Főoldal / Szalézi világ / Még nincs vége
Még nincs vége
2014-12-18 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Bár már nem ez a vezető hír a médiákban, az afrikai ebola járványnak még koránt sincs vége. Sokkal több a haláleset, mint ahogy a hivatalos jelentésekben áll, és a csökkenő médiaérdeklődés végzetes lehet – mondja Lothar Wagner szalézi testvér, aki Sierra Leone fővárosában teljesít szolgálatot.
A német misszionárius testvér a Don Bosco Fambul gyermekvédelmi szervezet vezetője Sierra Leonéban. Véleménye szerint még sokáig nem lesz vége a halálos kór terjesztette járványnak, éppen ellenkezőleg, a helyzet tovább romlik és januárig még biztos folytatni kell a harcot. A kormány túl van terhelve, túl kevés a laboratórium, az orvos és a logisztikai személyzet, mindössze 300 ágy áll rendelkezésre, ahol kezelést biztosíthatnak a betegeknek és hetente közel 500 új megbetegedést jelentenek. Legdrámaiabb az árvák helyzete, akiknek a száma az október végi 670-ről decemberre már 4000-re emelkedett. Sok ilyen gyerek végül a kormány által létesített „felvevő helyekre” kerül, ahol nincsenek kezelési lehetőségek. „Számtalan ember hal meg itt, és közöttük sok a gyermek. A felvevő központ mögötti temetőben temetik el őket, és nem jelennek meg semmilyen statisztikákban. Csakúgy, mint a betegek, akiket falvaik elhagyására kényszerítettek és az erdőben haltak meg” – mondja Lothar testvér, és bírálja a nemzetközi segélyszervezeteket, amelyek „fél szívvel” dolgoznak, ami szerinte „szégyenletes”.
„Remélem, hogy hat hónapi felvilágosító kampány után az emberekhez eljutott az üzenet és sokkal könnyebben foganatosíthatóak lesznek a megelőző intézkedések” – mondta a testvér. Az állami vezetés nem engedélyezte a karácsony és az újév nyilvános megünneplését, ez tükrözi, hogy Sierra Leonéban még nincsenek túl a veszélyen. Az elkötelezett szalézi testvér szerint nagy gondot jelent a nyugati média egyre csökkenő érdeklődése, amely alig szól az eboláról, amennyiben ez nem veszélyezteti a nemzeti biztonság érdekeit. „Emiatt, teljesen tévesen, olyan benyomás alakult ki, hogy már véget ért a járvány, megakadályozták az ebola terjedését és további segítségre nincs is szükség, amíg nekünk tehetetlenül kell néznünk, ahogy egyre több és több ember hal meg. Manapság sokkal gyorsabban küldenek fegyvereket, mint betegágyakat” – foglalja össze Lothar Wagner. „El vagyunk felejtve.”
Az Awoko lap számára adott interjúban Lothar Wagner azt is elmondta: nem elég ennivalót és egy matracot adni a gyermekeknek, ahol elalhatnak. A gyermekek és a fiatalok nagyon idegesek és nyugtalanok. Az iskolák február óta be vannak zárva és a focipályák üresek. Több mint 2000 gyermek veszítette el a szüleit, sokan megbetegedtek és meghaltak, különösen vidéken, ahol kevés vagy semmilyen orvosi ellátás nincs. Rengeteg gyógyult gyermeket kitaszított a nagycsalád vagy a faluközösség. A gyermekeket mélyen érintette a szüleik vártalan halála vagy a saját betegségük, újra kell kezdeniük az életet más körülmények között. Ezeknek a gyerekeknek lelki ellátás is kell, a traumák gyógyítása, stressz-terápia, csoportos tevékenység, játék, egyéni és csoportos tanácsadás, családi gondozás és szabadidős tevékenységek – mindez nagyon fontos, de a legfontosabb, hogy a rendelkezésükre álljanak ebben a nehéz helyzetben.
Az osztrák Jugend Eine Welt segélyszervezet segítségével Lothar Wagner és a Don Bosco Fambul mintegy 100 alkalmazottja a gyermekek oldalán áll, akik elvesztették szüleiket a járványban. „Sok az olyan gyerek, akik a saját szüleiket látták meghalni. Ők nem ritkán súlyos traumákkal érkeznek hozzánk, nincs étvágyuk, csak ülnek egy sarokban és bámulnak, vagy sírnak” – mondja Lothar Wagner. A Don Bosco Központban a gyermekek a védelem és biztonság mellett újra megtapasztalják a normális életet, iskolába járnak és részt vesznek számos tevékenységben.
Sajnos a járvány egy újabb válságot is a felszínre hozott: a lányok elleni szexuális visszaélések hullámát. Ezért a közelmúltban a nagyobb lányok egy csoportját is befogadták, akik súlyos szexuális visszaéléseknek estek áldozatul. Ezeknek a fiataloknak szükségük van egy közvetlenebb segítségre, és a kormányzati szervek fokozottabb részvételére is a probléma megoldásához.
A Don Bosco Fambul munkatársai jelen vannak a Pademba börtönben is, ahol több mint 2000 fogvatartott van reménytelenül összezsúfolva. Több mint száz beteg fiatalkorú fogvatartott gondját viselik itt, élelmiszert, orvosi ellátást és jogi segítséget nyújtva számukra.
A szalézi misszionáriusok átlátják a helyzetet és tudják, mennyire fontos, hogy azokon a területeken, amelyeken már átvonult a járvány, a betegség ne üsse fel ismét a fejét, ezért igyekeznek egészségügyi felszerelést és élelmiszert juttatni a lakosságnak. A szalézi misszió és a Stop Hunger Now segélyszervezet közötti jó együttműködésnek köszönhetően nemzetközi csatornákon életmentő segélyként élelmiszert jutattak az ebola-árvák számára, hiszen az országban 70%-al lecsökkent a rizskereskedelem, a helyi piacok bezártak és sok földműves a betegség áldozatává vált.
Mindezek mellett a Don Bosco Fambul húsz mobil kézmosót ajándékozott a fővárosnak, amelyeket Freetown stratégiai pontjain állítottak fel, hogy segítsék és emlékeztessék a lakosságot, hogy a jó higiéniai gyakorlat a legjobb módja a járvány megelőzésének.
ANS-Freetown/jugendeinewelt.at/ domradio.de/missionnewswire.org/ Szaléziak.HU
