Főoldal / Szalézi világ / Hálával, szenvedéllyel és reménnyel éljük meg a Megszentelt élet évét
Hálával, szenvedéllyel és reménnyel éljük meg a Megszentelt élet évét
2014-12-29 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A Megszentelt élet éve az egész Egyház és Isten népe minden tagjának érdeklődésére számít, de különösen az Istennek szentelt egyházi és világi személyek érdekeltek. A szerencsés egybeesés révén ebben az évben találkozik Don Bosco születésének bicentenáriuma és a pápa kezdeményezése, ami gondviselésszerű ösztönzés a Szalézi Család megszentelt tagjai, különösen a Don Bosco Szaléziak számára. Ehhez segíti hozzá a szaléziakat Ferenc pápa és a 27. Egyetemes Káptalan javaslatai között vont párhuzam, amelyet Giuseppe Nicolussi szalézi atya, a szalézi formáció korábbi tanácsosa (1990-2002) vetett papírra.
A Megszentelt élet éve, a bicentenárium és a 27. Egyetemes Káptalan
1. A Megszentelt élet éve segít bennünket, hogy megéljük a bicentenáriumot és a 27. Egyetemes Káptalant
Hálával tekinteni a múltra (a bicentenárium jelentősége)
A pápa levelében ezt írja: „Minden intézményünk…olyan, mint az elültetett mag, amely felnövekszik, ágakat növeszt és fává terebélyesedik. Ez az év jó alkalmat nyújt arra, hogy minden karizmatikus család megemlékezzen kezdeteiről, történelmi fejlődéséről, és köszönetet mondjon Istennek, aki az egyháznak oly sok ajándékot adott, amelyek széppé és mindenféle jó tettre felkészültté teszik (vö. Lumen gentium, 12).”
Ferenc pápa arra hív meg bennünket, hogy megünnepeljük intézményünk történelmét, amelyhez tartozunk, hogy emlékezzünk a kezdetekre és a karizma fejlődésére: adjunk hálát Istennek, tartsuk szem előtt a hivatásunkat, erősítsük magunkban az összetartozás tudatát, legyünk tisztában azzal, milyen módon kell megélni a karizmát, milyen kreatív erő rejlik benne, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie eddig és hogyan sikerült ezeket áthidalni, valamint valljuk meg alázatosan a törékenységünket és az eltévelyedéseket.
Mi is ezen gondolatok szellemében szeretnénk megünnepelni a bicentenáriumot.
** Szenvedéllyel megélni a jelent (a 27. EK által kijelölt út)
Ferenc pápa szavaiban bátorítást találunk, hogy a 27.EK javaslatait „szenvedéllyel” valósítsuk meg. Azt írja: „Ez az év arra is hív minket, hogy szenvedéllyel éljük meg a jelent..., hogy a gyakorlatban egyre mélyebben megéljük megszentelt életünk lényegi elemeit.” Ezek közül a pápa kiemelt három dolgot, amelyeken keresztül megnyilvánul a szenvedéllyel megélt megszentelt élet: az evangélikus és a misztikus radikalizmus, a küldetés és a közösség.
** Szenvedéllyel megélni az evangéliumi radikalizmust (a Szentlélek misztikusai)
„Ebben az évben a kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak: engedjük-e, hogy az evangélium megszólítson minket, és ha igen, milyen mértékben? Vajon az evangélium valóban kézikönyvként szolgál mindennapi életünkhöz és döntéseinkhez? Az evangélium követelményekkel áll elénk, és azt akarja, hogy radikálisan és őszintén éljük meg.”
Az alapítók ideálja Krisztus volt, hogy teljesen az övé legyenek, addig a pontig, hogy Pállal együtt mondhassák: „Számomra az élet Krisztus.” A fogadalmaknak csak akkor van értelme, ha szenvedélyes szeretettel éljük meg azokat.
„Azt is meg kell kérdeznünk magunktól: vajon szeretetünk elsődlegesen és kizárólag valóban Jézusra irányul, ahogyan fogadalomtételünk napján elhatároztuk?”
