Főoldal / Szalézi világ / Szalézi törekvések az ebola vírus terjedésének megfékezésére Libériában
Szalézi törekvések az ebola vírus terjedésének megfékezésére Libériában
2014-08-11 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bejelentette, hogy a jelenlegi ebola járvány "nemzetközi vészhelyzet", így érdemes rendkívüli ellátást és megelőző intézkedéseket foganatosítani a terjedésének megfékezésére. Libériában, ahol Sierra Leonével és Guineával együtt a vírus a legjobban terjedt, a szaléziak megpróbálják elősegíteni a lakosság körében a megfelelő megelőző intézkedéseket, valamint imával támogatják az erre rászorulókat.
"A múlt vasárnap, augusztus 3-án Matadiban (Monrovia), az Aprószentek plébánián a két szentmise közötti időt arra használták fel, hogy egy orvos tájékoztassa a híveket, hogyan lehet megelőzni a fertőzést, és hogyan kell viselkedni fertőzés esetén " - számolt be Nicola Ciarapica olasz misszionárius atya, aki sok éve dolgozik Afrikában, először Nigériában, jelenleg Libériában. "Mozgósítottuk a lakosságot. Az üzletek, templomok vagy akár a benzinkutak bejáratához vödröket helyeztek el, amelyekbe szappannal és klórral kevert vizet tettek, és mindenkinek kötelezően kezet kell mosnia, mielőtt belép."
Sajnos a fertőzés, amely Libériában tavaly márciusban kezdődött, és egyes esetekben egy meghatározott területre korlátozódott, kicsúszott az emberek ellenőrzése alól és mára már elérte Monrovia várost. Rövid idő alatt a helyzet nagyon veszélyessé vált nem csak a felkészületlen lakosság számára, akik félvállról vették az információkat, amelyeket a rádió sugározott, hanem az egészségügyi intézményekben dolgozók számára is. Még a kórházak is a járvány terjedésének főbb helyszíneivé váltak.
Miután elterjedt a hír az első orvosról, aki megkapta az ebolát, olyan időszak következett, amikor nehéz volt találni orvost a kijelölt helyeken, és sok kórház, ahol fertőzést jelentettek, bezárt, többek között a katolikus kórház is.
"A hat nap haladéknak köszönhetően, amit az esőtől kaptunk, találkozókat szervezhettünk az emberekkel különböző városrészekben és tájékoztattuk őket, mit tehetnek az ebola fertőzés megelőzése érdekében" - tette hozzá Ciarapica atya.
A fertőzés minimalizálása érdekében szüneteltették a szolgáltatásokat és mindenki egy kis szabadságot kapott. Még az oratórium és a Szalézi Ifjúsági Központ is zárva volt, a Szalézi Ifjúsági Mozgalom tervezett tevékenységeit törölték, míg a szalézi plébánián készültek a második libériai szalézi szentelésére, ami a tervek szerint augusztus 23-án lesz. Ami a többit illeti, mindent lecsökkentettek a minimumra: a szentmiséket, a szentségek kiszolgáltatását és az áhítatokat is.
"18.30-kor néhány fiatal férfival és fiúval együtt elmondjuk a rózsafüzért. Az Úrra és a Szűz Máriára bízzuk magunkat, és a betegeket, akiket megfertőzött az ebola, valamint azokat, akik a gondjukat viselik. Mint a tanítványok a hajón a Galileai-tenger hullámai közepette, mi is azt mondjuk: ’Uram, téged nem érdekel, hogy süllyedünk?’ Egységben vagyunk Jézus Krisztus körül és elé helyezzük a kérésünket, hogy a hitünk növekedjen, és legalább akkora legyen, mint a mustármag, amely hegyeket képes megmozgatni" – zárta beszámolóját Ciarapica atya.
Don Bosco Afrikában, az ebola áldozatai között
1854-ben Torinóban kolera járvány ütötte fel a fejét, ami megtizedelte a lakosságot, különösen a szegények körében, ahol a kápolna volt. Don Bosco bátran azt javasolta, hogy az idősebb fiúk segítsenek a fertőzéstől való félelem miatt magukra hagyott betegeknek. Sokan eleget is tettek ennek a felhívásnak, és nem kapták meg a kórt. Ma Monroviában, Libéria fővárosában öt keresztény és muzulmán fiatal megalakította a „Savio Domonkos és Don Bosco” csoportot, a nyomdokukba lépett és segít megelőzni az ebola terjedését.
