Főoldal / Szalézi világ / Interjú a rendfőnök édesanyjával

Az interjút a rendfőnök régi ismerőse és munkatársa, José Antonio San Martín készítette.

Kitől tudta meg a hírt, hogy a fiát rendfőnöknek választották meg?

Az első León tartomány tartományfőnöke volt, José Rodríguez Pacheco atya. Nagy meglepetés volt, nem tudtam elhinni! Később felhívott Pascual Chávez, a korábbi rendfőnök, de a sírástól és a meghatódottságtól nem tudtam vele beszélni. Felhívott a rendfőnök titkára, Juan José Bartolomé is, Filiberto Rodriguez és Adriano Bregolin atya is.

Milyen érzéseket ébresztett önben a választás eredménye?

Azt mondtam: „Uram, segíts neki, szüksége van Rád.” Nem tudtam, mit gondoljak, vagy mit tegyek. Aggódtam, mert ez a tisztség nagyon sok felelősséggel jár, szembe kell nézni sok nehézséggel. De itt volt… a remény is. Mindig azt mondtam neki, hogy Isten nem azért adott neki talentumokat, hogy el legyenek rejtve, hanem hogy átadja őket másoknak. Mint az édesanyja, tudom, mennyire értékes ember.

Amikor Ángel fölhívta, mit mondott neki?

Nem hívott föl azonnal. Csak több mint két órával az első hívás után beszéltem vele. Elmondtam neki, hogy már tudok a megválasztásáról és Isten segíteni fog neki, ha szüksége lesz rá. Azt mondta nekem, hogy ne aggódjak, mert sokan lesznek, akik segítenek neki. Nagyon rövid beszélgetés volt. Abban a percben ő nagyon el volt foglalva és azt mondta, majd később felhív és beszélgetünk.

Hogyan találkozott a szaléziakkal?

Isten keze nyoma van az életünkön. A férjem halász volt, én pedig árultam a halat, amit ő kifogott. Egy napon, amikor Ángel kilenc éves volt, María Sánchez Miñambres asszony, egy szalézi munkatárs Leónból, aki jó barátunk volt, megkérdezte, nem menne-e tanulni a szaléziakhoz ebbe a városba (200 km-re az otthonunktól). Ángel azt mondta, hogy gondolkodni fog rajta. Következő évben, amikor tíz éves volt, elhatározta, hogy elmegy oda tanulni. Négy év után választhatott, hogy vissztér-e Luancóba (a szülővárosába) középiskolába, de nem akart. Maradni akart Leónban. Ettől a pillanattól fogva a szaléziak nagy benyomást tettek rá.

Nevezze meg fia néhány jó tulajdonságát.

Nagyon kedves és barátságos és nagyon ragaszkodó. Mindig aggódik a családjáért és a kötelességeiért. Már a kezdetektől fogva átadtuk neki a hitünket. A mi otthonunk egy keresztény otthon volt.

Főz neki, ha hazajön? Mi a kedvenc étele?

Szereti a házi kosztot, leginkább a zöldségeket, a „pote asturiano”-t (káposztából, fűszeres kolbászból, fekete pudingból, szalonnából és babból álló étel), és természetesen a halat, bármilyen fajta halat.

Kapott-e tőle valamilyen ajándékot, amit különösen szeret?

Kaptam tőle egy leóni Segítő Szűz Mária képet, amikor tartományfőnökké választották. Azóta mindig egy gyertya ég a kép előtt az otthonunkban. Nagyon szeretem!

Csinált sok csintalanságot gyerekkorában?

Soha, olyan jó gyerek volt. Amikor megszületett, nem sírt fel, és mindannyian aggódtunk. De hamarosan kitört belőle a sírás… és nem hagyta abba hároméves koráig! Majdnem kétségbe estünk, de abbahagyta, miután visszaköltöztünk a szüleim házába és ott más családtagokkal együtt éltünk. Nehéz gyermekkora volt, mert hosszú órákig kellett egyedül maradnia, mialatt mi dolgoztunk a halpiacon.

Mit kért számára Istentől és a Segítő Szűz Máriától?

Imádkoztam, hogy segítsen, hogy jól tegye a dolgát.  Kértem, hogy fogja Ángel kezét.  Az Ő segítsége nélkül senki nem menne semmire. A Szalézi Társaság egy hajó, amelynek jó kormányosra van szüksége a tengeren. Isten és Don Bosco, mint az elődje segíteni fognak neki.

Szaléziak.HU