Főoldal / Szalézi világ / Mornese, 1872. augusztus 5.
Mornese, 1872. augusztus 5.
2014-08-05 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Ángel Fernández Artime szalézi rendfőnök is jelen van az ünnepi eseményen, ugyanúgy, ahogy Don Bosco is jelen volt 1872. augusztus 5-én, amikor Mazzarello Mária Dominika és tíz társa – az első Don Bosco nővérek – letették első szerzetesi fogadalmukat. Ezt a dátumot tekintik a Segítő Szűz Mária Leányai Intézménye megalapításának. Bár ma a Don Bosco nővérek számára augusztus 5. már egy teljesen hagyományos dátum, abban az időben ez meglehetősen eredeti választás volt...
Don Bosco 1864 és 1878 között tizenegyszer járt Mornesében, 1872-ben volt a hatodik látogatása. Az új kollégium épülete már elkészült, de a plébánia még nem épült meg; ezért Pestarino atyának azt a házat kellett használnia, amelyet a Szeplőtelen Leányai korábban. Ameddig a Szeplőtelen Leányai ott éltek, addig egy kis szállót vezettek az árva lányok számára és varrodát a falusi lányoknak. 1872. május 23-án költöztek át végleg a kollégiumba.
Acqui egyházmegye új püspöke, Giuseppe Maria Sciandra 1872 júniusában nehezen gyógyuló hörghurutot kapott, és mivel orvosa a monferratói dombok gyógyító levegőjét javasolta neki, a nyári időt éppen Mornesében töltötte.
Eközben Don Bosco Pestarino atyával egyetértésben elhatározta, hogy augusztus elején lelkigyakorlatot tartanak az intézményben. A lelkigyakorlat augusztus 3-án kezdődött mindazok számára, akik részt kívántak venni rajta, azoknak pedig, akik felkészültek és fogadalmat kívántak tenni, augusztus 8. lett megjelölve időpontként az első szerzetesi fogadalom letételére.
Don Bosco arra kérte a püspököt, hogy vezesse a szertartást, mivel ő maga augusztus 8-án nem hagyhatja el Torinót, és a szerzetesi fogadalmakat az ő kezébe tegyék le. Sciandra püspök azonban nem értett egyet Don Boscóval, hogy éppen az intézmény alapítója, akinek a jelenlétére számítanak, ne jöjjön el, és ragaszkodott hozzá, hogy jelen legyen. Ügyet sem vetett Don Bosco kifogásaira és elküldte Torinóba a titkárát, hogy hozza magával. Így Don Bosco még a lelkigyakorlat befejezése előtt megérkezett, augusztus 4-én este.
Havas Boldogasszony ünnepén, augusztus 5-én az alapító jelenlétében Sciandra püspök ünnepélyes szentmisét celebrált és megáldotta a szerzetesi öltözékeket, amit minden jelölt a karján tartott. Ezután pedig meghallgatta a szerzetesi fogadalmukat mindazoknak, akik arra vállalkoztak. Az intézmény alapításáról szóló jegyzőkönyvben szerepel négy jelölt, és a Segítő Szűz Mária Leányainak első tizenegy tagja: Mazzarello Mária, Petronilla Mazzarello, Felicita Mazzarello, Giovanna Ferrettino, Teresa Pampuro, Felicita Arecco, Rosa Mazzarello, Maria Grosso, Corinna Arrigotti, Clara Spagliardi és Margherita Motta.
A püspök nem szeretett volna szentbeszédet tartani, így hát Don Bosco beszélt. Még ma is időszerűek azok a gondolatok, amelyeket akkor mondott. Nehéz és lelkesítő kalandra hívta meg őket, arra buzdította, hogy Isten iránti tiszta szeretetből fogadjanak szívesen minden megpróbáltatást és nehézséget. „Igen, én biztosítalak titeket arról, hogy az intézménynek nagy jövője lesz, ha egyszerűek, szegények és alázatosak maradtok” – mondta.
Az 1872. augusztus 8-i dátummal keltezett dokumentum, melyet az acqui püspökség adott ki, fontos történelmi adatokat tartalmaz, és tanúsítja, miként valósult meg Don Bosco nagy hatású műve, amely a leánygyermekek keresztény szellemű nevelését tűzte ki célul.
(Giudici-Borsi: Mazzarello Mária Dominika, Don Bosco Kiadó 2009, VI. fejezet)
ANS-Róma/Szaléziak.HU