Főoldal / Szalézi világ / Ébresszük fel a világot!

Amikor Ferenc pápát megkérdezték, hogy mit vár a megszentelt személyektől ma, ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Hogy felébresszék a világot." Ez tehát az elsődleges feladatuk a történelemnek ebben a pillanatában, a megszentelt életnek szentelt év előestéjén az Egyházban.

Egy olyan társadalomban és kulturális környezetben élünk, ahol a megszentelt személyeket inkább szociális munkásoknak tekintik, és ez egyre elterjedtebb szemlélet. Akkor pedig sürgős feladat, hogy ehelyett az evangéliumi radikalizmus tanúiként tekintsenek ránk. Túl kell lépnünk a kifejezésben rejlő látszólagos ellentmondáson: a tanú valami nyilvánosra és láthatóra utal, akár szentségi értelemben is, míg a radikalizmus pontosan arra utal, ami rejtett és láthatatlan.

Sokan így értelmezik a megszentelt élet jövőjét az előrejelzések fényében: a pusztában maradni, elérve a végtelenség határaiig és közelíteni a társadalom peremén élő emberek felé.  

Vannak különböző kísérletek, hogy definiálják a megszentelt életet, amelyek túlmutatnak a puszta nyelvészeti és irodalmi fantázián. Ezek olyan kifejezések, amelyek mindig figyelembe veszik a megszentelt élet főbb vonásait és alkotó elemeit: a spiritualitást, a közösséget és a küldetést.

Chávez atya nem mulasztotta el, hogy beszéljen a megszentelt élet mai kihívásairól és kockázatairól, amelyek gyakran olyan gyors ütemben jönnek, hogy úgy tűnik, nincs sem idő, sem hely a megfelelő válaszadásra. Ez további töredezettséget, törékenységet és kitettséget generál, lehetőséget a manipulációra a névtelen hatalmak részéről.

Az Istennek szentelt személyek és világiak egyaránt arra elhívatottak, hogy megújítsák a szövetséget és az együttműködést annak érdekében, hogy újra felfedezzék a keresztény élet pünkösdi és spirituális dimenzióját.

Pascual Chávez így folytatta: „Nem aggódom az Egyház és a megszentelt élet mostani válsága miatt. Amitől félek, az az, hogy a keresztény élet és a megszentelt élet elveszti az értelmét. Ha az életünknek többé már nincs spirituális vetülete, akkor nincs értelme és semmit sem mond senkinek.”

„Fel kell nőnünk ehhez a kihíváshoz, és tisztán ki kell mondanunk, hogy kik vagyunk, mit akarunk, és mit kérünk, anélkül, hogy lebecsülnénk követeléseinket és igényeinket.”

Arra a kérdésre: „Milyen megszentelt életre van szükségünk ma?” - Chávez atya így válaszolt: „A megszentelt élet középpontjában ma egyre inkább Isten Igéje kell hogy legyen, különös tekintettel az evangéliumra, az Úr Jézussal, mint az élet legfőbb szabályával, nagy szeretettel az Egyház, és mély elkötelezettséggel a Királyság felé.”

Összefoglalva, amire ma szükségünk van, és amit keresnünk kell, a magasabb szintű intézményi együttműködés és a jobb minőségű hálózati kommunikáció.

„Sőt, mi több, ma a hálózatépítés elengedhetetlen. Ez túlmutat az egyszerű tájékoztatáson és együttműködésen, ami néha csak a külső szükségszerűség eredménye, nem pedig annak az eredménye, hogy meg vagyunk győződve az új perspektíva értékéről. Biztos, hogy a hálózatban működés jobb kommunikációt igényel, de egyre jobban függ a források és a tudás megosztásától.”

„Mindebben elengedhetetlen a személyes és a lelkipásztori átalakulás. Mindannyiunknak egy stratégiát kell választani, egyszer és mindenkorra, hogy megosszuk a lelkiséget és a küldetést a laikusokkal.”

Chávez atya a napot szentmisével kezdte. Szentbeszédében három szóval jellemezte a szaléziak szolgálatát a fiatalok felé: munka, mértékletesség és professzionalizmus.    

ANS-Firenze - Gian Luigi Pussino SDB/Szaléziak.HU