Azért szenvednek a gyerekek, mert szeretetre, családi kötelékekre van szükségük
2015-06-04 Csütörtök | #Egyház | ARCHIVÁLT
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Az utóbbi időszakban a szerdai katekézisek keretében a családról elmélkedtünk, és most is ezt a témát folytatjuk. Mától kezdve a családok sebezhetőségéről gondolkodunk, azokat az életkörülményeiket vesszük sorra, amelyek próbára teszik őket. A családnak sok problémája van, amelyek nehézségek elé állítják. Mekkora nyomor és micsoda lepusztultság! Aztán, hogy még súlyosabb legyen a helyzet, néhány helyen jelen van a háború is. A háború mindig szörnyű dolog! De különösképpen sújtja a polgári lakosságot, a családokat. A háború valóban „minden szegénység szülőanyja”, a háború szegénységbe dönti a családokat: az élet, a lelkek, a legszentebb és legdrágább érzelmek nagy fosztogatója.
Mindezek ellenére sok szegény család van, amely méltósággal törekszik megélni mindennapjait, sokszor nyíltan Isten áldására bízva magát. Ez a példa azonban nem igazolhatja közömbösségünket, sőt inkább amiatti szégyenünket kellene növelnie, hogy ekkora szegénység létezik! Csodaszámba megy, hogy a szegénységben is létrejönnek családok, sőt – amennyire lehet – a családok megőrzik a családi kötelékek különleges emberségét. Ez bosszantja a jólét azon tervezőit, akik az érzelmeket, a gyermekvállalást, a családi kötelékeket az életminőség másodrangú, változtatható tényezőinek tartják. Semmit sem értenek! Nekünk viszont térdet kellene hajtanunk e családok előtt, amelyek az emberség igazi iskolái. Ők mentik meg a társadalmat az elembertelenedéstől!
Mi marad nekünk, ha engedünk a császár és a mammon, az erőszak és a pénz zsarolásának, és lemondunk a családon belüli érzelmekről is? Új polgári erkölcs csak akkor jön létre, ha a közélet felelősei újraszervezik a társadalmi kapcsolatokat, kezdve a család és a szegénység közötti, bennünket szakadékba taszító ördögi kör elleni harccal.
A mai gazdaság gyakran az egyéni jólét megteremtésére irányul, az egyéni élvezetre szakosodott, de széles körben kizsákmányolja a családi kötelékeket. Ez súlyos ellentmondás! A család hatalmas munkája természetesen nem szerepel a költségvetésben! A gazdaság és a politika ugyanis fösvény ahhoz, hogy ezt elismerje. Az emberi személy belső kialakulásának és az érzelmek társadalmi áramlásának mégis éppen ott, a családban van a tartópillére. Ha ezt elveszed, minden összeomlik.
De nemcsak a kenyér kérdése merül itt fel. A munkáról, az oktatásról, az egészségügyről is szó van. Fontos, hogy ezt jól megértsük! Mindig mélyen megrendít bennünket, ha alultáplált és beteg gyermekekről látunk képeket a világ sokféle részéből. Ugyanakkor meghat minket sok nincstelen gyermek ragyogó tekintete, akik a szinte semmiből összetákolt iskolákban büszkén mutatják ceruzájukat és füzetüket. És mekkora szeretettel néznek tanítójukra vagy tanítónőjükre! A gyerekek tényleg tudják, hogy nem csak kenyérrel él az ember! Családi szeretetre is szükség van! A nyomorban azért szenvednek a gyerekek, mert szeretetre, családi kötelékekre van szükségük.
Nekünk, keresztényeknek egyre közelebb kellene lennünk a családokhoz, akiket a szegénység próbára tesz. Gondoljatok csak rájuk, mindnyájan ismertek valakit: egy munkanélküli apát, egy munkanélküli anyát…, és a család szenved, a kötelékek meggyengülnek. Ez nagyon fájdalmas! A szociális nyomor ugyanis csapást jelent a családra, és olykor le is rombolja azt. A munka hiánya vagy elvesztése, vagy a munkahely erős bizonytalansága súlyosan ránehezedik a családi életre és kemény próba elé állítja a kapcsolatokat. További nehézségeket okoznak a leghátrányosabb helyzetű negyedek életkörülményei, a lakhatási és közlekedési problémák, valamint a szociális, egészségügyi és iskolai ellátás alacsony színvonala. Ezekhez az anyagi jellegű problémákhoz társul a hamis családmodellek által okozott kár, amelyeket a fogyasztásra épülő tömegkommunikációs eszközök terjesztenek. Hasonlóan káros a látszat kultusza, amely erősen befolyásolja a legszegényebb társadalmi rétegeket és felgyorsítja a családi kötelékek felbomlását. Gondozni kell a családot, törődni kell a családi kapcsolatokra épülő érzelmekkel, amikor a nyomor próbára teszi a családot!
Az egyház anya, és soha nem szabad megfeledkeznie gyermekeinek erről a drámájáról! Neki is szegénynek kell lennie, hogy termékeny lehessen és választ tudjon adni a nagy nyomorra. Az az egyház szegény, amely tudatosan egyszerű életmódot folytat – intézményeiben, tagjainak életstílusában egyaránt –, hogy minden válaszfalat, főként a szegényektől elválasztó falat lebontson. Kérjük buzgón az Urat: rázzon fel bennünket, hogy keresztény családjainkat a családok mellé állás ezen forradalmának főszereplőivé tehessük, hiszen oly nagy szükségünk van most erre! Ebből a családok mellé állásból jött létre kezdettől fogva az egyház. Ne felejtsük azt sem, hogy a szükséget szenvedők, a kicsinyek és a szegények ítélete elővételezi Isten ítéletét (vö. Mt 25,31–46).
Ne feledkezzünk meg erről, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, amivel segíteni tudjuk a családokat, hogy boldogulni tudjanak a szegénység jelentette megpróbáltatásban, és a családon belüli kötelékeket, érzelmeket sújtó nyomorban. Szeretném most ismételten felolvasni azt a szöveget a Szentírásból, amelyet a kihallgatás elején hallottunk, és közben mindnyájan gondoljatok a nyomortól és szegénységtől sújtott családokra. Ezt mondja a Szentírás: „Fiam, ne vond meg a szegénytől az alamizsnát, és el ne fordítsd szemedet a szűkölködőtől! Ne vesd meg az éhezőt, és ne keserítsd a szegényt ínségében; ne szomorítsd a szűkölködő szívét, és ne vond meg az adományt attól, aki sínylődik; ne utasítsd el a nyomorult kérését, és ne fordítsd el arcodat a nélkülözőtől! Ne fordítsd el szemedet a szegénytől, és ne adj okot arra, hogy átkozzon” (Sir 4,1–5a). Ezt teszi ugyanis az Úr velünk – mondja az evangélium –, ha nem tesszük meg ezeket a dolgokat.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatikáni Sajtóosztály
