedezte fel hivatását. Ez volt az a szikra, amely mély tudatosságot ébresztett benne, és egy olyan döntéssé érett, amely egész létezését meghatározta. A választás jelentős személyes áldozatokkal járt, de Maria megértett egy lényeges igazságot: „Az ember egyszer s mindenkorra odaadja magát.” Ez az első üzenet közvetlenül kihívás elé állít minket: amikor meghatározzuk, mi ad értelmet cselekedeteinknek, azt teljes következetességgel kell megélnünk, kompromisszumok nélkül, amelyek kiüresítik a lényegét. Maria a látszólag jelentéktelen mindennapi cselekedetekben is értelmet talált, megtanítva nekünk, hogy a kiválóság nem a rendkívüli tettek végrehajtásában rejlik, hanem a rendkívüli odaadásban, amellyel a hétköznapi felelősségekkel szembenézünk.
A PROAKTIVITÁS, MINT A FELELŐSSÉG KIFEJEZÉSE
„Menjünk, mindjárt ott vagyok” – ez volt Maria állandó válasza. Bármikor, bármilyen körülmények között is, elérhető volt, rendelkezésre állt. Nem várt passzívan, hogy felmerüljenek az igények: előre látta őket, megelőzte, foglalkozott velük. Amikor megérkezett Ecuadorba, kijelentette: „Teljes szívvel megyek: gondolataim mindig a küldetésen járnak.” Ez a „teljes szívvel” a hatékony cselekvés megkülönböztető eleme: nem lehet langyosan vagy közömbösen dolgozni. Bármi legyen is a felelősségi körünk, az teljes energiánk és szenvedélyünk befektetését igényli. Orvosi ellátásának kivételes eredményei ellenére Maria éber és alázatos maradt: „Isten teszi mindezt. Imádkozom, és Ő gyógyít. Én semmi vagyok.” Ez a tudatosság visszavezet minket egy alapvető igazsághoz: valami nagyobb szolgálatában álló eszközök vagyunk, munkatársak egy humánusabb, egészségesebb és kapcsolati szempontból gazdagabb környezet előmozdításában. Programja világos volt: „Nagy szív, anyai szív... egy szív, amely több, mint csak jó.” Egy olyan kontextusban, amelyet gyakran jellemez a cinizmus és a keménység, ez egy olyan kihívást jelent, amely a megszokottal ellentétes: nagylelkűen cselekedni, olyan megértéssel, amely túlmutat a szabályok puszta alkalmazásán, valódi hajlandósággal arra, hogy önmagunkat feláldozzuk a közjóért.
A BÉKETEREMTÉS MINT KONKRÉT VÁLASZTÁS
Az amazonasi esőerdőben Maria a telepesek és őslakosok közötti erőszakos konfliktusokba keveredett. Tudatosan döntött úgy, hogy közvetítőként lép fel, párbeszédet kezdeményez és megbékélést kínál. Ezt konkrétan tette, mindenkivel megkülönböztetés nélkül törődött. Maria nem korlátok nélküli személyiségként mutatkozott be. Őszintén bevallotta: „Nem vagyok jó, de szent akarok lenni.” Elismerte saját heves természetét, de folyamatosan azon dolgozott, hogy megváltoztassa. Ez az üzenet felszabadító: nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy értelmesen cselekedjünk. Viszont őszintén akarni kell a növekedést, a fejlődést és az átalakulást. A hitelességnek ez a folyamata hitelt érdemlő tanúságtételt eredményez. Különböző kritikus helyzetekben Maria olyan elszántságot közvetít, amely az érett személyiség gyümölcse. Ez a tulajdonság nagyon személyes módon szól hozzánk: egy olyan korban, amelyet széles körben elterjedt bizonytalanság és félelem jellemez, bátorságra van szükségünk, hogy következetesek legyünk. Nem a vakmerők bátorságára van szükség, hanem azokéra, akik – bár tudatában vannak a kockázatoknak – úgy döntenek, hogy értékeik szerint cselekszenek. Erejét a lelki dimenzióból, az imából, az Eucharisztiából merítette. Ha valódi átalakulást akarunk elérni, akkor ápolnunk kell azt a belső dimenziót, amely megalapoz és vezet minket.
A HÍVÁS, AMI MA IS VISSZHANGZIK
Amikor gyermekeket vittek hozzá, akiknek az „erdő törvénye” szerint meg kellett halniuk, Mária kijelentette: „A négy égtáj felé kiáltok: hozzátok hozzám mindet! Anyjuk leszek!” Ma ez a hang egyetemes felhívásként visszhangzik: arra vagyunk hivatva, hogy megvédjük minden ember értékét, szembeszálljunk a pazarlás kultúrájával, tanúságot tegyünk arról, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél, hogy a béke lehetséges, hogy érdemes másokért áldozni az életünket. Mária így zárta le életét: „Nincs semmim, amit adhatnék, csak magamat.” És ez több volt, mint elég. Ha mindent hitelesen adsz, az a felajánlás olyan gyümölcsöket terem, amelyek minden várakozást felülmúlnak.
Maria Troncatti nővér üzenete
Maria Troncatti nővér élete ma azt üzeni nekünk, hogy a hitelesség, a bátorság, a teljes odaadás és a hidak építésének képessége nem elvont tulajdonságok, hanem konkrét, mindennapi döntések. Mindannyian egyedi és megismételhetetlen hozzájárulást tudunk nyújtani. Arra kaptunk hivatást, hogy felfedezzük ezt a sajátos hozzájárulást, és okosan, bátran és reménnyel valósítsuk meg. Nem más modellek utánzásával, hanem hiteles emberekként, akik egyediségükben ugyanazzal a radikalizmussal és odaadással tudnak válaszolni koruk kihívásaira, amely Maria Troncattit jellemezte: a hit asszonya, misszionárius, béketeremtő.
P. Fabio Attard SDB, rendfőnök
(Üzenet Maria Troncatti FMA nővér szentté avatási ünnepségének megnyitóján)
ANS – Róma/Szaléziak.HU
