Főoldal / Szalézi világ / Óceánia – Felhívás Óceániáért: „Gyere, segíts nekünk!”
Óceánia – Felhívás Óceániáért: „Gyere, segíts nekünk!”
2025-10-30 Csütörtök | #Szalézi világ
Pápua Új-Guinea első szentjének, ToRot Szent Péternek a szentté avatása Óceániára irányította az egész világ figyelmét. Szent II. János Pál az Ecclesia in Oceania kezdetű szinódus utáni apostoli buzdításában Óceániát úgy jellemezte, mint amely sokféle nép, élénk kultúra, hagyományos érték és a teremtés csodáinak mozaikjából áll. Misszionáriusokon keresztül Óceánia népei üdvözölték és nagyra becsülték a hit ajándékát, és hűségesen továbbadták azt az újabb generációknak. Szent II. János Pál rámutatott, hogy Jézus ma új módokon akar találkozni Óceánia népeivel, még mélyebb hitre és még gazdagabb életre hívva őket benne (EO n.1,6).
Maga Don Bosco is álmodott Óceániáról missziós álmában 1885. július 2-án: „…számos szigetcsoport, amelyek lakói vérmérsékletben és megjelenésben is különböztek. Nagy gyerektömeg élt ott, akik megpróbáltak felénk jönni, de a távolság és a tőlünk elválasztott vizek miatt nem tudtak. Mindazonáltal kinyújtották kezüket Don Bosco és a szaléziak felé, mondván: »Jöjjetek, segítsetek nekünk! Miért nem teljesítitek, amit atyáitok elkezdtek?«” (BM XVII, 594-596. o.).
A 29. Egyetemes Káptalan aktái megjegyzik, hogy felhívást intéztek az óceániai jelenlét fejlesztésére: „Az első missziós expedíció 150. évfordulóján a genovai Sampierdarenába tett látogatás és az első rendtársak Argentínába indulásának emléke felélesztette bennünk a tudatosságot, hogy Don Bosco karizmája ajándék az egész Egyház és minden kultúra számára. Ebben a szellemben hangzott el a felhívás, hogy tovább fejlesszük missziós jelenlétünket Óceániában” (29.EK, 2. pont).
A 29. Egyetemes Káptalan (N.55, csütörtök, 2025.04.03.) jegyzőkönyve a következő:
„Alfred Maravilla (RMG) felszólalásáról a gyűlésteremben, amelyet tegnap, 2025. április 2-án délután tartottak rendkívüli ülésszakon, a következőket jelentették:
A zsinat utáni helyzetben, amikor rendtársaink tömegesen távoztak, és nem csak ez, Viganò atya megérzése alapján fontolóra vette Jacques Ntamitalizo atya beavatkozását a 21. Egyetemes Káptaln során, és 1980-ban elindította az „Afrika Projektet”. A Kongregáció minden részéről érkező számos rendtársunk – bár mindannyian tökéletlenek vagyunk – hajlandó volt misszionáriusként kiküldetést vállalni, ma két virágzó és élénk régiónk van Afrikában, amelyek már minden más régióba küldenek misszionáriusokat.
A missziós szektorban végzett szolgálatom során, ebben az ötéves időszakban, és különösen ezen az Egyetemes Káptalanon erősen érzem a szívemben Don Bosco negyedik missziós álmát 1885. július 2-án, amikor Óceánia szigeteit látta, ahol oly sok fiatal kiáltott hozzá: »Gyere, segíts nekünk!«” (BM XVII, 596).
Óceánia és a Csendes-óceán szigetei termékeny talajt jelentenek a szalézi karizma és Jézus Krisztus hirdetése számára. Kongregációnk ne maradjon ma süket a szigetek fiataljainak kiáltására!
Bár egyes tartományokban csökken a rendtársak száma és hiányoznak a hivatások, alapítónk missziós bátorságával győzzük le a »hitfáradtságot«, az »elegem van a kereszténységből« érzését, amely oly érzékelhető és elterjedt közöttünk (XVI. Benedek, 2011. dec. 22.)!
Tehát alázatosan kérem a szalézi káptalant és a rendfőnököt: növeljük a szaléziak jelenlétét Óceániában!”
Úgy hiszem, hogy az első missziós expedíció 150. évfordulója alkalmas alkalom arra, hogy elindítsuk az egész Kongregáció számára az »Óceánia Projekt«-et!
Don Bosco Óceániáról szóló álmában elhangzott próféciájával zárom a beszédemet a szaléziakkal kapcsolatban, akik ott fognak dolgozni: » Fáradozásuk gyümölcsöző lesz, mert az Úr keze szüntelenül velük lesz, ha nem feledkeznek meg kegyelmeiről! «” (BM XVII, 596)
ANS/Szaléziak.HU
