Főoldal / Szalézi világ / A rendfőnök 2014. évi üzenete a SZALIM fiataljainak

Szőjetek nagy álmokat, és éljétek meg őket lelkesen, örömmel és elköteleződéssel.

Szeretett fiatalok,

Nem rejtem véka alá meghatottságomat, hogy utoljára szólhatok hozzátok, mint rendfőnök. Ezért is szeretném, ha ezek az utolsó szavaim utat találnának szívetekbe, hogy általuk elmondhassam nektek, mennyire szerettelek mindig is titeket és örökre szeretni is foglak. Ti vagytok életem, imáim és munkám középpontja. Ti vagytok az én örömöm, ösztönző reményforrásom a jelenben és a jövőben, már amennyit a Jóisten még tartogat számomra.

Köszönöm, hogy mindig szeretettel fogadtatok, köszönöm az imáitokat melyekkel támogattatok szerény szolgálatom nehéz pillanataiban. Manapság sokfelé láttam örömtől sugárzó arcotokat, melyet az élet és a hit öröme világít meg, de a bizonytalan jövő aggodalmát is felfedezni vélem rajtatok. Osztoztam veletek mind a reményben, mint a szenvedésben melyet szemetekben láttam. Ebben az elmúlt szép 12 évben, mialatt Don Bosco utódaként szolgáltam, olyan felejthetetlen pillanatokat élhettünk át együtt, mint a Világifjúsági Találkozók Sydney-ben, Madridban és Rióban, a Szalim találkozóit a különböző tartományokban, Confrontókat, Campoboscókat a Colle Don Boscón és másfele. Úgy emlékszem vissza minderre, mint a Lélekkel és szalézi lelkiséggel teli közösségi élményekre, mint a kölcsönös gazdagodás és testvériség jegyében eltöltött pillanatokra melyek növelték szeretetünket Jézus, az Egyház és Don Bosco iránt.

Kedves fiatalok! Köszönöm, hogy ezen találkozások alkalmával mindig Isten szeretetében élénken és lelkesen voltatok jelen és ezzel nagy örömet okoztatok szívemnek. Atyai szívvel továbbra is szeretni foglak titeket, és ezért is arra hívlak benneteket, hogy reménnyel nézzetek a jövőbe! Isten nem hagy el minket, és szeretetének folyamatosan nagy jeleit adja.

Ferenc pápa, Isten szeretetének jele Egyháza számára.

És sokunk számára, akik manapság örömmel és ámulattal asszisztálunk az Egyház és az egész világ új tavaszához. A balsorsot jövendölő próféták, akik az Egyház telét jövendölték, újra vissza kell hogy húzzák magukat. A Szentléleknek ezen új, tavaszi fuvallatának arca és szíve van, aki maga Ferenc pápa. Azért tud alázatosan, egyszerűen és mosolygósan jönni-menni, mert minden mozzanata belső életét tükrözik. Ő egy olyan ember, aki teljesen és minden erejével egy állandó pontra koncentrál, amely köré építi minden gesztusát, cselekedetét és gondolatát: ez a pont az Úr Jézus, akit a mindig jóságos, gyöngéd és irgalmas Isten szavának vallunk.

Mély benyomást tett ránk a pápa személye, aki egyszerre nagyon kedves és mégis sziklaszilárd ember, radikálisan egyetlen fix pontra koncentrálva, és ebből fakad minden lelkiereje, tette és szavainak szabadsága, prófétai világossága. Ez a mindent egyesítő fókusz, amelyre teljes élete irányul egyben egy nagy álom, egy mély levegő.

Mi ez az álom, amely hatalmába kerítette Ferenc pápát, és amely terjed és lenyűgöz számos fiatalt? Egy olyan Egyház, amely mentes a lelki elvilágiasodástól, az elintézményesüléstől, a világi irányzatoktól és az önmagába zárkózástól és főleg mentes a klerikalizmustól és a hímsovinizmustól! Egy olyan Egyházról szóló álom ez, amely a legszegényebbek és a leginkább szenvedők szemében él legélénkebben. Egy ház, amely az egész emberiség számára nyitva áll. Ferenc pápa szíve egy olyan egyházért dobog, ami befogadó mindenki irányába, tekintet nélkül a kulturális, faji, hagyományi, vallási különbségekre. Olyan egyházért, amelyik kimegy az utcára is, hogy evangelizáljon és szolgáljon. Amely eljut, sőt áthalad a földrajzi, kulturális, egzisztenciális határokon! Szegény egyházat szeretne, ahol a privilégiumok a szegényeké. Szeretne a hangjukká válni, hogy áttörhesse az egoisták közömbösségét, akiknek több jutott ugyan de mégsem tudják megosztani másokkal. Olyan egyházat, amely megadja a kellő figyelmet és jelentőséget a nőknek, akik nélkül nem lenne teljes!

Ferenc pápa hiteles szenvedéllyel éli meg ezt az álmot, amely a szívhez vezet. Azt szeretné elérni, hogy minden hívő, de különösen is a fiatalok, hozzá hasonló intenzitással éljék meg missziós küldetésüket. Fiatalok, ti vagytok az eltántoríthatatlan és alapvető főszereplői ennek az új tavasznak. Ahhoz, hogy ki tudjatok törni a kirekesztő és megbénító “selejt” kultúrájából, amely kultúra jövő nélkül hagy benneteket, meg kell gyújtanotok a szívetekben a “tüzet”, amely egy új irányba fordítja energiáitokat és egész életetek; dolgozzatok nemes és pozitív ügyek érdekében, amelyeknek nagy eszmei értékük van! Olyanért, amelyért megéri eltölteni egy egész életet. Ezt kéri tőletek Ferenc pápa, ezt kéri tőletek Don Bosco, és ezt kérem tőletek én is ebben az utolsó üzenetemben, melyed nektek adok, mint féltve őrzött lelki végrendeletet a szíveteknek és mint megvalósítandó élettervet.

