Főoldal / Szalézi világ / Róma - A Szalézi Munkatársak Szövetségének 6. világkongresszusa
Róma - A Szalézi Munkatársak Szövetségének 6. világkongresszusa
2026-05-08 Péntek | #Szalézi világ
A Szalézi Munkatársak Szövetségének 6. világkongresszusa 2026. május 7-10. között zajlott a Róma melletti Sacrofanóban, ahová eljöttek a szalézi munkatársak mind a 102 országból, Japántól és Ausztráliától kezdve Olaszországon, Afrikán és Amerikán át, hogy a világ kovászává váljanak, gyümölcsöt teremjenek és közelebb kerüljenek Jézushoz és a fiatalokhoz.
Az eseményen a magyar szalézi munkatársakat Sárvári Miklós koordinátor, Bittsánszky Márton a munkatársi tanács tagja és Andrásfalvy János atya, a szaléziak küldöttje képviselte.
A Szalézi Munkatársak Szövetségének 6. világkongresszusa 2026. május 7-én, csütörtök reggel egy szentmisével kezdődött, amelyet Don Bosco Szaléziak rendfőnöke, Fabio Attard atya celebrált.
A kongresszus napirendje gazdag és változatos volt, amely az eddig megtett útra építve a Szövetséget a rá váró jövőbe vezeti. Az eddig megtett út volt az első nap középpontjában, de Attard atya beszédéből hamar kiderült, hogy a Szövetség múltja, jelene és jövője egy folytonosságban kapcsolódik össze, amely lehetővé teszi a szalézi munkatársak számára, hogy még ma is az a kovász legyenek a társadalomban, amelyet Don Bosco annyira vágyott.
Ahogy egy jól megkelt sütemény azonnal ünnepi hangulatot teremt maga körül, úgy a teremben is nyelvek, nevetés, ölelések és üdvözlések kavargó méhkasává válik, emlékeztetve mindenkit arra az örömre, hogy egy családként lehetünk együtt. Nem számít, ha most találkozunk először; az, hogy ugyanahhoz a családhoz tartozunk, kézzelfoghatóvá válik azok tekintetében, arcán és mosolyában, akik a világ oly sok pontján ugyanazt a küldetést teljesítik.
És így azonnal elkezdődik az ünneplés, egy olyan ünneplés, amely egészen a színpadig ér a minden kontinensről érkező zászlók felvonulásával, érzékeltetve, milyen naggyá vált Don Bosco álma. Röviddel ezután az öröm csenddé változik, figyelmes tekintetekkel, hegyezett fülekkel Attard atya szavaira, aki mindenkit arra hív, hogy emlékezzen személyes meghívására, hogy a Szalézi Család része legyen, és három alapvető pont köré vázolja gondolatait. A rendfőnök hangsúlyozza, hogy a szalézi munkatársakat kezdettől fogva az egyház és a társadalom kovászának szánták, és hogy létezésüket egyetlen nagy közösségen belül kell értelmezni, amelyet ugyanaz a cél egyesít, a „fiatalok megmentése”. Maga a „fiatalok megmentése” válik a közösség termékenységének kritériumává, amely csak akkor válik teremtővé, ha valóban képes segíteni a fiatalokat az életben és a reményben.
- az eredeti terv, amelyet a Szentlélek ihletett Don Boscóban;
- a szalézi munkatárs alakjának lényeges vonásai;
- a kánai menyegző bibliai képe, mint lencse, amelyen keresztül a négy ige – nézni , hallgatni , választani és cselekedni – értelmezhető , mint a szalézi kovász konkrét magatartásformáit, amelyekre ma is hívást kapunk, hogy gyümölcsözőek legyünk.
Itt jön képbe a szalézi munkatárs laikus mivoltának fontossága, mint olyan szaléziaknak, akik a világban és annak mindennapi valóságában élnek. Ma a szalézi kovász arra hivatott, hogy egy olyan világban működjön, ahol sok fiatal nem kapta meg az evangélium üzenetét a családjától, vagy minden olyan helyzetben, ahol fennáll a veszélye annak, hogy elnyeli őket a „mindenem megvan” érzésből fakadó üresség. Az Egyesület tehát az a szalézi szellem, amelyet a világban élő laikusok élnek meg, akik részt vesznek a karizmában azáltal, hogy ajándékaikat a jelenre összpontosítva ajánlják fel, és a laikus szalézi szentsége a világban végzett tevékenységükön keresztül valósul meg: ez az evangéliumi dimenziója.
Négy ige teszi lehetővé, hogy a szalézi munkatársak kovásszá váljanak:
Az első az, hogy odafigyeljünk , felismerjük, hol küzdenek a fiatalok az életükért, hol halványul el a remény, és hagyjuk, hogy megindítson minket a látvány, ahogyan Mária is tette.
A második az, hogy hallgassunk, hogy legyen bátorságunk elindulni azon az úton, amelyen mélyen hallgatunk Istenre, önmagunkra, a többi munkatársra és a Szalézi Család többi tagjára. Olyan hallgatás, amely nem arra törekszik, hogy azonnal megszólaljon, hanem kitart, amíg fel nem ismerjük a valóságon keresztül szóló Szentlélek hangját.
A harmadik ige a „dönteni”, és azokra a prioritásokra vonatkozik, amelyekre a misszióban figyelmet kell fordítani, nem a jelenlét mennyiségét, hanem a minőségét előnyben részesítve.
Végül cselekedni, rejtett és gyümölcsöző kovászként dolgozni, mindig emlékezve arra, hogy nem a szalézi munkatársak mentik meg a fiatalokat, hanem Krisztus munkálkodik a szívükben. Alázattal, örömmel és derűvel dolgozni, mentesen a teljesítmény iránti aggodalomtól.
Pontosan ez a munkamódszer jellemezte a délutáni kerekasztal-beszélgetést, ahol Noemi Bertola, Paolo Santoni, Roberto Lorenzini, Laura Gambassi és Angie Carolina Quintero közreműködésén keresztül a Szövetség Don Bosco nyomdokaiban megtett útját követték nyomon a történetének néhány meghatározó eseményét jelentő kulcsfontosságú pillanatokon keresztül, mint például az Apostoli Életút projektjének kidolgozása és a névváltoztatás szalézi munkatársakról munkatárs szaléziakra.
Ez egy lehetőség arra, hogy elgondolkodjunk az Egyesület erősségein és gyengeségein a különböző vendégek szolgálatának különböző évei alatt. A különböző hozzászólásokból felmerülő kulcsszavak megerősítik Attard atya szavait: közösség, lendület, formáció, laikusok, életterv.
Ezen hozzájárulások mindegyikében a Szövetség életre kel a történelemben, a különböző valóságok kontextusában, a tagjaiban és általuk megérintett családokban, valamint a szaléziak között a szolgálatuk során kialakuló kapcsolatokban.
A kerekasztal azonban lehetőséget adott arra is, hogy megkérdezzük a fiatalokat, milyen Egyesületet látnak és várnak a jövőre nézve, és ebben az értelemben a rendfőnök felhívása a szalézi munkatársakhoz igazabban hangzik, mint valaha: legyünk és munkálkodjunk nosztalgiától mentesen, hogy ne legyünk a félelem foglyai; hogy ne féljünk belépni az új perifériákra; legyünk kicsinyek, mert tudatában vagyunk annak, hogy a gyümölcsözőség Istentől származik; fogadjuk el, hogy mi vagyunk az a kicsiny maradék, amely Isten fiatalok iránti szeretetének jele és hordozója.
ANS-Sacrofano/Szaléziak.HU
