Főoldal / Szalézi világ / Koszovó – Értékek mozaikja - Fenyőtobozokkal a Guinness rekordig

„Vegye le a keresztet” – mondja Dominik atya mosolyogva. Egy kis réten tucatnyi tizenéves játszik hangosan, őket nézi. Kosárlabdáznak és kiabálnak valamit albánul. „Gyakran hallottam ezt a javaslatot. Bizonyára sok nehézséget megspórolnánk magunknak” - folytatja elgondolkodva, és óvatosan kicsúsztatja a nyakában lógó kis keresztet az ujjai közül. „De én nem tehetem, mert amit itt csinálunk, ahhoz bizalomra és őszinteségre van szükség. Nem tudom titokban tartani, hogy pap vagyok. A szüleimnek is megígértem, hogy semmi nem teszek titokban.”

Dominik atya reggel a bejáratnál várja a diákok érkezését. Busszal vagy gyalog jönnek Gnjilanéből és a környékről. A városnak mintegy 90.000 lakosa van,  90 százalékuk muszlim. Mielőtt a 43 éves szalézi tovább mondaná, néhány diák kirohan az iskola épületéből és feléje fut. Azonnal széles mosoly virul ki az arcán. „Don Dominik” - ahogy mindannyian hívják, a kezét hanyagul a csípőjére teszi és albánul viccelődik velük. Otthonosan viselkedik, amikor a fiatalokkal foglalkozik. Ilyenkor nem érez semmit a gyakran ismétlődő problémákból, nehézségekből és zaklatásból, amelyekkel a szalézi papnak, de a tanítványainak is szembe kell nézni.

Katolikus iskola egy muzulmán országban

Az együttélést mindig feszültség jellemzi. Koszovóban többnyire muzulmánok élnek - mintegy 95 százalék, a hivatalos adatok szerint. A kereszt és a katolikus „Don Bosco Központ” sokak számára visszatartó erejű. „Sok szülő semmiképpen nem akarta hozzánk küldeni a gyermekeit” - mondja Dominik atya. Mindig is voltak kudarcok: „Egy délután - meséli a koszovói születésű atya – egyszerre kereken 20 gyermek kimaradt a sport csoportunkból.”

Az iskolának csak két osztálya van. Egy imám a mecsetben a központ ellen emelte fel a hangját és azt tanácsolta a szülőknek, hogy ne küldjék ide a gyermekeiket, mert az rossz hatással lenne rájuk. „Valójában azonban soha nem volt itt senki, hogy megnézze, tulajdonképpen hogyan is dolgozunk” - mondja Dominik atya. „Mindenkit meghívtam, hogy jöjjenek el, és felkértem őket, hogy mondják meg, mit csinálok rosszul, és mi nem jó a mi projektünkben és az iskolánkban, de nem jött el senki.”

Sokáig gondolkodott azon, hogyan tudná a gnjilanéi iskolaközpontra, amely a Pristinától (Koszovó fővárosa) mintegy 45 km-re levő városban található, felhívni a helyi emberek figyelmét. Hogyan tudná valami módon rávenni őket, hogy eljöjjenek a központba. Végül megérlelődött benne egy terv, és elkezdte gyűjteni az iskola udvarán található szinte megszámlálhatatlan kis barna fenyőtobozt. Aztán megtisztította őket, és így, szép tisztán vászonzsákokba válogatta és elraktározta. Több mint 50.000 fenyőtoboz jött össze ilyen módon.

Úton a világrekord felé

Végül, amikor befejeződtek az építési munkálatok az iskola aulájában, a szalézi atya néhány diákkal elkezdett dolgozni: kereken 90 négyzetméternyi falfelületre fenyőtobozokból egy hatalmas mozaikot készítettek, amelyen Teréz anya, Don Bosco és az albán nemzeti hős, Szkander bég portréja látható. Dominik atya számára fontos volt, hogy megmutassa a diákoknak, hogy ami látszólag apróság, mint egy fenyőtoboz, abból lehet valami nagy is. Így alakult ki fokozatosan az új aulában összesen 51.865 fenyőtobozból egy hatalmas mű, amelyet Dominik atya és a diákok hamarosan csak az „értékek mozaikjának” neveztek.