Az ebola-vírus egyik legagresszívabb és legveszélyesebb fertőző betegség, amelyre még nem találták fel az oltást, és nem létezik semmilyen hatékony kezelés a gyógyítására. Az utóbbi időben Nyugat-Afrikában több, mint 1700 esetet regisztráltak - a WHO statisztikája szerint – amelyek közül 932 halálos áldozat. Szembesülve ezzel, a legjobb stratégia a vírus által érintett területeken, hogy ha megpróbálják megelőzni a vírus terjedését és megakadályozni, hogy az egészséges egyének kapcsolatba kerüljenek a fertőzöttekkel.
És pontosan ez az, amit Josephat és négy barátja csinálnak. Bár a vallásuk különböző, de a szalézi lelkiség egyesíti őket, és a vágy, hogy megmentsenek másokat, vigyázzanak mások egészségére, különösen a leginkább rászorulókra, szegényekre és elhagyottakra. "Azt hiszem, amit Don Bosco tett a kolerajárvány idején, azt mi is meg tudjuk tenni ma” – üzente Josephat a WhatsApp-on keresztül egy szalézinak Nigériában.
Az első probléma, amellyel Josephat és a négy fiatal önkéntes szembesült, az volt, hogy meggyőzzék a bérkocsi vezetőjét, hogy elvigye őket a faluba három és fél órára a fővárostól, ahol egy teljes hattagú család meghalt ebolában. Ez volt az a hely, ahol elkezdték a munkát. Borsos árat fizettek a fuvarért, de sikerült eljutniuk a helyszínre, ahol az Egészségügyi Minisztérium utasításai alapján megpróbálták megakadályozni a gyilkos kór terjedését. Mert az információk nem jutnak el egy olyan helyre, ahol nincs villanyáram, televízió ... és senki sem kész kockáztatni az egészségét azért, hogy megmentsen másokat.
Szórólapokat osztogattak és plakát kampányt vezettek a helyi piacon, amely során megmagyarázták az embereknek, mi a teendő. A Savio Domonkos és Don Bosco csoport tagjai házról házra járva kesztyűket, hosszú ujjú ingeket és klórtartalmú fertőtlenítőt osztottak, amelyek mind hozzájárulhatnak a fertőzés elkerüléséhez.
A legsürgetőbb probléma az volt, hogy megakadályozzák a kontaktust olyan betegekkel, akik a betegség végső szakaszában voltak és az elhunyt személyek belső szerveivel, amelyek rendkívül fertőzőek. Ez nem volt könnyű, mert ellentmond a helyi hagyománynak, a házastársi szeretetnek ... Emellett meg kellett győzni az embereket, hogy folytatniuk kell a tevékenységeiket, dolgozzanak bármit, legfőképpen a puszta megélhetés miatt ... Mert ha nem dolgoznak, hamarosan az éhínség is megtizedeli őket.
Hogy fertőtlenítőszert, kesztyűket, ingeket és szállítóeszközt szerezzenek, Josephat és a fiúk azt csinálták, amit Don Bosco tett: kopogtattak azoknak az ajtaján, akiknek volt valami fölöslegük; körbejárták a fővárost és segítséget kértek a vidéki területek számára. De ott is a félelem uralkodott és az emberek bezárkóztak. De segítségükre sietett Josephat néhány barátja Nigériából, beváltották a pénzt és mindent, amit gyűjtöttek, megszervezték a megelőző küldetésüket és a segélyek elszállítását.
Tájékoztatás, megelőzés és nyitott szív – ez volt az a három terület, ahol dolgoztak. De ott volt még a halálos félelem attól, ami egyébként lehet, hogy nem is az, aminek látszik: az ebola első tünetei közel azonosak a malária tüneteivel - ez régóta problémát jelent a szubszaharai Afrikában. Ha nem kezelik, a malária közel olyan halálos, mint az ebola. Így történhetett meg az, hogy Josephat egyik szomszédja néhány nappal korábban meghalt maláriában, mivel a félelem miatt, hogy elkapta az ebolát, mindenhol zárt ajtókra talált.
Josephatot is figyelmeztették, hogy legyen nagyon óvatos: az áldozatok között azoknak az aránya a legnagyobb, akik a már betegeket gondozzák. Vannak, akik azt tanácsolták neki, hogy menjen vissza Nigériába. „De ez úgy hangzik, mintha becsapnám Istent” - felelte. „Még ha ez is az egyetlen jótékonyság, amit fel tudok ajánlani az egész életemben, szívesen végigcsinálom. Isten életet és egészséget adott nekem: arra kell felhasználnom, hogy szolgáljak.”
Mit ér az élet és az egészség? A félelemből eredő biztonság és az elszigeteltség azok az „abszolútumok”, amelyekért mindent fel kell áldozni?
2014. augusztus 16-án lesz Don Bosco születése bicentenáriumának megnyitója: Josephat és barátai megmutatták, hogyan vált Don Bosco afrikaivá.
ANS – Monrovia/Szaléziak.HU
