Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco konyhája átalakítja az életeket

„A konyha? Mit is mondhatnék... A konyha egy öröm, a konyhában sokat lehet nevetni, sokat lehet tanulni, megismerni embereket, és felfedezni sok mindent ... A konyha békét és boldogságot ad, elfelejtjük a problémáinkat, csak az ételekre összpontosítunk, amit az embereknek kínálunk; és ha valaki azt mondja, hogy amit készítünk, az finom, ez nagy megelégedéssel tölt el bennünket” - ez az, amit Rosa Inés Naranjo mond a Don Bosco Képzési Központ „Cocina para todos” programjáról szóló cikkben, ami a kolumbiai El País lapban jelent meg. Rosa ezt tényekkel bizonyította, amit ebben néhány szóban foglalt össze: a konyha átalakító erejét. 

A "Cocina para todos" program már 2008 óta fut a Don Bosco Központban. Vezetői Vicky Acosta és Jainer Grisales séfek, a fő cél pedig a társadalmi integráció. „Ez a program olyan fiatalok számára lett kitalálva, akik Cali alsó társadalmi rétegeihez tartoznak. Felfedeztünk egy rést a munkaerőpiacon és konyhai munkaerőt képezünk. Mindez a magánszektor részvételének, a Nemzeti Oktatási Szolgálat, Valle del Cauca kormányzójának és a vendéglátóiparnak köszönhetően sikerült, akik nagylelkű támogatásban részesítették a programot. Az anyagi oldalát 100%-ban adományokból fedezzük, és nagyon alacsony a lemorzsolódás. Eddig 230 fiatalt képeztünk ki” - mondta Melba Pinedo, az alapítvány igazgatója, hozzátéve, hogy 80% az itt végzett fiataloknak most is dolgozik.

Germán Londoño szalézi atya, a Szalézi Központ igazgatója azt mondja, hogy a program egyik legszebb eredménye a közeledés Cali város két társadalmi osztálya között. „Évekkel ezelőtt szinte lehetetlen volt elképzelni, hogy egy fiú Aguablancából egy granadai étteremben dolgozzon. Most ez megtörténik minden nap. Ami történt, az egy kölcsönös bizalom: ők megbíznak a társadalomban és a társadalom megbízik bennük. Sok fiatal, aki részt vett ebben a programban, saját üzleti vállalkozást hozott létre és ezzel megreformálták az életüket. Ha megtanulod, hogyan kell jól főzni, az élet jó, ami felemeli a lelket.”

2008-ban, a 42 éves Rosa Inés Naranjo elvesztette az állását a Seguro Social vállalkozás mosodájában. Egy pillanatra úgy érezte, hogy amikor elvesztette az állását, elvesztette az élete egy részét. Aztán egy nap az El Diamante barrio (szegénynegyed) mellett levő Don Bosco Központon keresztül ment haza, és tudomást szerzett a szakács programról. Nem gondolt rá, hogy új munkát fog találni, de meg volt róla győződve, hogy nem tud úgy élni, hogy ne válthassa valóra álmait, és a főzés mindig az egyike volt az álmainak.

ANS – Cali/Szaléziak.HU