A 27.EK-ból: „A Lélek misztikusai”, „még jobban Istenhez tartozni.”
** Szenvedéllyel megélni a küldetést (a fiatalság szolgálatában)
Ez az a kihívás, amelyet Ferenc pápa állít elénk: ugyanolyan szenvedéllyel megélni a küldetést, mint az alapítók, akik a szeretet kreativitásával különböző módokon helyezték magukat az emberiség szolgálatába. Vajon bennünk is él ugyanaz a nagylelkűség és önfeláldozás? Van valami, amin változtatnunk kell, hogy ma is ugyanezt az utat kövessük?
Arra kaptunk meghívást, hogy „ébresszük fel a világot”, hogy képesek legyünk prófétálni, „létrehozni olyan ’nem szokványos helyeket’, ahol megéljük az evangélium szerinti önátadást a testvériség, a sokféleség elfogadásán és a kölcsönös szereteten keresztül”, és kimenni azokhoz, akik a társadalom perifériáján élnek.
„Senki az idén nem vonhatja ki magát az alól, hogy komolyan értékelje jelenlétét az Egyház életében és azt, hogy mivel válaszol a szegények sírására, a folyamatos és egyre újabb kérdésekre, amelyek felmerülnek a világunkban.”
A 27.EK-ból: „prófétai jelek a fiatalok szolgálatában”, „a perifériák”, „jobban a fiatalokhoz tartozni”.
** Szenvedéllyel megélni a közösséget (a testvériség prófétái)
„Ha szenvedéllyel szeretnénk megélni a jelen pillanatot, az azt várja el tőlünk, hogy a ’közösség szakértőivé’ váljunk.” „Biztos vagyok benne, hogy ebben az évben komolyan fogtok dolgozni, hogy az alapítók által megálmodott ideális testvériség megvalósuljon közöttünk és a középpontból kiindulva koncentrikus körök mintájára mindenhol növekedést indítson el”; a közösségeken belül, a karizmatikus családban, a különböző intézmények tagjai között, hogy az Egyházon belül és határain kívül is összefogjanak a különféle hivatások. Legyetek a közösség emberei, éljétek meg a találkozás csodáját.
A 27.EK-ból: „megtapasztalni az életet, mint Valdoccóban”, „jobban a rendtársakhoz tartozni”.
2. Meghívás a hálaadásra, a visszatekintésre és az elköteleződésre
Azon szempontok szerint, amelyekre Ferenc pápa is fölhívta a figyelmünket, szalézi történelem 1815-2015 közötti időszaka, a célok, az elvárások és a horizontok szemszögéből nézve bőven ad okot hálaadásra és lehetőséget a visszatekintésre, a bicentenárium ünneplése egyben pedig értékelésre, motivációgyűjtésre és megújulásra is alkalmat kínál. Itt van példaként néhány javaslat.
** Hálaadás a II. Vatikáni Zsinatért
A megszentelt élet évét két fontos irat ötvenedik évfordulójának alkalmából hirdették meg: „a Lumen Gentiuménak, az Egyház Dogmatikai Alkotmányának – amely a hatodik fejezetben az Istennek szentelt élettel foglalkozik – és a Perfectae Caritatis rendeletének, amely a szerzetesi élet megújításáról szól.” „Ezekre emlékezni – ahogy a pápa írja – egyben a hálánk kifejezése is Istennek számos ajándékáért. Most nagy hálával fordulunk Isten felé, megköszönve a II. Vatikáni Zsinatot, amely a Szentlélek bőséges kiáradását hozta meg az egész Egyháznak.
Nekünk, szaléziaknak szintén van miért köszönetet mondanunk. Mély hálával gondolunk az elmúlt kétszáz évre, amelynek utolsó ötven évét különösen is átjárta a Jótanács Lelke. Köszönetet mondunk azért, hogy az Egyház segített nekünk még jobban kibontakoztatni a szalézi karizmát; hogy visszatérhettünk a tapasztalatunk forrásához, újra megismerhettük rendünk sajátosságait, megújíthattuk az Örömhír továbbadásának életadó munkáját és ezek által családként növekedhettünk (lásd: a szalézi rendfőnöknek a bicentenárium alkalmából tartott Nemzetközi Történelmi Kongresszuson elhangzott beszédét).
