Főoldal / Szalézi világ / A mai fiataloknak is kellene egy Don Bosco

Íme, egy részlet az interjúból, amit a Zenit hírügynökség készített vele:

Beszéljünk először az ön hivatásának történetéről: miért döntött úgy, hogy szalézi lesz?

Az én hivatásom története nagyon egyszerű: meglehetősen érett korban lettem szalézi, 22 évesen léptem be a noviciátusba, mert meglátogattam a szaléziakat az ő műveikben és végtelenül csodáltam Don Bosco megelőző nevelési módszerét. Emlékszem, hogy különösen nagy hatással voltak rám az aresei szaléziaknál szerzett tapasztalatok. Areseben sikerült egy javítóintézetet egy elsőosztályú befogadó intézménnyé alakítani gyermekek számára. Láttam fiúkat, akik már a családjukból hozták a negatív élettapasztalatokat, ahogy Don Bosco nevelési módszerével tényleg „átalakultak”. Hála az aresei nevelők tapasztalt munkájának, olyan fiatalokat láttam „kigyógyulni”, akiket egy pszichológus javíthatatlanoknak jelölt volna meg. Azt mondtam akkor, hogy egy ilyen misszió szívében szép, hasznos és érdemes volna dolgozni. 

A papi hivatása kapcsolódik a szalézi karizmához, vagy előbb jött?

Az első volt a szalézi hivatás. Számomra a két dolog nem választható el, soha nem volt testvéri hivatásom, nekem az volt a normális, hogy a szalézi hivatás a papságon keresztül valósul meg. De be kell vallanom, hogy kezdetben, mielőtt megtapasztaltam volna ezt, amiről beszéltem, nem nagyon kedveltem a szaléziakat... Olyannyira, hogy azonnal vissza akartam térni a korábbi iskolába... Az egyetlen év, amikor szalézi diák voltam, a gimnázium negyedik osztálya volt. Ebben az évben az irodalom tanárom Pino Pichierri atya volt - még él - aki a gyóntatóm és a lelki igazgatóm lett az elkövetkező években. És minden bizonnyal ez volt a gondviselés eszköze, amely elvezetett a szalézi hivatáshoz.

Don Bosco személyiségének vagy apostoli munkájának melyik része az, ami mindig lenyűgözte, vagy inspirálta?

Különösen a három szó, a megelőző nevelési módszer három alappillére, nevezetesen: „az értelem, a vallás és a szeretetreméltóság”. Mostanában lassan újra felfedezem őket, kapcsolatukat egymással, valamint az utóbbi időben XVI. Benedek tanításával, amelyet hívők és nem hívők számára egyaránt javasol, hogy ne kizárólag egy okot keressenek, és ne forduljanak önmagukba, hanem a hit és a szeretet összefüggésének végtelen lehetőségeit kutassák.

200 évvel Don Bosco halála után mit jelent ennek a nagy szentnek a személyisége, különösen a fiatalok számára, akiknek a legtöbb figyelmet szentelt?

Először is azt mondanám, hogy ma is kellene egy „új Don Bosco”, mert a mai fiataloknak olyan karizmatikus emberekre van szükségük, mint Don Bosco. Ténylegesen azért kell imádkoznunk, hogy Don Bosco visszatérjen, de biztosan nem a 200 évvel ezelőtti jellemzőivel, mert ezek a mai világban idejétmúltak. Az idők sokat változtak, a kihívások is megváltoztak, a mai fiatalok nagyon különbözőek... Azonban azt hiszem, hogy az ő nevelési módszerének az egyik eleme még mindig hiteles, ez a híres szeretetreméltóság, amely a megelőző módszer legértékesebb jellemzője. Don Bosco azt vallotta, hogy ha nem a szív van az oktatási folyamat középpontjában, akkor nem ér semmit. (...) Abban is hiszek, ami még mindig tökéletesen érvényes ma, amit Don Bosco javasolt a gyermekeknek: a becsületes állampolgár és a jó keresztény ideálját, ami alapvetően egy teljes, 360 fokos oktatási projektet jelent.

Megerősítette-e már valami ebben a hitben a Pápai Lateráni Egyetemen eltöltött öt évnyi rektori tapasztalata során?

Igen, teljességgel meg vagyok győződve róla. Különösen hiszek abban, hogy ma nem lehet tisztán szellemi formációra gondolni. Olyan oktatási szándékkal kell kezdeni, ami sokkal globálisabb. (...) Ma is szükség van mentorálasra, személyes útmutatásra, összhangra a fiatalokkal.

Tudna-e mondani néhány konkrét tapasztalatot?

Persze. Egy érdekes projekt van folyamatban, a „12 per Lui”, amely során a Lateráni Egyetem tizenkét laikus hallgatója, elsősorban a Polgári Jogi Karról, ebben az évben egy-két hónapra el fog menni önkéntes szolgálatra a világ szegény területeire. Ezt azért javasoljuk, hogy ezek a fiatalok ne csak egy szolgálatot lássanak el, hanem elsősorban olyan tapasztalatot szerezzenek, amely átalakítja őket, hogy így a Jézusba vetett hit hiteles tanúivá váljanak. (...). Amikor visszatérnek az egyetemre, akkor tanúbizonyságot tesznek tapasztalataikról a kollégáiknak, és azt hiszem, ez egy hatalmas segítség lesz a tanulmányaikhoz.

ANS – Vatikán/Szaléziak.HU