Főoldal / Szalézi világ / Lehet még rosszabb is…
Lehet még rosszabb is…
2014-08-19 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Sierra Leoneből, Freetownból küldött üzenetet a szalézi közösség igazgatója, Ubaldino Andrade atya, amelyben felvázolja a helyzetet az ebola-sújtotta országban. „Még egy ilyen súlyos helyzetben is vannak időszakok, amikor mély Isten-tapasztalatban van részünk. Amikor az utcagyerekkel vagyunk, akikkel együtt élünk és dolgozunk a házunkban, a ház tele van élettel és boldogsággal...” Az üzenet további részében a szalézi misszionárius felvázolja az országban uralkodó helyzetet.
Ezekben a napokban úgy érezzük magunkat, mint az Úr tanítványai a vihar közepén: állandó félelemben, hogy megfertőződünk az ebolával, amely gyorsan elterjedt az egész országban. Az elmúlt napokban még Freetownban is rátaláltak olyan emberek maradványaira, akik a saját otthonukban bujkáltak és meghaltak ebben a betegségben. Egyes városok le vannak zárva, megtiltották az emberek be- és kilépését, hogy megakadályozzák a kór terjedését. Több orvos és nővér is meghalt, miközben megpróbáltak segíteni a betegeknek (közülük egyesek már teljesen el voltak csigázva, és azok között a nővérek között, akik meghaltak, voltak olyanok is, akik még csak nem is fejezték be a kurzust; valami olyasmi ellen harcolva haltak meg, ami teljesen ismeretlen volt számukra). A piacokon az élelmiszerárak az egekbe szöktek és sok minden nem kapható. Sokan félnek elmenni a kórházakba, ha megbetegszenek, egyesek pedig előnyben részesítik a hagyományos orvoslást. Néhány ember továbbra is azt mondja, hogy a betegség a mágiától vagy babonáktól ered, vagy akár valamilyen összeesküvés eredménye, hogy megöljenek ártatlan embereket, vagy hogy a kórházban azért ölik meg őket, hogy összegyűjtsék a vérüket, vagy a szerveiket eladják transzplantációs célokra.
Minden erőfeszítés ellenére úgy tűnik, hogy a betegség kicsúszott az ellenőrzés alól, és egy erős pletyka terjed, hogy a teljes lakosságot arra kényszerítik majd, hogy 21 napos időszakra az otthonában maradjon, de hogyan volna lehetséges ez, ha a lakosság nagy része az utcán él, abból a kevésből (2 vagy 3 dollár), amit naponta össze tudnak szedni? Egyes szerzetesrendek elköltöztették tagjaikat az országból, mások visszahívták őket a leginkább érintett területekről.
De ennek a helyzetnek a középpontjában is még mindig vannak elmélyült pillanatokat, amikor megtapasztaljuk Isten jelenlétét.
Az utcagyerekek egy csoportja, akikkel együtt élünk és dolgozunk, most érkezett meg: a jelenlétük megtölti a házat. Az életöröm most hallhatóan megtapasztalható: hangzik a dob, a fuvola, a trombita, a szintetizátor hangja, ének, tánc és a labdák pattogása az udvaron. Ezek a fiúk most tértek vissza egy csoport szociális munkással, munkatársakkal és barátokkal, akik vigyáztak rájuk, és még sok más gyerekre. Azonos motiváció hajtotta őket: Don Bosco példája, aki a fiataloknak, főleg a legszegényebbeknek szentelte életét.