** Don Bosco - egyházmegyés papból lett szerzetes, Don Bosco, az alapító
Don Bosco, egy egyházmegyés pap, a fiatalok oktatására szóló mély hivatástudattól vezetve „fokozatosan... lelki vezetője és formálója lett a szerzetesek közösségének” (Braido). Munkájából a szerzetesek egy új közössége született, akik az Isten küldetésére tették fel az életüket.
1862. május 14-én a legelső huszonkét szalézi letette az első fogadalmát. És mit szólt ehhez Don Bosco? „Esetleg páran azt kérdezhetik: ezeket a fogadalmakat nem Don Boscónak tettétek? Nézzétek: ahogyan fogadalmat tettetek nekem, én is fogadalmat tettem a Keresztnek egész életemre, áldozatként fölajánlva magamat Istennek, mindenre készen az Ő nagyobb dicsőségére és a lelkek megmentésére, legfőképp pedig az ifjúság javára. Az Úristen segítsen nekünk, hogy a fogadalmunkat hűséggel megtarthassuk” (MB VII p.163). Don Bosco számára ez nem csak ’egy eskü letétele’ volt, hanem az Istennek szentelt élet egy új formája.
** A szalézi pap, szerzetes és laikus
A szalézi lelkiség hivatását megélhetjük laikusként és felszentelt személyként is. „A Szalézi Társaságot szerzetesek és laikusok alkotják, akik testvérként élve meg ugyanazt a lelkiséget, kiegészítik egymást.” (C4) Ezáltal adják a szalézi küldetés „szerzetesi és laikus oldalát” (C 45).
A Második Vatikáni Zsinat utáni első évtizedek során sokat foglalkoztunk azzal, hogy a laikus szaléziak miként járulnak hozzá a szalézi lelkiséghez és a küldetéshez. Az Egyház eközben a papok és szerzetesek alakjára figyelt, arra, hogy ez a két szerep hogyan forr egybe a lelki életben és a hivatás megélésében (lásd az Egidio Viganò atya által írt levelet: „Nekünk fontosak a 2000-ik év papjai”).
A szalézi laikusoknak az oktatói közösségben való részvétele és felelősségvállalása, valamint a változások, amelyek végbe mentek a szalézi munkában, mind kihatással vannak a szaléziak szerepére, hivatásuk tanúságtételére és a küldetéshez való hozzájárulásukra, legyenek szerzetesek vagy laikusok. Ezzel a témával a jövőben többet is érdemes lenne foglalkozni.
**Közösség a szalézi szerzetesek intézményeivel és más intézményekkel
A Szalézi Család két évszázada a papok, szerzetesek, nővérek és laikusok számos csoportját hívta létre, összesen mintegy harminc csoportot.
A „Don Bosco Szaléziak Karizmatikus Önazonossági Kartája” említi ezen csoportok sajátosságát a közösségen belül. A szerzetesi élet éve és a pápa szavai nagyszerű alkalmat kínálnak nekünk, hogy növekedjünk ismeretben a közösségen belül és egyesítsük a Szalézi Családhoz fűződő hivatások számos ágát.
Tekintsük sajátunknak azt a felszólítást, amelyet a pápa az összes intézetnek szánt: „Szeretném, ha a közösség megerősödne a különböző intézetek tagjai között is. Ez az év egy kihagyhatatlan lehetőség, hogy bátran találkozzunk a többi intézmény tagjaival és közös projektekbe kapcsolódva együtt dolgozzunk a formáció, az evangelizáció és a társadalmi segélynyújtás területein, helyi és nemzetközi szinten is. Senki sem építheti a jövőt másoktól elzártan, csak a saját erejére hagyatkozva. Ha rájövünk a közösségben rejlő lehetőségekre, akkor nyitottakká válunk a párbeszédre, a meghallgatásra és a kölcsönös segítségre, ami megóv az ’önerőből akarás’ betegségétől.”
