Főoldal / Szalézi világ / Önfeláldozás és misszió
Önfeláldozás és misszió
2015-03-31 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Giampiero de Nardi atya olasz szalézi misszionárius aki Guatemalában tevékenykedik, és blogot vezet. A húsvéti felkészülés során az áldozat értékéről, a kitartásról és a világiak missziós elkötelezettségéről ír egy asszony példáján keresztül, aki egymaga képes volt újjáéleszteni egy kápolnaközösséget.
Áldozat - ez a szó, amely mély benyomást tesz ránk, és általában együtt jár valami negatív eseménnyel, fájdalommal, veszteséggel. A valóságban egy eset a kivétel. Az anyák és az apák felébrednek éjszaka, hogy vigyázzanak a síró gyermekükre... De ez nem számít, mert ez az ő gyermekük, akit szeretnek. Vagy gondoljunk valakire, aki szerelmes... A szerelemből hozott áldozat nagysága nem számít annak, aki meghozza. Jézus áldozata feltárja Isten arcát, aki a Szeretet, aki feláldozza azt, ami a legértékesebb, a szeretett Fia életét, hogy elmondja, mennyire szeret minket! Nézzünk a keresztre, mert akkor mindannyian találunk elég erőt, hogy szembenézzünk minden félelmünkkel. (...) Adunk erre egy jó példát:
Candelaria asszony a kápolna felelőse Vista Hermosában, ami egykor nagyon veszélyes környéken, egy nyomornegyedben állt. Valójában ez még mindig az egyik legproblematikusabb területe a San Benito egyházközségnek, ahol sok gyilkosság történik. Ez az a hely, ahol oratóriumot működtetünk, hogy egy egészséges alternatívát adjunk a fiataloknak. Voltak itt olyan bűnbandák, amelyek nap mint nap embereket gyilkoltak. Egy alkalommal egy fiú a támadás elől menekülve menedéket keresett a kápolnában, miközben folyt a katekizmus oktatás. Üldözői öt lövést adtak le a zárt ajtón keresztül (még mindig látszik a nyoma) azzal a szándékkal, hogy megöljék. Hála Istennek, minden golyó az oltárnak ütközött és a tetőbe fúródott anélkül, hogy bárkinek baja esett volna! Kész csoda…
Az emberek egy idő után kezdték elhagyni ezt a területet, mert túl veszélyessé vált és nem akartak itt élni. Hamarosan a kápolna is üres lett, csak Candelaria látogatta továbbra is, három másik asszonnyal együtt, majd később egyedül, mert mindenki más félt, hogy kirabolják, vagy megölik.
De ő továbbra is eljárt a kápolnába, olvasott Eszter könyvéből és imádkozott, hogy az ellenséges emberek ne tegyenek neki semmi rosszat. Majd elkezdte látogatni a környéken élő családokat, és olvasta velük a Bibliát. Nagyon veszélyes volt egyedül járni az utcán. Egyszer megállították, valószínűleg ki akarták rabolni. Ő idézett a Bibliából és megkérdezte a támadókat, miért teszik ezt. Az Úr megérintette a szívüket és elengedték.
Mindenki azt mondta, hogy a területet el kell felejteni, mert túl veszélyes, de Candelaria kitartott, bízva abban, hogy az Úr nem felejt el senkit. Most a Vista Hermosa-i közösség már negyven katolikus családból áll, akik részt vesznek az Eucharisztián minden csütörtökön. Sokszor nehéz volt, de Candelaria erőfeszítése, hogy hirdesse az evangéliumot, a kerületet sokkal élhetőbbé, egy jobb hellyé változtatta. Az ilyen emberek, mint ő, igazán misszionáriusoknak nevezhetők. Az ő gyakorlati kereszténységük által a világ egy jobb hellyé válik. Minden nap, csupán csak Isten iránti szeretetből alázattal meghozzák névtelen áldozatukat, nem várva tapsra, hálára, hírnévre. Ezek azok az emberek, akik csendben építik Isten országát a földön.
ANS-San Benito/Szaléziak.HU
