Elhunyt Michele Ferrero, a szaléziak barátja
2015-02-20 Péntek | #Egyház | ARCHIVÁLT
Hosszú betegség után Monte Carlo-i otthonában elhunyt a Nutella megálmodója, Michele Ferrero, aki jó barátságot ápolt a szaléziakkal.
„Az emberség és az erények bajnoka volt, a mi földink. Megtestesítette azt az emberséget, amely része ezeknek a domboknak, tanúságot téve róla úgy, hogy az kristálytiszta volt, és fertőző. Hálásak vagyunk és sokkal tartozunk neki, reméljük, hogy utódai ugyanolyan gondossággal és stílusban fogják folytatni munkáját.” Ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle a temetésén Giacomo Lanzetti, Alba püspöke, emlékezve a jól ismert vállalkozóra, Michele Ferreróra, az ő nevét viselő multinacionális cég tulajdonosára. A temetésen részt vett Francesco Cereda szalézi atya, a rendfőnök vikáriusa is.
„A Nutella atyja”, ahogy gyakran nevezik, február 14-én hunyt el, 89 évesen. 2014-ben ő volt a leggazdagabb ember Olaszországban és az első harminc között a világon. A Ferrero cég kis cukrászatként indult még az 1940-es években Észak-Olaszországban, a tulajdonos úgy tekintett a gazdagságra, mint a gyümölcsözővé vált talentumokra. „Dolgozz, teremts, adakozz” - ez volt a mottója a Ferrero Alapítványnak, amelyet 1983-ban alapított azzal a kettős céllal, hogy gondoskodjon a Ferrero volt alkalmazottairól és segítse a kulturális és művészeti kezdeményezéseket. 2005 óta az Imprese sociali Ferrero társadalmi lelkiismeretességgel élen járt a munkahelyteremtésben a világ hátrányos helyzetű térségeiben, és elősegítette azok a projektek és társadalmi kezdeményezések megvalósítását, amelyek kedvezményezettjei elsősorban a gyerekek voltak.
Ferrero úr egy multinacionális vállalatot hagyott a fiára, amelynek 34.000 alkalmazottja van 53 országban, ahol édességet gyártanak a világ minden országa számára. Nagy hittel felvértezett ember volt, aki mély odaadással fordult a Szűz Mária felé. Cége kultúrájában is visszaköszönt, hogy Ferrero nagyon buzgó katolikus. Ismert tény volt, hogy minden évben cége felsővezetőivel elzarándokolt Lourdes-ba. Azt kívánta, hogy minden gyárába elhelyezzék a Szűzanya szobrát. „Nélküle mi nagyon keveset tehettünk volna” – szokta mondani, ami szinte parafrázisa Don Bosco szellemi örökségének, aki azt mondta Máriáról, a Keresztények Segítségéről, hogy „Ő tett mindent”.
Gyakran került kapcsolatba a szaléziakkal, talán pont piedmonti származása miatt. Soha nem mulasztotta el az alkalmat, hogy kifejezze csodálatát a Szalézi Társaságnak a rászoruló gyermekek javára végzett munkája iránt. Több alkalommal, amikor a világ különböző részein keresett új helyet a gyárai számára, kereste a kapcsolatot a szaléziakkal, hogy tanácsot kérjen tőlük, és hogy támogassa a helyi fiatalok javára végzett munkájukat.
Élete utolsó éveiben személyes barátság fűzte Pascual Chávezhez, Don Bosco kilencedik utódához. Don Chávez ezt mondta róla: „Ami mindig feltűnt nekem nála, az az egyszerűsége, gondolatainak és értékrendjének tisztasága, és az elkötelezettsége volt.”
ANS – Gian Francesco Romano, Alba/Szaléziak.HU
