Főoldal / Szalézi világ / Szalézi protokoll a vészhelyzetek kezelésére

A dokumentum majdnem 10 évvel a Dél-Kelet-Ázsia egyes részeit 2004 decemberében sújtó szökőár után látott napvilágot, amikor óriási méretű összefogással, a Missiós Hivatalok és a szalézi civil szervezetek kiváló csapatmunkájával találkozott. Erről és a később - különösen a Haiti támogatását és újjáépítését szorgalmazó kampány alatt - szerzett tapasztalatok alapján megmutatkozott, hogy le szükséges fektetni néhány egyértelmű támpontot vészhelyzetek esetére, mind a rendi központ, mind a tartományok számára.

Eközben más nemzetközi szervezetek, mint a Caritas vagy más vallási szervezetek publikálták vagy frissítették "iránymutatásaikat vészhelyzet esetére", és nem szabad elfelejteni, hogy az utóbbi időben - például a közelmúltban Szíriába, a Fülöp-szigeteken, Dél-Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban - a szalézi rend sok gyakorlati tapasztalatot szerzett.

Az Egyetemes Tanács 2013 nyári ülésszakán körvonalazódott az igény, hogy ki kell dolgozni egy konkrét szöveget, amely az ehhez a témához kapcsolódó kérdésekkel foglalkozik, fokozatosan bevonva először a missziókért felelős tanácsost, az egyetemes ekonómust, majd az öt missziós irodát és a Don Bosco Network-öt (DBN). Nekik már a kezdeti szakaszban a kezükben volt egy ellenőrző lista a vészhelyzet kitörését követő első 48 órában elvégzendő teendőkről.

A végleges dokumentum, amely szintén egy kifejezése a megelőző módszernek, előrelépést jelent, segít, hogy jobban fel legyünk készülve a nagy válságokra. Utal  a vészhelyzetek típusára: helyi (kisebb), jelentős vagy folyamatos. A dokumentum egy váz, ami iránymutatást ad, különösen a két utolsó pontja, anélkül, hogy hivatásos szinten teljesen ki lenne dolgozva, felhívja a figyelmet erre a 10 pontra:

1. Ott lenni a helyszínen

2. Felkínálni gyakorlati és spirituális szolgáltatásokat

3. Egységben dolgozni

4. Megosztani az információkat

5. Üdvözölni a nemzetközi szolidaritást és a koordinálást

6. Áttekinthetőség

7. Hosszabb távon gondolkodni

8. Ösztönözni a helyi részvételt és figyelmet fordítani a jogokra

9. Megelőző intézkedéseket foganatosítani

10. Garantálni az ésszerű átmenetet a vészhelyzetből az újjáépítési szakaszba

A gyakorlati útmutatók közül: a tervezési és fejlesztési Irodák (OEM) beruházásai, mint a beavatkozásra leginkább megfelelő szerveké; meghívás a  tartományok felé, hogy hozzanak létre katasztrófaelhárító csoportokat a nagyobb kockázatú területeken; a laikus segítőink kiképzése arra, mi a teendő vészhelyzet esetén; eljárások a vészhelyzet első 48 órájában a DBN által létrehozott terv alapján és a rendfőnök végső döntési felelőssége nemzetközi vészhelyzet koordinálása esetén.

A teljes szöveg elérhető sdb.org honlapon.

ANS-Róma/Szaléziak.HU