Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco akkor is hitt a fiatalokban, amikor senki sem ...

Abból az alkalomból találkoztunk Don Chávezzel, amikor bemutatásra került Don Bosco születésének bicentenáriumi éve, amely hivatalosan 2014. augusztus 16-án kezdődik. - A fiataloknak meg kell élni ezer dolgot, a boldogság csak az egyik ezek közül: tudni és érezni, hogy szeretnek - mondta bizalmasan Don Chávez, ahogy tanulmányozta a kis földgömböt az asztalon, amint forgott a napfényben. - Létezik a szalézi szentségnek egy széles skálája a fiatalok, felnőttek, misszionáriusok és szerzetesek körében, akik 132 országban vannak jelen öt kontinensen.

Közel 200 évvel ezelőtt Don Bosco meghívott, hogy "jó keresztények és becsületes állampolgárok" legyünk ...

Ez egy lecke, ami most időszerűbb, mint valaha. Olyan embereket kell formálnunk, akik nyitottak az élet értékeire, fiatal szakembereket, hozzáértő és aktív állampolgárokat, akik nem csak a siker felé elkötelezettek, de törekednek arra, hogy tegyenek valamit a közjó érdekében is. Nincs nevelés, ha nem kommunikáljuk az értékeket, ha nem adjuk át a tudást és nincs szociális elkötelezettség. Minden megkeresztelt személy ugyanolyan méltósággal rendelkezik az egyházon belül, bár eltérő feladatokat látnak el. A kötelezettségvállalás és a tanúságtétel nem csak néhány személy előjoga, hanem mindenkié. A keresztény ember arra hivatott, az a hivatása, hogy apostolkodjon, és ezt nem lehet csupán hobbiként űzni.

Növekedik az időbeli és kulturális szakadék Don Bosco és a jelen embere között, tisztában van a "vissza a gyökerekhez" nehézségeivel a szalézi rendben?

Don Bosco elültetett Valdoccóban egy kis magot, amiből először egy fa növekedett, majd egy egész erdő. Az időbeni távolság mellett van egy földrajzi távolság is, amely elvezet a kultúrák, a népek és az érzékenység különbözőségéhez. A karizmának hitelesen kell inkultúrálódnia, ezt nem lehet egyszerűen elültetni. Hogy legyőzzük a tér és az idő alkotta hidat, úgy döntöttünk, hogy a bicentenáriumra sokkal mélyebben megismerjük Don Bosco életét. Így, a rendfőnökségi időszakom végén a rendtársaimra olyan szalézi forrásokat fogok hagyni, amelyeket le kell fordítani minden nyelvre. Ezután vár ránk a megelőző pedagógiai módszer felfrissítésének nagy feladata és a szalézi lelkiség újrafelfedezése, ami talán a legkevésbé ismert.

A fiatalok még mindig a szalézi  projekt középpontjában vannak?

Don Bosco ereklyéjét körbeutaztattuk az egész világon és olyan lelkesedéssel találkoztunk, amire  soha nem gondoltunk volna. Ez segített abban, hogy felhívjuk a figyelmet rá, hogy Don Bosco hitt a fiatalokban akkor is, amikor senki sem hitt bennük. És ugyanez történik ma is, a fiatalok nem számítanak. Emlékeznünk kell azonban arra, hogy a fiatalok nem csak a jövőt jelentik, hanem a jelent is. Ehhez meg kell adni nekik a munkalehetőségeket, az oktatást, a családot. A megelőzés azt jelenti, hogy a tét a fiatalok lehetőségeiben rejlik.

Hamarosan megkezdődik az Egyetemes Káptalan, amely során megválasztják az új rendfőnököt ...

A káptalan fel akarja eleveníteni az első szaléziak lelkesedését, hiszen a bicentenárium nem lehet csak egy haszontalan diadalmenet, vagy ami még rosszabb, egy nosztalgikus ünnep.

Sokkal nehezebb megközelíteni a mai fiatalokat?

A fiatalok igényei továbbra is ugyanazok: hogy ismerjék őket, elkísérjék őket, hogy tudják, hogy a felnőtt hajlandó velük együtt járni az élet útján. Ami változott, az a társadalmi környezet. Sok évvel ezelőtt egy monolitikus társadalom volt, amelyben a közös értékeket a család, az iskola és az állam képviselte. Ez a koncepció ma már nem létezik. Még a házasság intézménye sem ugyanaz: paradox módon ma sok az olyan gyermek, aki több szülővel rendelkezik, mint ahány testvére van. Az állam úgy gondolja, hogy erre az a legjobb megoldás, ha mindenkinek személyazonossági igazolványt ad. És ez a baj.

Ön Mexikóból jött Olaszországba. Milyen az Egyház állapota Európában?

Az európai Egyház történelmi, kulturális és teológiai gazdagsággal rendelkezik. Ez egy érett Egyház. De ez a gazdagság szklerózisossá válhat, ha nem rendelkezik frissességgel és bátorsággal, hogy reagáljon. De kétségtelenül az Egyház nagylelkűsége egyedülálló: a szaléziak között, például megtalálhatóak az olasz misszionáriusok az egész világon. Ez az Egyház nincs hanyatlófélben, de tükrözi a társadalmi problémákat, kezdve a demográfiai gondokkal: ha nincs gyermek a társadalomban, hogyan lehetne elérni, hogy legyen az Egyház számára? És így az Egyház elveszíti a társadalmi jelentőségét, úgy tűnik, hogy a társadalom egyre többször nem veszi figyelembe, mit gondol az Egyház.

És Latin-Amerikában?

Az egy fiatal Egyház, a gyarmati uralom gyermeke. A II. Vatikáni Zsinat előtt egy hang nélküli Egyház volt, mert a püspökök nem mertek beszélni a nagy európai teológusok előtt. Medellin eljövetelével azonban a vitalitás kezdett terjedni és a teológiának is meghozta a szabadságot, persze, ha a kivételek szempontjából nézve olvassuk a történelmet, megvoltak a maguk problémái bizonyos marxista tendenciákkal, de az újdonság szelét elhozták Európába is.

Ezután jött az Aparecida ...

A latin-amerikai Egyház remekműve. Több volt a feszültség a korábbi években, de az érzékenység megérlelődött a változás során. Nem tagadták le a szegénységet, de egy új olvasatát kínálták fel. Ez minden bizonnyal a legszebb dolog, amit Latin-Amerika elért. Számomra is felejthetetlen volt az a három hét, ami után láttuk annak a munkának a  gyümölcsét, amely megváltoztatta a történelmünket.

SIR - Servizio Informazione Religiosa, 2014. február 6./Szaléziak.HU