A fiatalságotok ajándék, osszátok meg másokkal

Ezekben az években arra hívtalak meg titeket, hogy úgy éljétek meg a fiatalságot, mint a legértékesebb ajándékot. Arra, hogy egyfajta hivatásterv segítségével, irányítsátok az életetek. Vidám és ünnepi találkozásaink alatt sokatok arcáról tükröződött, hogy keresitek a boldogságot és nagyon vágytok rá. Erre a vágyra a válasz a keresztény hit, hiszen egy örök élet teljes örömének az ígérete, és bizonysága.

A szalézi lelkiségből meríteni annyit jelent, mint behatolni Don Bosco szívébe, ahol a munka és az öröm együtt járnak és ahol a szentség és a vidámság elválaszthatatlanok egymástól. Szolgálatom elejétől kezdve felkínáltam nektek egy egyszerű, vidám és nyugalmas utat a szentség felé. A szalézi ifjúsági lelkiség el akar vezetni benneteket a Krisztussal való találkozásra, hogy baráti és mély kapcsolatba kerüljetek ővele. Mindig úgy mutattam be az Egyházat, mint a Krisztus által választott és tanácsolt művet, mely elvezet hozzá és általa Ő hallatja a hangját. Csak az ő személyes közelsége ösztönzi szabadon elménk, szívünk és akartunk nevelését. Elég neki a legapróbb jel is, hogy kedvesen ezt mondja: “Gyertek és legyetek velem ti, akik szomjazzátok a boldogságot és éhezitek a szép és igaz dolgokat melyek életet adnak. Gyertek ti, akik megfáradtatok, akik elbátortalanodtatok, depresszióba estetek. Ti, akik testben, lélekben vagy a szívetek mélyén szenvedtek valamitől!”

Figyeljetek, kedves fiatalok, az ő szavaira, melyek lassan és vigasztalást adva szállnak le rátok. Melyek az Oltáriszentségben vérré és hússá változnak, amely vér új életet ad nektek és amely hús, a ti húsotokká lesz. Ez az új élet az imádságból táplálkozik, a szentáldozásból és a szolgálatból. Ezt az új életet hivatásnak tekintjük és éljük meg, missziónak amely maga a hittel vállalt teljes önfeláldozás másokért. Figyeljetek Ferenc pápa elkeseredett felhívására melyet mond Egyházának: “Forduljunk kifelé! Forduljunk kifelé és ajánljuk mindenkinek Krisztus életét!” Hogyan is lehetne ellenállni ennek a kérésnek? Ez a felhívás, Don Bosco “Da mihi animas!”-ának minden erejét és szenvedélyét kifejezi. A ti fiatalos áldozatkészségetekkel össze kell szednie magát az embernek és hagyni, hogy ennek a felkiáltásnak a lendülete magával sodorja, elhagyván a langyos hitet, amelyet a félelem kordában tart és ebben a formában alkalmatlanná is tesz a hirdetésre.

Arra vagytok meghívva, hogy hitetek legyen olyan biztos pont, amely bizonyságot tesz arról, hogy Isten szeret minket, és ezért egyedül belé helyezzük bizalmunkat. Az ő nevéért bármit kockára tehettek anélkül, hogy félnetek valakitől vagy valamitől. Anélkül, hogy hagynátok magatok befolyásolni a világ víziói által és anélkül, hogy beérnétek egy langyos középúttal.

Ferenc pápa felhívása, nektek fiataloknak a rajtjel, hogy elinduljatok félelem nélkül szolgálni a világban és gazdagítani azt, Krisztus és az Evangélium ajándékai által. Bennetek van a valós reménye annak, hogy megváltozzon a világ, mert a Feltámadt Krisztus velünk van minden nap, a világ végezetéig, és újjá tesz mindent: “A hitelesen megélt hit mindig magában hordja a mély ösztönzést arra, hogy megváltoztassa a világot, hogy értékeket közvetítsen és, hogy mikor elhagyja a földet, valamit jobbként hagyjon itt, mint ahogy találta” (EG,183).

Szeretett fiatalok!

Elköszönve tőletek, ezeket a szívemből szóló atyai szavakat hagyom nektek. Mindig szerettelek és továbbra is szeretni foglak benneteket, minden nap közös barátunkhoz Jézushoz fordulván. Szeretett Don Boscónk szavait magaménak érzem: “Életem utolsó leheletéig értetek és veletek maradok, kedves fiatalok”. Kérlek benneteket is, hogy imádkozzatok, hogy továbbra is hűen és szeretetben tudjam szolgálni az Egyházat és a Szalézi családot.

Máriára oltalmába helyezlek titeket, aki az életszentség hű és igazi példája, az új evangelizáció csillaga. Anyai gyöngédségével mindig kísérjen titeket, életetek minden pillanatában. Segítsen, hogy szép tanúságokat tehessetek a közösségről, a szolgálatról, a lángoló és nagylelkű hitről, az igazságról és a szegények iránti szeretetről. Így az Evangélium örömhíre jusson el minden fiatalhoz és semmilyen legtávolabbi vidék se maradhasson fény nélkül.

Örökké a tiétek

Don Pascual Chávez V., sdb

rendfőnök

Valdocco, 2014. január 31.