Két barátot annyira lenyűgözött az alkotás, hogy javasolták a munkát a Guinness Rekordok Könyvébe. „Felhívtak telefonon - mondja Dominik atya nevetve - és eleinte meg akartak győzni arról, hogy fenyőtobozokból egyáltalán nem lehet mozaikot készíteni. Végül megállapodtak abban, hogy az legfeljebb 25 négyzetméter nagyságú lehet, de mi már elkészültünk majdnem 80 négyzetméternyivel.”

Miután elküldték a fotókat, és megtörtént az ellenőrizés, csak néhány nap telt el, és Dominik atya a kezében tartotta a visszaigazolást a rekordról. „Attól a pillanattól kezdve sok minden megváltozott” - emlékezik vissza. „Hirtelen az emberek bejöttek a központba és meghívást kaptam különböző rendezvényekre. Most számukra én voltam »a gnjilanéi, aki Guinness rekordot állított fel« és minden nap látogatói csoportok jöttek a központba. Hivatalosan persze csak azért, hogy megnézzék a mozaikot, de valójában sokan örültek annak, hogy van egy ürügy, hogy megnézzék, hogyan dolgozunk a diákokkal és megtekintsék az intézményünket.”

Az iskola most jobban rögzült Gnjilane köztudatában és van már néhány új osztály is. „Nem szabad elvárni, hogy egy ilyen iskola az első naptól fogva tele lesz” - magyarázza a Renovabis projektfelelőse, Herbert Schedler. Ő már hosszú évek óta dolgozik a Katolikus Egyház kelet-európai alapjánál, és már néhány partnert elkísért hasonló iskolák és képzési központok építése során Kelet-Európában.

„Általában eltart néhány évig, amíg az emberek legyőzik félelmeiket, aggodalmaikat és előítéleteiket.” Hogy ezek után elfogadják ezeket a kezdeményezéseket, ezt mutatják olyan projektek, mint a Don Bosco Központ Pristinában, ahol a túljelentkezés jelenleg olyan nagy, hogy sok diákot el kellett utasítani és egy újabb szárny építésén gondolkodnak. A gnjilanéi iskola bejárásakor Schedlert lenyűgözte, amit tapasztalt: „Valóban biztató látni, hogy az iskola hogyan fejlődik és mennyi személyes energiát fektetnek bele a tanulók és a helyi felelősök.”

Segítség Németországból

Az iskola bejárása után még sokáig beszélgettek, áttanulmányozták az elszámolást és a finanszírozási modelleket a következő tanévre. „Segítség nélkül, különösen a Németországból kapott segítség nélkül az iskolát valószínűleg be kellett volna zárnunk” - magyarázza Dominik atya. Újra és újra ránéz és óvatosan megigazítja a kis keresztet nyakában. Utal arra, mit jelent neki a kereszt és egyértelművé teszi, hogy miért nem tudja semmilyen körülmények között letenni: „Nélküle biztos be kellett volna zárnunk az iskolát.”

Renovabis

A Renovabis 2014-ben 43 koszovói pap számára 30.960 € összegű személyes segélyt hagyott jóvá. Dominik Querimi szalézi atya az egyik közülük. Összességében mintegy 1,8 millió euró támogatást nyújtott a Renovabis papoknak, diakónusoknak és szerzeteseknek Közép- és Kelet-Európában. A templomok rekonstrukciója és a papképzés az egykori kommunista országokban továbbra is nagy jelentőséggel bír.

Fotók: Renovabis, Facebook

www.katholisch.de - Simon Korbella/Szaléziak.HU