Főoldal / Szalézi világ / Thaiföldi sikertörténet - szaléziak a vakokért

Velardo atya 1978-ban érkezett Thaiföldre hazájából, Olaszországból, mindössze négy hónappal a szentelése után. „Egy belga pap és én voltunk az első szaléziak Thaiföldön. Nem sokat tudtunk arról, hogy mit is csináljunk, csak sejtettük.” Mint a Nonthaburi Vakok Készségfejlesztő Központjának igazgatója Bangkokban, ma nem csak képzést, hanem barátságot és törődést is kínál az itt tanuló diákoknak, és olyan gyakorlati tudást, amelyre szükségük van, hogy egy olyan városban éljenek, amely a látók számára is kihívást jelent.

Egy vak ember élete sehol sem könnyű, de Thaiföldön különösen nehéz. A központ körültekintő tervezés eredménye, és a hajlandóságé, hogy megvédje azoknak a jogait, akik a társadalom peremére szorultak. „Amikor elkezdtem, a vakokról az volt az általánosan elfogadott meggyőződés, hogy csak két dolgot tudnak csinálni: sorsjegyet árulni, vagy telefonközpontot kezelni. De mi ács- és asztalos munkára kezdtük tanítani a diákjainkat, és néhányan közülük el is tudtak helyezkedni. De nehéz volt.” A balesetbiztosítás és a munkahelyi sérülések miatt a gyártulajdonosok tartottak tőlük. „Az ironikus a dologban az, hogy megmutattuk nekik a statisztikákat, amelyek azt bizonyították, hogy a vakok sokkal kevesebb esetben sérülnek meg, mint a látók!” – mondja az atya nevetve. „Ha látsz, hajlamos vagy a gondatlan munkára és a kapkodásra, meglátsz egy csinos lányt, aki elsétál melletted, és a végén levágod az ujjad. De egy vak ember figyelmét sokkal kevesebb dolog vonja el, ők szorgalmasak, többet dolgoznak, és jobban összpontosítanak.  De mivel nagy volt az ellenállás, így kénytelenek voltunk újragondolni a programunkat. Így jött az ötlet, hogy masszázs terapeutákat fogunk képezni.  Sikerült is találni két kiváló oktatót, és a program 1983-ban beindult.”

Velardo atya programját a közelmúltban hagyta jóvá az Egészségügyi Minisztérium, így azok, akik a központban végeznek, az itt folyó magas színvonalú képzés elismeréseként a hagyományos thai masszázs doktora diplomát kapnak. A legtöbb diplomás rögtön  talál is munkát, és sok éven át kamatoztatja az elsajátított tudást. A központ Bangkok északi részén található, a Nonthaburi Pakkred kerületben, és mintegy 150 ügyfelet fogad minden nap.

Ha körbejárunk a központban, betekintést nyerhetünk róla, mennyire alapos a kurzus. A hagyományos tanulási eszközök mind megvannak - próbababák, ideg-és izom táblázatok, térképek, de a testen a szervek nevét és az akupunktúrás pontokat Braille-írással jelölték. A diagramokon, térképeken és próbababákon különböző textúrájú csiszolópapír és textil szerepel, kötelek és korlátok segítik a diákokat egyedül navigálni.

A kétéves kurzusra minden évben 40 első éves hallgatót vesznek fel. A campuson van egy tornaterem is, ahol a diákok mozoghatnak, ami javítja az önbizalmukat. „Egy vak ember számára elsőre elég ijesztőnek tűnik, hogy baseballt játsszon vagy futóversenyen induljon, de ha egyszer ráébred, hogy jó benne, már azon gondolkodik, hogy mi mást tehetne még?” - mondja Velardo atya. Az egyik ilyen dolog a dzsúdó, amit szintén tanítanak az iskolában. „Azzal az ötlettel álltam elő, hogy önvédelmet kellene tanítani a diákoknak, és sikerült meggyőznöm a rendőrséget, hogy ellássanak bennünket oktatókkal. Először durvának tűnt, de hamar jobb lett. Meghívtam néhány újságírót, hogy nyilvánosságra hozzam a történetet, és hamarosan szinte teljesen megszűntek a diákokat érő támadások! Néhány diák nyert is az országos cselgáncs versenyeken” - mondta Velardo atya mosolyogva.

Velardo atya egy egyszerű ember, egy pap, aki teszi a dolgát, nem bízza a szerencsére, nem keresi a dicsőséget, hanem valódi változást akar. Vajon ennyi év után, amit a vakok képzésében eltöltött, mi készteti arra, hogy folytassa?  „A megelégedés, ha látom, hogy a tanítványaim a társadalom produktív tagjaivá válnak” - mondja. „Ez minden, amire szükségem van.”

ANS-Bangkok/ http://travel.cnn.com/ Szaléziak.HU