A plébánián a járványtól való félelem ellenére zajlik a nyári napközi tábor, amelynek az idén a mottója „Szentek akarunk lenni…”. Reméljük, hogy Isten továbbra is velünk lesz és védelmez minket. Minden nap körülbelül 230 fiatal jön össze: szaléziak, animátorok, a Szalézi Ifjúsági Mozgalom tagjai és a tábor résztvevői. Szép élmény a fiatalok számára más fiatalok szolgálata. Osztályokra osztva dinamikus és rekreációs programokat vezetnek, arra nevelik és tanítják a kisebbeket, hogy megváltoztassák a szokásaikat, hogy megakadályozzák a járvány terjedését a családban és a közösségben, ahol élnek. Ez az egyik módja annak, hogy segítsenek az embereknek. Csökkenteni kell a pánikot és a félelem érzését az emberek között, és meg kell kísérelni a gyerekeiken keresztül megtanítani őket, mi a teendő. A tábor ideje alatt az élmények és új tapasztalatok mellett a gyerekek kapnak egy jó tányér meleg ételt minden nap, és bizonyos esetekben ebédet és vacsorát is.
Szintén nagy örömmel osztjuk meg azoknak a tapasztalatait, akik túlélték a betegséget, hiszen jó tudni, hogy nem minden eset végződik halállal. Néhányan még időben kértek orvosi segítséget és túlélték.
Istenes Szent János testvérei (Betegápoló Irgalmasrend) továbbra is harcolnak az ebola ellen a Sierra Leone Lunsar kórházban és a Szent Rózsafüzér missziós nővérek hősies tettet vittek végbe, amikor visszatértek Kenema városba, amelyet körbezárt a hadsereg. Mi igyekszünk megosztani a rizst, amit a missziós prokurátor küldött Freetownba néhány hónappal ezelőtt más vallási kongregációkkal, akik a járvány által jobban sújtott területeken dolgoznak.
Sok a gyermek és fiatal, akik a betegség miatt elvesztették szüleiket vagy azokat, akik eddig vigyáztak rájuk. Őket az a veszély fenyegeti, hogy megbélyegezik, és az utcán hagyják, vagy elutasítják őket, mert attól tartanak, hogy fertőzöttek. A mi szalézi közösségünkben néhányan erős késztetést éreznek, hogy tegyenek valamit értük. Kérjük, hogy imádkozzatok értünk, hogy megtudjuk, mi Isten akarata és azt tegyük.
Köszönöm Istennek, hogy ezekben a napokban a közösség nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megőrizze az imádság pillanatait. A vacsoráink hosszabbra nyúlnak, ami jó alkalom az örömeink, félelmeink és fájdalmaink megosztására egy kellemes, testvéri hangulatban.
Köszönetet mondunk barátainknak és jótevőink, akik folyamatosan bátorítanak minket és imádkoznak értünk, és azokért, akik ebben a gyönyörű országban dolgoznak. Mi, szaléziak 16-an vagyunk Sierra Leonéban, három közösségben (a közösségeinkben vannak szaléziak Amerikából, Fehéroroszországból, Indiából, Spanyolországból, Gánából, Németországból, Nigériából, Sierra Leonéből és Venezuelából). Többen vannak Libériában és Guineában is. Kérjük, hogy továbbra is imádkozzatok értünk, és mindazokért, akik felveszik a harcot a szörnyű járvánnyal.
Nagyon hálásak vagyunk, hogy Mark Hyde atya és csapata mindig közel van hozzánk a New Rochelle-i Missziós Prokuratórián, Pelinek és a csodálatos embereknek az Atabal Alapítványból, Spanyolországból (Extremadura); barátunknak, Alvarónak és az embereknek a spanyolországi Malagából a támogatásukért, amely lehetővé teszi, hogy számos tevékenységet folytathatunk a plébánián, az ifjúsági központban, a börtönben... a gyengék és a kicsinyek javára.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de azt hiszem, a helyzet Sierra Leonéban lehet még rosszabb is, ezért kihasználom ezt a lehetőséget, hogy arra kérjem minden barátunkat és jótevőnket, hogy összefogva segítsék a szalézi munkát ebben a nehéz helyzetben, és minden olyan intézményt, akik küzdenek az ebola járvány felszámolásáért Nyugat-Afrikában.
ANS – Freetown/Szaléziak.HU
