Főoldal / Szalézi világ / Francia középiskolások szolidaritási akciója Madagaszkáron

Océane Jaffré, Marie-Elise Cottin és Clement Vollot volt a három diák, aki februárban a vakációt Madagaszkáron töltötte. „Ez nemhogy turistaút nem volt, de még csak kulturális csere sem. Felderítő küldetésre mentünk, hogy milyen segítséget tudnánk nyújtani a következő néhány évben” - mondta a csoport vezetője, Alain Perrot szalézi testvér.

„Egy kis csapattal mentünk, mert ez egy helyi projekt, korlátozott körben. Nem egy nagy létszámú csapattal mentünk, mert az túlzott elvárásokat kelthetett volna a helyi emberek között. Az utazást is szponzorálták. Az előnye annak, hogy kisszámú csapattal kezdtünk, később mutatkozott meg.”

„A találkozáskor úgy tűnt, a fiatalok félénkek” - mondja Océane. „Ha többen lettünk volna, akkor nem lett volna ugyanolyan a kapcsolatunk. Ha kevesen vagyunk, akkor könnyebb meghallani, amit az emberek mondanak. Szinte rá vagy kényszerítve, hogy közeledj másokhoz.”

Az út során a csoportnak két fontos találkozója volt. Az egyik Monique Mougenot-val, egy szervezet vezetőjével, amely gondoskodik az árvákról. Ő sok hasznos tippet és gyakorlati információt adott a helyi viszonyok megértéséhez. A másik találkozó Justin atyával volt a Caritas testülettől, amely az emberi fejlődéssel foglalkozik. A segítségükre volt a küldetésük során, megkönnyítve a kapcsolatteremtést és segített a kitűzött feladatok elvégzésében is.

Három nappal a megérkezésük után a diákok ellátogattak az Antsirabe 20 kilométeres körzetébe tartozó falvakba a fiatal mezőgazdasági termelők szervezeteibe. „Meleg fogadtatásban részesítettek bennünket, énekkel és imákkal, frissítőként zebutejben főtt kukoricával. Beszéltek mindennapi életükről és megnyitotta otthonaikat előttünk” – mesélik a fiatalok.

A fogadtatástól meghatódva a csoport egyhangúlag úgy határozott, hogy 800 eurót fordítanak két mezőgazdasági termelői szervezetre, hogy két zebut, ekét és néhány mezőgazdasági gépet vásárolhassanak. Megállapodásra jutottak, hogy a következő évben további 1200 eurót adományoznak nekik.

A diákok most visszatértek Franciaországba és a tapasztalataik megváltoztatták őket. „Megértjük, hogy előbb meg kell hallgatnunk az embereket, mielőtt cselekszünk. Jelen kell hogy legyünk a helyszínen, kapcsolatba kell lépnünk az emberekkel, hogy elkerüljük a hibákat. Együttműködésről beszélünk (...). Megtanultam, mi az együttérzés (...) megváltozott a nézőpontom sok kérdésben.”

ANS – Roanne/Szaléziak.HU