Közösségi hálók és a megszentelt élet
2014-11-11 Kedd | #Egyház | ARCHIVÁLT
A Pápai Lateráni Egyetemen október 30-án egy konferencia keretében ismét felmerült az a sokak számára még mindig kérdéses téma, miszerint az egyház tagjai: papok, szerzetesek, világiak milyen módon tekintsenek a digitális világra, illetve hogyan éljenek, viselkedjenek ebben az új valóságban.
Claudio Maria Celli érsek, a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának elnöke nyitotta meg a konferenciát, és vezette be a központi témát. Beszédében hangsúlyozta: elengedhetetlenül fontos, hogy az egyház közössége élő alkotóeleme legyen a digitális kontinens közösségeinek. Tudatos, kreatív és hiteles magatartással kell bekapcsolódni a digitális társadalomba. Ez természetesen sok tapasztalatot, imádságot, a jó és a rossz megkülönböztetésének képességét igényli, hiszen a világháló nem egy semleges tér, naiv és veszélyes lenne így tekinteni rá.
Jorge Carlos Patrón Wong érsek, a Papi Kongregáció szemináriumokkal foglalkozó titkára a Facebook és Twitter aktív felhasználója. Emlékeztetett Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű enciklikájának soraira, amelyek óva intenek attól, hogy mindenáron ragaszkodjunk a régies egyházi stílushoz. Bár ezek a formulák a múltban hatásosnak bizonyultak, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy egy új, felgyorsult, állandó mozgásban lévő társadalomban élünk, melynek sajátos logikája és nyelvezete van. Szintetikus, lényegre törő, és azonnali üzenetet vár a digitális lakosság. A mai világban nem húzódozhatunk attól, hogy mindennapi életünk egzisztenciális részét képezze a digitális valóság; tudatosan időt kell fordítanunk azokra a személyekre is, akikkel csak így tarthatjuk a kapcsolatot. Rendkívül értékes lenne, ha a plébánosok, püspökök közösségi csoportot alakítanának ki plébániájuk, illetve egyházmegyéjük híveivel, és folyamatosan értesítenék őket lelkipásztori tevékenységükről. Ez egyfajta személyes, közvetlen kapcsolatot jelenthetne a nyáj és a főpásztor között. Sok fiatal ugyanis a bérmálkozás pillanatában látja először és utoljára a püspököt. Wong érsek elmesélte, hogy minden nap imádkozik azokért, akik éppen aznap ünneplik a születésnapjukat, hiszen reggel ellenőrzi a Facebookon.
A közösségi hálók az igazság és a hit kapui lehetnek, valamint az evangelizáció hasznos eszközei – írta XVI. Benedek. Ő maga is a Twitter aktív felhasználója lett, felismerve, hogy ha a virtuális világban nem hirdetjük az örömhírt, akkor mindazok életéből hiányozni fog, akik számára ez az egzisztenciális tér. Abban a pillanatban, amikor XVI. Benedek pápa lemondásával meglepte a világot, megítélése gyökeresen megváltozott. Követőinek száma hirtelen a csillagokba szökött, és ezen a szinten maradt a mai napig. A hivatalos távolságok hirtelen leomlottak, és nagy érzelmek szabadultak fel. Százezrek fejezték ki közvetlen módon a Szentatyának szeretetüket, együttérzésüket, elismerésüket, közelségüket.
Dario Edoardo Viganó atya, a Vatikáni Televíziós Központ igazgatója a társadalmi hálók játék jellegű funkciójára hívta fel a figyelmet. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a mai fiatal generáció a videojátékokon nőtt fel. A digitális világ a televízió kultúrájához képest azt a minőségi fejlődést eredményezte, hogy a felhasználó egyben azonnali gyártóvá is válik. Ennek megfelelően a források gyakran ellenőrizhetetlenek, és túlságosan személyes megközelítésűek. Éppen ezért nem csak tapasztalatra, óvatosságra, hanem imádságra és megkülönböztető képességre van szükség a tartalmak megítélésekor.
A konferenciát végül Paolo Padrini atya, a digitális kultúra szakértőjének beszéde zárta. Ő fogalmazta meg elsőként, hogy a digitális világban sem lehet lelki élet, azaz imádság nélkül élni. A Breviary elnevezésű portál létrehozásával varázslatos módon tömörítette és hordozhatóvá tette nem csak a zsolozsma részeit, hanem a misekönyvet és az egyház legfontosabb imádságait is 7 nyelven. Az ő nevéhez fűződik a Pope2you oldal megalkotása, amely elsőként kapcsolta be az egyházat a társadalmi hálózatok világába. Hozzászólásában figyelmeztetett arra, hogy az egyház reflexióinak csak akkor van értelmük, ha lépést tartanak a technológiai és társadalmi fejlődéssel, sőt megelőzik azt. Vagy ezen a vonalon haladunk antropológiai és spirituális szempontból, vagy nem haladunk semmilyen irányba, és lekéssük az utolsó induló vonatot is – fejezte be sürgető gondolatait Paolo Padrini atya.
Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
