Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi ministráns tábor – Egyedül Ő segíthet!
Szalézi ministráns tábor – Egyedül Ő segíthet!
2014-05-16 Péntek | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A Don Bosco Szaléziak idén is megrendezik az immár húszéves múltra visszatekintő ministráns tábort 10-16 éves fiúk számára július 16-20. között Péliföldszentkereszten. Vezérgondolata: „Egyedül Ő segíthet!” - Boldog Sándor István szalézi testvér egyik utolsó mondata.
Ábrahám Béla tartományfőnök atya így buzdítja a ministránsokat a részvételre:
A legjobb csapat elnyeri a vándorkupát, ám ezt most már Sándor István Kupának nevezzük! Idén is elnyeri a legjobb ministráns a Savio Domonkos Díjat, ám most már majd többfordulós verseny alapján.
Témánk az idén 100 éve született és a fél évvel ezelőtt boldoggá avatott vértanú, magyar szalézi testvér életútja és lelkisége lesz. Feltekintünk Rá, mint példaképre. Sándor Istvánnak Don Bosco volt a mestere, mindenben igyekezett őt követni: imádságban, munkában, jókedvben, közösségi életben, a fiatalokért felajánlott életében.
Sándor Istvánnak az újpesti Clarisseumban kiváló ministráns csoportja volt. Rendszeresen találkoztak, képezték magukat, kirándultak, imádkoztak. A mi táborozásunk programjai is ezek lesznek.
A táborozást a szaléziak támogatják, így a teljes részvételi költség csak 3000 ft/fő.
A legjobb, ha társakkal, csoportban jelentkeztek, de ha valaki csak egyedül tud jönni, akkor is várjuk és itt fog találni magának egy jó közösséget.
Szeretettel várunk!
Jelentkezés, érdeklődés: P. Ábrahám Béla SDB - blatya@freemail.hu címén.
Mihamarabb, de legkésőbb július 6 –ig.
A felkészüléshez:
Sándor István tartományfőnöke, P. Ádám László emlékiratában így emlékezik:
"Emlékiratom végére hagytam kedves mieinket. Hiszen Őhelyettük is írtam. Egyesszám első személy helyett olvassatok többes első személyt. Illetések személy felkérésére és több tekintélyes barátunk buzdítására adtam rá a fejemet a szomorú emlékek megörökítésére. Egyesül, egyedül, szinte sírom szélén állva rögzítettem meg siralmas történetünket. Szalézi testvéreim nem hagytak hátra semmit a történtekből, s ha élnének is, magukkal vinnék sírjukba azt, amit szenvedtek s amit tettek börtönéletükben. Isten előtt kijelentem, hogy távol áll lelkemtől a szánalomkeltésnek még a gondolata is. Abból amiért bebörtönöztek s elítéltek, jottányit sem követtem el, ami jót tettem, azt lelkiismeretből tettem. I. b. testvéreink bizonyára még többet szenvedtek, különösen Sándor István, s még több jót tettek. Kár, hogy csak keveset tudok róluk írni. Ő szenvedhetett legtöbbet. Utolsó szavát föntebb elmondtam: Bocsánatot kérek! Még egy szavára emlékeszem. Az elsőfokú tárgyaláskor, míg a Hadbíróság a büfében tanácskozott, a fegyőr pedig ütésre emelt puskatussal járt soraink előtt, ő imádkozott s a martalóc ráförmedt: Mit imádkozik? Úgy sem segít az… Sándorunk ezt rebegte: Egyedül Ő segíthet!"
A témáról és az ajánlott felkészülésről nemsokára újabb levél fog megjelenni, amit közzé teszünk honlapunkon is.
Szaléziak.HU