Elgondolkozhatunk azon, hogyan közeledtünk eddig az Egyház többi intézményéhez, milyen a kapcsolatunk velük, hogyan veszünk részt a találkozókon és a közös munkában. A tanács befejeztével milyen kérdések merülnek fel bennünk az Istennek szentelt élet új formáival kapcsolatban?
** Közösség mindenkivel, aki a Szalézi Családhoz tartozónak érzi magát, Don Bosco nevében
A pápa szavait követve – a szerzetesi közösségeknek nyitottnak kell lenniük a laikusokra, akik osztoznak ötleteikben, lelkületükben és küldetésükben is a felszentelt személyekkel, „nyitottnak kell lennünk olyan keresztényekre, akik hívást éreznek arra, hogy laikusként megéljék a rendek karizmáját. Bátorítanám a laikusokat, hogy használják ki ezt az évet és még inkább ismerjék meg a hivatásban kapott ajándékokat.”
A magukat Don Boscóhoz és a fiatalokhoz szóló küldetéséhez közel érzők száma a kezdetektől egészen a mai napig töretlenül nő. Ennek bizonyítéka a Szalézi Család folyamatos növekedése és a Szalézi Mozgalom virágzása.
Ezt szem előtt tartva valóban nagy hálával tekinthetünk a múltra, a jövő felé pedig reménnyel és bizalommal fordulhatunk, különösen most, a bicentenárium alkalmával, ami kiváló lehetőség a közösség keresésére, valamint a Don Bosco lelkületét követő emberekkel való nyitott és aktív együttműködésre a fiatalok szolgálatában.
** „Tekintsünk reménnyel a jövő felé”: fiatal felszentelt személyek és párbeszéd a különböző generációk között
Ferenc pápa arra hív, hogy a jelen helyzet alapos ismeretével vágjunk neki a jövőnek – „Tudatában vagyunk a nehézségeknek, amikkel a szerzetesi életet élők szembesülnek” - de reményünk van a jövőben, ami az Úr folytonos jelenlétén és a Lélek erején alapul.
A pápa ezek után az alábbi szavakkal fordult a fiatal szerzetesekhez: „Különleges reménységgel tekintek rátok.” Ők a jelen, mert önzetlen választásukkal és friss energiájukkal „döntő szerepük van” az Egyházban. És ők a jövő, mert az ő kezükbe fog kerülni majd a „vezetés felelőssége, a formáció, a szolgálat és a küldetés.”
Szükséges, hogy az Istennek szentelt élet éve egyben a generációk közötti párbeszéd éve is legyen: azok között, akik egy élet tapasztalatait és bölcsességét hozzák magukkal, és akik képesek a kezdetek lelkesedését, lendületét, energikusságát és hivatástudatát felszítani.
A mi társaságunkban ugyanúgy, a „fiatal” generáció és az őket „megelőzők” közötti párbeszéd a legeredményesebb módja a „jövő reményteli megragadásának.”
A szerzetesek éve és a pápa üzenete számos más, megfontolásra érdemes dolgot említ, például: a szerzetesek közösségei felé irányuló lelki ’élénkítés’; a szerzetesi hivatások támogató kísérése; a szerzetesi élet bemutatása és a követésre hívás a fiatalok felé; a szalézi püspökök szerzetesi életének tapasztalatai; a testvérek tevékenysége, akik a megszentelt élet új formáját hozták közénk...
Bárhogy is nézzük – anélkül, hogy teljesen kimeríthetnénk Ferenc pápa üzenetének mélységeit – azt mondhatjuk, hogy a szerzetesi élet évében és a pápa üzenetében újult erőt lelhetünk arra, hogy aktívan felhasználjuk a kegyelmet, amit Don Bosco születésének bicentenáriuma jelent, és hogy folytassuk utunkat elköteleződéssel a radikális szeretet evangelizálásával, ahogyan azt a rendi káptalan is kijelölte számunkra.
ANS-Rendfőnökség/Szaléziak.HU
